A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-02 / 40. szám

492 11 g A paraszti gazdaságok használati és egyéb eszközeinek egyik legáltaláno­sabban elterjedt alapanyaga a vessző volt. Beszerzése hajdan nem okozott gondot mivel (például Kelet-Szlová­­kiában az 1960-as vízlecsapolásig) könnyen hozzáférhető volt a folyó­partok mentén. Az alábbiakban be­mutatunk néhány eszközt, amely fűz­favesszőből készült. TöbbkUldetésű gazdasági épület a csűr, mely szálas gabona, takar­mány, kicsépelt szalma, közlekedési eszközök (szekér, kocsi), gazdasági felszerelések stb. raktárhelyéül szó! gált. Fala, mely az épület nagyobb) részét képezte, hántolatlan vessze bői készült. Többek közt azért volt j. ez a nyersanyag a csűr falának készí­tésére, mivel a benne tárolt takar­mány szempontjából előnyös volt a vessző hőszigetelő, ugyanakkor a jó szellőzést biztosító hatása. A csűr tetőzete viszont már más anyagból, leggyakrabban szalmából készült. A csűr készítője általában maga a tulajdonos volt. Kivágott két, két és fél méter hosszú botokat, azok egyik végét meghegyezte, majd egymástól öt-tíz centire a földbe szúrta. Ez ké­pezte a csűr falának vázát. Ezt tőén az előre elkészített fűzfavessző­vel a talaj felszínétől kezdve fokoza­tosan fonta a csűr falát a kívánt magasságig. A csűrfal megfonása Csűrfal. Nagyráska. (Veiké RaSkovce, 1987) kérkast akkor használták, ha például kukoricát vagy más szemes takar­mányt szállítottak. Az anyagmeg­munkálás szempontjából megkülön­böztetjük a zöldkast, ez hántolatlan vesszőből készült és napi munkára használták, illetve a hántolt vessző­ből készült fehérkast. mely díszül szolgált. Ez utóbbi az Ung-vidéken és Bodrogközben kevésbé volt jellemző. Ahol fűzfavessző termett, s ebből a „keleti végeken" soha nem volt hi ány, még ma sincs, mindenütt készí­tették, fonták vagy fonatták a sze­kérkast. Ugyanakkor voltak speci­alistái, „nagy mesterei" is a szekér­kas kötésének, az ő termékeik távo­labbi vidékekre is eljutottak. Ezek a Tyúkborító (Kicsind — Maié nad Hronom) Kotlóskas (Nagyráska, 19871 után következett a kapu és a csűr belterének, valamint tetőszerkezeté­nek megépítése. A következő gazdasági eszköz a szekérkas. másképpen kocsikas. tá­rolási helye az imént említett csűr. Egyik utolsó darabját — bár az idő vasfoga kikezdte — a mellékelt felvé­telen sikerült megörökítenünk. Mint a neve is mutatja, a szekérkas a szekér szerves, kiegészítő tartozé­ka, s hajdan a kaskötők fűzfavessző­ből fonták. A felvételen látható fél­kas a szekérderék közepéig ért, mig a kisebb, ?z ún. rövidkast a szekér farában helyezték el. A harmadik for­ma a hosszúkás, meiy végigér a sze­kéren. Ezenkívül, szemben az előző kettővel, mindkét vége nyitott, a sze­kér formáját követve a többihez ha­sonlóan simul annak oldalaihoz, aljá­hoz. A szekérkas vázát egy ívben meghajtott káva képezi, itt kezdték a kas fonását. A felvétel jól szemlélteti a fonat falait, mely az ujjnyi vastag­ságú egymás mellett elhelyezett bo­tok köré jobbról-balról történt. A sze­Szekérkas (Nagyráska. 1987) mesterek, akik megrendelésre készí­tették a szekérkast, „vesszőszállal vették" a kívánt méretet. A szekér­kas készítésének eszközei: a külön­böző nagyságú kések, vesszővágó olló. kaskötő vas, a szurkáló, mellyel a vessző bújtatását végzik. Jó szakértelmet kíván a kerekded alakú vesszőkosár, szárítókas. fás­kas, halkas, méhkas, tyúkborító kas vagy a képen látható kotlóskas ké­szítése, mely a kiscsirkék keltetési helyéül szolgált. Ebben „ültették" a kotlóst a tojásokra. Ez a használati eszköz is, mint az eddig említettek, hántolatlan vesszőből készül és ma is használják. Készítése az előregyártott vessző­fenék fonásával kezdődik, mely min­den kerek formájú tárgyra jellemző. Amikor kész a fenék, annak vessző­szálait derékszögben meghajtják föl­felé, melyek a kas oldalának folytató­lagos vázát képezik. A fonást a felső perem felé haladva folytatják a kí­vánt magasságig. Befejezésképpen „eldolgozzák" a vesszőszálakat. A munkadarab készítéséhez állvány is szükséges: a szekérkasnál az ala­csonyabb lócaformájú lyukasfát, a kaskötéshez a kétlábú kutyafát hasz­nálják. D. VARGA LÁSZLÓ Fotó: A szerző (3) és Liszka József (1)

Next

/
Thumbnails
Contents