A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-18 / 38. szám

NEM LEHETNE MINDEN NAP

Az országot járó, utazó ember időnként megéhezik, megszomjazik. Mit tehet ilyenkor? Betér az első útba eső étterembe, és — ismerve a hazai vendéglátóipari viszonyokat — lélekben felhagy minden reménnyel, hogy éppen itt és most gyorsan és készségesen kiszolgálják.

Mekkora lett azonban a meglepetésem. Alig foglaltam helyet, máris ott termett egy csinos pincérlány, bájos mosoly kíséretében csilingelő hangon megkérdezte:

— Mit parancsol?

Felnéztem, hogy alaposabban szemügyre vegyem ezt a nem mindennapi tüneményt. Zavartan elmotyogtam az óhajomat. A világ legtermészetesebb hangján közölte, hogy marhasültet ne rendeljek, mert kemény. Aztán udvariasan meghajolt és újabb kedves mosoly kíséretében ellibegett.

Alig hordoztam körül a tekintetem, amikor egy pelyhedzö állú pincérlegény hajolt meg ismét előttem. Megcsíptem a karom, hogy ébren vagyok-e. Miután meggyőződtem róla, hogy nem alszom, megköszöntem a figyelmességét, merthogy már rendeltem.

Óvatosan körülnéztem a teremben, vajon nem tévesztettek-e össze valakivel, alkalmasint egy kemény bukszájú külföldivel. Nem észleltem semmi különöset. Megfigyeltem, hogy mindenkivel szemben ilyen készséges és előzékeny a személyzet.

Már beletörődtem, hogy vannak még

csodák, amikor megjött a kislány az üdítővel és megszokott mosolyával.

— Egészségére, érezze jól magát — csicseregte.

Alig öblítettem le torkom, ismét egy csinos pincérlány állt meg az asztalomnál.

— Hogy érzi magát? — kérdezte, s választ sem várva folytatta: — Először jár nálunk? Van még valami óhaja?

A nyelvemen volt, hogy megmondom, hogy érezhetem magam az egész napos lótás-futás után. de meggondoltam magam. Ha ilyen szépen, kedvesen kérdik az embert, nem válaszolhat morcosán. Megfeledkezik minden kellemetlenségről, fáradságról. Ezért széles mosoly kíséretében azt feleltem, hogy nagyszerűen, s nem is voltam messze az igazságtól.

Még mindig nem értettem a szokatlan kedvesség és előzékenység okát, ezért odaintéttem az egyik pincért, aki árgus szemmel leste minden vendég mozdulatát. Ha megkérem, egész biztos, még az ételt is magrágja helyettem. E helyett megkérdeztem, árulja el, minek köszönhető ez a megkülönböztetett figyelmesség.

— Hja, uram! — csapta össze a tenyerét.

— Kerületi pincérverseny van.

Vagy úgy, akkor mégsincsenek csodák

— világosodott meg az elmém. Azóta azonban folyton az a gondolat foglalkoztat, hogy nem lehetne minden nap és mindenhol pincérverseny?

ÖRÖKHARAG

A falu szinte teljesen kihalt. Egyéb szórakozás híján az út menti porban játszadozó két gyereket figyeltem. Homokvárat építenek, elmélyült szakértelemmel, lászólag jó megértésben. Bámulatos fantáziájuk, ügyes kezük nyomán pompás formát ölt az élettelen homok. Közben gondtalanul viháncolnak és beszélgetnek.

Éppen elhaladok mellettük, amikor egy rikácsoló női hang ütötte meg a fülem. Lopva hátrapillantottam, hogy kitől származik és kinek szól ez a kellemetlen hang.

Az egyik udvarból egy nö siet elő, és egyenesen a két gondtalanul játszadozó gyermek felé tart.

— Édes fiam, azonnal gyere haza — sipítja. — Ne játssz azzal a piszkos, szurtos csavargóval.

A gyerek, a szőke kényszeredetten felállt. Látszik rajta, hogy nem szívesen teszi, hogy legszívesebben maradna. Alig tudja visszafojtani sírását, de meghajol a szülői akarat előtt. Néha-néha visszapillant szomorúan, majd elsomfordál. Vele megy az anyja, mint aki jól végezte dolgát. Magasra

emelve a fejét, akár a kakas a szemétdombon.

A másik gyereket is kellemetlenül érintette a dolog. Egy darabig tétovázik, aztán fogja szerszámait, a kis vödröt, a lapátot, a kanalat, és rémülten befordul a szomszéd udvarba. Közben talán azon gondolkozik, hogy miért nevezik őt piszkos csavargónak, amikor semmi rosszat sem csinált.

Elvégeztem a dolgom az iskolában, és a tanítónak szóba hoztam az esetet. Elmondta, hogy a két család haragban van egymással. Mióta csak az eszüket tudják.

Hogy miért ? Jóformán már maguk sem tudják. Úgy emlegetik, hogy még a játszadozó gyermek dédszülei vesztek össze annak idején a mezsgyén. Közben a mezsgyék örökre eltűntek, a harag tart.

Egybeszántották a földeket, mindkét családfő a szövetkezetben dolgozik. Kiváló, dologszeretö emberek mindketten. Ám a harag maradt. Apáról fiúra száll. A legszomorúbb a haragos ügyben, hogy szegrőlvégről még rokonok is.

PALÁGYI LAJOS

Miért ördögi szerszám ?

Ágra erősített kerek kagylóból eszkábált kanalat és pattintott kökést már az őskorban használt az ember. Az ókorban ismerték a kétágú konyhai húsforgató villát is, de a három- és négyágú étkezési villa csak a XVII. században kezdett elterjedni. Az étkezési kultúrára rendkívül sokat adó, XIV. Lajos francia király például élete végéig nem tanult meg villával enni, sőt kinyilatkoztatta, hogy az étkezövilla az ördög szerszáma, amely csak a jó szándékú keresztények bosszantására való. Pedig hát hasznos jószág a villa. A vadászok nyelvében kétágú agancsot jelent a „villa" szó, a

katonai szaknyelvben a cél előtt és mögött lecsapódott két lövést, a műszaki nyelvben U vagy V alakú alkatrészt. A bridzselök akkor beszélnek villáról, ha egy játékos két lappal közre tudja fogni a mellette ülő valamennyi értékes lapját, a sakkban pedig azt nevezik villának, amikor egy gyalog két tisztet támad egyszerre. Villa a neve a csónakon a kétágú tartónak, amelybe az evezőt helyezik, a telefon azon részének, amelyre a kagylót teszik. Sőt jelenthet a villa szó házat is. De míg a szerszámként használt „villa" szláv jövevényszó nyelvünkben, a lakható „villa" neve latin eredetű, a két azonos alakú szó között tehát nincs jelentésbeli kapcsolat.

EMBERI

MA NÉKEM, HOLNAP NÉKED?

A korrupció felderítése bonyolult rendőri tevékenység, ugyanis vesztegetés kapcsán nem várható a sértett jelentkezése, hiszen a cselekményt két jogsértő követi el: a vesztegető és a vesztegetett!. .. így mindkét félnek érdeke tehát, hogy cselekményük ne jusson a hatóság tudomására. A Szövetségi Belügyminisztérium népgazdasági és tulajdonvédelmi osztályán dr. Jan Krúta századossal ezekről a közélet tisztaságát veszélyeztető s minden erővet üldözendő cselekményekről társalog a riporter.

— Az utóbbi időben mind gyakrabban hallani a közéleti tisztaság védelmének fontosságáról. Ezen a téren, úgy tűnik, a korábbiakhoz képest lényegesen romlott a helyzet. Avagy csak nyíltabban foglalkozunk ezzel a kérdéssel?

— Mint minden bűncselekményből, így a korrupcióból az egy is sok. Ennek ellenére abban aligha reménykedhetünk, hogy egy csapásra megszüntethetjük a vesztegetéseket. A cél mindenesetre a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények minél nagyobb arányú felderítése, hiszen ez szolgálja a leghatékonyabban a megelőzést. A korrupciós bűncselekmények aránya, országos viszonylatban, alapvetően nem emelkedett; figyelembe véve viszont az elmúlt két évtized statisztikáját, az is megállapítható, hogy a helyzet nem is javult.

— Lényegében mi sorolandó a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények közé?

— A törvény ebbe a kategóriába sorolja a hivatali és a gazdasági vesztegetést, de ide kell sorolni a befolyással való üzérkedést is.

— A rendőrség tudomására jutott korrupciós bűncselekmények nagyjából számszerint is tükrözik a valóságos helyzetet?

— Természetesen nem, hiszen ezekben a bűncselekmény kategóriákban aránylag magas a felderítetlen elkövetések száma. A szakértők egy csoportjának óvatos becslése szerint, hazánkban a jogtalan előnyért fizetett és elfogadott úgynevezett csúszópénz évi összege akár félmilliárd korona körül is mozoghat. A gyakorlat azt igazolja, hogy e tekintetben nincs alsó és felső határ, hanem attól függ, hogy ki, mit akar elérni és kinek a segítségével? így aztán az összeg esetleg néhány száz és akár több tízezer korona között ingadozhat. Természetesen, mindez nem azt jelenti, hogy megbízhatatlan és korrupt emberek sokasága dolgozik a hivatalokban, hanem egyszerűen létezik az embereknek egy olyan csoportja, akik a munka nélkül szerezhető pénznek egyszerűen nem képesek ellenállni. Ebben a tekintetben alapvetően három adómentes pénzszerzési módot szokás megkülönböztetni: a csúszóvagy kenőpénzt, a borravalót és a hálapénzt.

— Könnyen elkülöníthető ez a három kategória?

— Szavakban igen. Miután a csúszó- vagy kenőpénzt előre adják, netán csak ígérik, ezért ez bűncselekménynek számit. Ennél a megítélés teljesen egyértelmű: azért fizetnek, vagy ajándékoznak, hogy mások rovására előnyhöz jussanak. A borravaló és a hálapénz az az ilyen-olyan „szolgáltatás" befejezése után fizetett összeg, amivel az ügyfél, a vendég, esetleg a beteg megelégedését kívánja anyagiakban is kinyilvánítani.

— A korrupció mindig önmagában megálló, tehát adott tényállást rögzitö cselekmény?

SORSOK

— Általában nem, és ez még tovább fokozza a veszélyt. Gyakran kapcsolódik ugyanis egyéb erkölcsrontó cselekmény elfedéséhez. Például ittas vezető, vagy feketefuvar közben lelepleződött járművezetők pénzzel akarják megvásárolni az intézkedő rendőr „jóindulatát". Ez persze nem sikerül, ezért is lepleződnek le. A gazdasági vesztegetésnek számos formája van, aminek felsorolása bizony hosszadalmas lenne. Tény, hogy sokan vannak az olyanok, akik azt hiszik: pénzzel minden és mindenki megvásárolható.

— Az imént említett felfogáson kívül, melyek még a korrupciós bűncselekmények alapvető okai?

— Gazdasági és morális motivációkra visszavezethető tényezők. Ide tartozik és igen gyakori jelenség a hiánycikknek számító áruk megszerzéséért kifizetett csúszópénz. Ugyancsak a kenőpénzek vándorlását segíti a soronkívüli gépjárműszerviz, vagy az alkatrészmegszerzés. Ennek a cselekményfajtának az élvonalába sorolható a lakáskiutalásban, az adó eltitkolásában való közreműködés, de a lakáskarbantartással és a biztosítói kárbejelentésekkel kapcsolatos manipulációk is. Ezek az esetek rendkívül súlyosak, és bizony alkalmasak arra, hogy meginogjon a lakosságnak az államigazgatás iránti bizalmad Ennek visszaszerzése nem könnyű feladat, hiszen az emberek többsége hajlamos az általánosításra, ezért a leghatározottabb eréllyel igyekszünk fellépni az ilyen jelenségek ellen.

— A gazdasági vesztegetések esetében mivel kenyerezík le, vagy kísérlik megkömyékezni az illetékeseket?

— Jobbára pénzt ajánlanak fel, de nem ritka a nagy értékű ajándék is. A gazdasági vesztegetés, érthetően, elsősorban a hiánycikkekre épül. Nem ritka, hogy az ügyeskedők az állami bolthálózatban felvásárolják az ilyen-olyan árut, amit azután kéz alatt, vagy a különböző árubörzéken busás haszonnal adnak tovább. Előfordul, hogy egyes anyagbeszerzők is be-bekapcsolódnak a korrupció olykor vég nélkülinek tűnő folyamatába. Amelyik vállalatnál hiányos a belső ellenőrzés, ott az anyagbeszerző esetleg a saját, netán a főnökei zsebére is buzgólkodik. Nemegyszer előfordul például, hogy súlyos tízezreket költenek egy-egy használt személygépkocsi felújítására, amit azután valaki potom áron megvásárol... Itt kell elmondani azonban azt is, hogy a közélet tisztaságát a mainál jobban kellene óvni a művelődés, az oktatás- és az egészségügy területén.

— Gondolom, hosszasan lehetne még sorolni a szocialista törvényességet sértő, valóban a közélet tisztaságát sértő, korrupciós bűncselekmények legkülönbözőbb megjelenési formáit. Ennél fontosabbnak érzem azonban megkérdezni: mit tesz a

rendőrség?

— A törvény adta lehetőségek felhasználásával arra törekszünk, hogy mennél több korrupciós bűncselekményt leplezzünk le. Elsősorban ennek érdekében erősítettük meg a gazdasági rendészetet, és a felderített esetek számszerű gyarapodása azt jelzi, hogy nem eredménytelenül. A jövőben pedig még inkább fokozni kívánjuk szigorunkat!

(M-)

19