A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-26 / 39. szám

GYERMEKEKNEK Icsuvas népmese) Réges-régen hosszú útra indult egy vándorkereskedő a segédjével. Ami­kor egy útelágazáshoz értek, töpren­geni kezdtek. Merre menjenek tovább. Megláttak a közelben egy öreg favá­gót és megszólították: — Mondd csak, jóember, melyik úton menjünk a városba? — Mindkét út a városba vezet — felelte a favágó. — A jobb oldali út rövidebb. Csak attól félek, megtámad benneteket a sárga kígyó. Ha találkoztok vele, elpusztít titeket. Ha a másik úton mentek, kicsit hosszabb lesz az út, de semmi baj nem érhet. Ezért azt taná­csolom : menjetek a bal oldali úton. Az öreg favágó elment, a kereskedő meg a segédje pedig csak álldogál ta­nácstalanul. — A nap már nyugodni készül — mondja a kereskedő — és messzire kell mennünk. Ha a hosszabbik utat választjuk, az erdőben kell töltenünk az éjszakát. — Miért éjszakáznánk az erdőben — mondta a segédje — gyerünk in­kább a jobb oldali úton, hamarabb érünk be a városba. — Igazad van — mondta a kereske­dő. — És ha találkozunk a sárga kígyó­val, amelyikről az öregember beszélt, ketten csak elbánunk vele! El is indultak a rövidebb úton. Men­tek, mendegéltek, egyszercsak az út szélén megláttak egy öreg tölgyet, melyet a vihar döntött ki. A fa odvas volt, és telistele volt arannyal. — Ahá! Rá akart szedni minket az öregember! — kiáltotta egyszerre a ke­reskedő meg a segédje. — Megtalálta ezt a kincset, de nem bírta elvinni. Biz­tosan lóért ment, nekünk pedig kitalál­ta a sárga kígyóról szóló .mesét! A mi tájainkon kirándulás közben elég ritkán találkozunk kígyóval. S ha még­is, akkor legtöbb embernek hideg fut­kos végig a hátán, vagy bottal kergeti el a különben hasznos állatot. A forró égöv párás éghajlata alatt a trópusi er­dőkben, füves pusztákon csak úgy hemzsegnek a kígyók. A legkisebb olyan vékony, mint a nagybőgő húrja és hossza alig tíz centiméter. A legna-Aztán két egyenlő részre osztották el a kincset. Amikor befejezték az osztozkodást, azt mondta a kereskedő: — Ez olyan sok arany, hogy nem bírjuk elvinni. Te vagy a fiatalabb, eredj hát be a városba. Vegyél lovat meg szekeret, én pedig itt maradok a kincset őrizni. A segédje beleegyezett, átvette a pénzt a gazdájától és elindult a város felé. Megvette a lovat meg a szekeret és vett két üveg bort is. Töprengeni kezdett: „Mi lenne, ha az egyik üveg­be mérget szórnék, a mérgezett bort a gazdámmal megitatnám — s enyém lenne az egész arany". Úgy is tett. A kereskedő pedig eközben nézegette az aranyat és alig találta a helyét a kap­zsiságtól : — Ej, ha egyedül jöttem volna — ez a sok arany egyedül az enyém lett vol­na! Aztán arra gondolt: „Itt senki sem jár... Ha majd felrakjuk az aranyat a szekérre, megölöm őt, eltemetem, so­ha nem tudja meg senki. A bűnömet meg leimádkozom".. Reggel megérkezett a segédje és azt mondja: — Hoztam bort, iszunk? — Ihatunk — felelte a kereskedő — de előbb rakjuk szekérre az aranyat. Két zsák telt meg az aranypénzzel. Alig bírták a szekérre emelni. Amikor a segéd a kocsival foglalatoskodott, a kereskedő megölte és elásta őt az er­dőben. „Most már inni is lehet" —ju­tott eszébe a bor. Megitta a mérgezett bort — és meghalt. így pusztította el a sárga kígyó a ke­reskedőt meg a segédjét. Sági Tóth Tibor fordítása gyobb vastagabb mint az ember dere­ka és a hossza is elég tetemes. Vajon melyik kígyó a leghosszabb? A kígyók birodalmában ki a világcsúcstartó? Teszik fel sokan a kérdést. -A kígyók óriása a piton (Python). Hazája Délkelet-Ázsia, Afrika egyenlí­tői vidéke, Dél-Amerika és számos tró­pusi szigetcsoport. Több faja él. Tig­riskígyónak is nevezik. Színe sárgás­barna, fekete foltokkal tarkázott. A leg­nagyobb eléri a tiz méter hosszúságot is és súlya 150 kg. A pitonnak nincs méregfoga. Zsákmányára villámgyor­san rátekeredik, összeroppantja, meg­fojtja áldozatát, majd egészben lenye­li. Igazi vadállat. S mégis — szinte hihetetlen — né­melyik fajtát meg lehet szelídíteni. Ezek a kígyók olyan hűségesen szol­A négy cserépdarabból melyik tartozik Dénes György IDŐJÁRÁS­JELENTÉS Hétfőn Nap könnye csordogál égön. Kedden kék blúzos felhöcske rebben. Szerdán köd sürül s dél felé felszáll. Csütörtökön ázik a kalapom, ködmönöm. Pénteken zavaros tócsákat lát szemem. Szombaton jég szakad; szép idő, mondhatom. Vasárnap a Sajó, a Rima megárad. gálnak, akár a kutya, gondosan őrzik a házat. Nem engednek idegent a köze­lébe. A ház körül kipusztítják az egere­ket és a káros rágcsálókat. Még a gye­rekekre is vigyáznak, nemcsak játszó­társuk, de megvédik őket a közelben leselkedő ragadozóktól is . . . Hűségéről legendákat mesélnek. Nguyen Minh Dúc, elismert kígyószakértő, egyszer az egyik szelí­dített pitonját a szabad természetbe akarta engedni és harminc kilométer távolságban otthagyta az őserdőben. A kígyó pár nap múlva hazatalált és még két fiatalabb társat is hozott ma­gával. Nem hiszem, nálunk a panelhá­zakban elférne-e egy ilyen termetes házőrző! L. SVIHRAN a vázához? Sándor Károly Neked készült e mese, olvasd hát el Emese. Beérett az árpád: arathatod Árpád. Elég borsos áron, félcipőt vett Áron. Ha elérkezik a dél: ügyesen terít Adél. Azt hallottam: a Lctjos hü barátja Alajos. Játszótársam Irma: ilyen verset ir ma. 21

Next

/
Thumbnails
Contents