A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-18 / 38. szám

••• Tudtam, hogy súlyos beteg, még­is mély megdöbbenéssel fogadtam a hírt: 85 éves korában Budapesten el­hunyt Szombathy Viktor író, szerkesztő, publicista, a két világháború között a csehszlovákiai magyar irodalom jelen­tős elbeszélője, kulturális életünk egyik szervezője. A minap még az Élet és tudomány hasábjain olvastam egy vitázó cikkét Gömör vármegyéről. Az asztalomra rakom évek hosszú során irt leveleit, melyekben szinte atyai szeretettel szól a lapunkban megjelenő cikkekről, riportokról, versekről, de nem rejti véka alá véleményét akkor sem, ha hibákat, irodalmi vagy történelmi téve­déseket fedez fel az újság hasábjain. „A Hét szenvedelmes olvasója vagyok, mindent elolvasok" — írja nemegyszer. És megértő bölcsességgel veszi tudo­másul a ritkán érkező válaszokat: „De­hogy haragszom! Aki már a nyolcadik X küszöbén van, lelkét és kedélyét derű­ben fürösztgesse! Köszönöm, hogy vá­laszoltál!" Három éve a zselizi Országos Népművészeti Fesztiválon találkoztunk. Élénk érdeklődéssel figyelte a tánccso­portok fellépését és szinte elérzéke­­nyült az ízes palóc nyelvjárásban elő­adott népdalok hallatán. Betegségéről nem szívesen beszélt, inkább terveiről. SZÓKINCSKERESÉS Érdekes és hasznos nyelvi játékkal szeret­ném megismertetni a kedves olvasókat az alábbiakban: a szókíncskereséssel. Szókincs alatt a nyelvünkben, tehát a magyar nyelv­ben előforduló szavak összességét értjük. Ennek a hatalmas szókincsnek egyikünk sincs birtokában, ugyanis a magyar nyelv teljes szókincse a legkülönfélébb szakkifeje­zéseket is tartalmazza, valamint a költői nyelv olyan szavait, melyeket a mindennapi életben nem használunk. Mindenkinek meg­van azonban a maga egyéni szókincse. Ez-az adott egyén által használt szavak összessé­ge. A rádióban, a televízióban, de a minden­napi élet egyéb területein is gyakran lehe­tünk tanúi annak, hogy egyes embereknek mennyire szürke, semmitmondó, sőt egé­szen primitív a szókincse. Bár az egyén szókincse függ az egyén nemétől, korától, iskolai végzettségétől, általános műveltségé­től és olvasottságától is, mégsem törvény­szerű, hogy bárki is igen szürkén, primitíven beszéljen. A szókincs fejlesztésének egyik leghasz­nosabb eszköze a szépirodalmi müvek rend­szeres olvasása. Nagyon sok esetben tapasz­talható, hogy nem túlságosan magas fokú iskolai végzettséggel rendelkező emberek, akik sokat olvastak, szebben, választékosab­ban fejezik ki magukat, mint akik esetleg iskolai végzettség szempontjából feljebb vannak a ranglistán. Valamennyien felelősek vagyunk azért is. hogy fiataljaink szókincse igen primitív, tele van vulgáris kifejezésekkel és mind szóban, mind írásban gyakran igen nehézkesen képesek csak kifejezni magukat. A fiatalok figyelmébe is ajánlom azt a nyelvi játékot, melyet az alábbiakban ismertetni fogok. írásom címével már tulajdonképpen el is kezdtem a játékot. Hiszen szókincskeresés­sel — leszámítva a hivatásos nyelvészeket, filológusokat — aligha foglalkozik bárki is. E szó azonban példája annak, milyen szópáro­kat kell képeznünk játékunk keretében. Tu­lajdonképpen két szópárról van szó (szókincs SZOMBATHY VIKTOR (1902-1987) újabb könyvek, cikkek írásáról folyt a szó. Legnépszerűbb könyvét, a Száll a rege várról várra című munkáját (a Ma­dách Kiadó jelentette meg két kiadás­ban) szerette volna még újabb adatok­kal kibővíteni. Szombathy Viktor 1902-ben Rima­szombatban született. Távoli rokona volt Ferenczy István, az első magyar szobrász és Pósa Lajos. Irodalmi pró­bálkozásait Losoncra A Mi Lapunk-ba küldözgette. Szülővárosából a gimnázi­um elvégzése után Budapestre megy az egyetemre. Bölcsészetet, művészettör­ténetet tanult, majd szigorló orvos lett. Budapestről írta tudósításait, szinikriti­­káit, elbeszéléseit a csehszlovákiai ma­gyar lapoknak. 1928-ban visszatért Csehszlovákiába. A katonaidő letöltése után Komáromba került, a Jókai Múze­um igazgatója lett. Számos korabeli újság munkatársa, szerkesztője volt. Sokat írt. Az első népszerű kötete az Én kedves népem című, ehhez a katona­életből meríti a témát. Rövid, derűs történeteket elevenít fel mikszáthi hu­morral fűszerezve. A könyv bevezetőjé­ben így vall munkájáról az író: „Ez a könyv: jelentés. Jelentés a szó szoros értelmében. Jelenteni kíván egy ember­­csoportról ... Nem akar tragikusnak feltűnni, viszont ami humor van benne, az önmagából való s nem ráerőszakolt. Még látom őket: a Pistákat, Vincéket, Jánosokat, amint kezet rázva búcsú­zunk az Elba-parti kaszárnya nagykapu­ja alatt, hol másfél évig egy sorsközös­ségben éltünk s ahol igazán megismer­tem őket". Első regénye Budapesten jelent meg Zöld hegyek balladája címmel. Ezt kö­vette az Elesni nem szabad c. regény, melyben riportszerű, egyéni élmények és a valóságban megtörtént események ötvöződnek. Sziklay László így ír róla: „Színes és tanulságos kép, mindnyájunkat gondol­kodásra és eszmélésre késztet. Szom­bathy néha egy-egy tollvonással meste­rien meg tudja rajzolni hősét... Nagy­szerűen tud mesélni, irásmüvészetének ez a legfőbb erőssége. Különös tehet­sége van ahhoz, hogy lekösse olvasóját és a súlyos problémák ellenére szóra­koztassa is". A húszas években számos ifjúsági regényt is kiadott: Mikulics szárazon és vízen, Czirók Pista kalandor lesz. Megje­lent egy verseskötete is. (Ezüstantenna). Számos felfigyeltető elbeszélést is irt {Még vasárnap délután. Az előszoba küszöbén stb.) Valamennyi jelentősebb prózája a szlovákiai magyarság életével foglalkozik. Ismerte és szerette ezt a népet és a tájat. 1940-től haláláig Budapesten élt. A felszabadulás után könyvtáros és szá­mos lap munkatársa. Kultúrtörténeti írásait mindenki figyelmesen olvasta. Népszerűek Magyarország egyes terü­leteiről, valamint Ausztriáról és Cseh­szlovákiáról szóló útikönyvei is. Halálával szegényebbek lettünk és hiányát nemcsak Magyarországon, de itt, szülőföldjén, Csehszlovákiában és a szerkesztőségben is sokáig érezni fog­juk. OZSVALD ÁRPÁD KINCSÜNK A NYELV — kincskeresés) az egyik szót (kincs) azon­ban mindkét szópárban felhasználtuk. E két „összecsúsztatott" szópárból létrejön egy harmadik, három szóból álló, meglehetősen fura szó, melyet értünk ugyan, de ebben az összeházasított alakjában nem használunk. Az egész játék értelme tehát: 1. szókin­csünkben alkalmas szópárokat keressünk, 2. fura jelentésű, ám szellemes szavakat hozzunk létre. Még egy példa: vércukorbor­só. Gondolom ebből a növényből még senki sem készített levest, annál is inkább, mert ilyen nevű növény nincs. A cukorborsóból készült levest viszont szívesen elfogyasztjuk, még ha kissé emelkedik is szervezetünkben Ha azt akarjuk kife­jezni, hogy valami nagyon messze van, gyakran mondjuk: messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Vajon honnan ered ez a szólás? A követ­kező két történetből melyik az igaz? 1. Élt egyszer Makón egy Pál nevű része­ges varga, aki naphosszat a csapszékben ült. Történt azonban, hogy onnan is kidobták, mert nem fizetett. Pál nem tudta, mitévő legyen, honnan szerezzen magának egy kis borocskát. Ahogy ezen tépelődik, eszébe ötlik, hogy éppen szemben van a templom, a sekrestyében pedig a finom misebor. Nosza, megy is egyenest a sekrestyébe. A zár az ajtón hamar engedett a nyomásnak. A varga azonban még meg se kóstolhatta a mise­bort, amikor betoppant a sekrestyés, s fülön­­csipte. Vitte egyenest a plébánoshoz. Az éppen a vasárnapi prédikációt fogalmazgat­­ta magában. Mondja a sekrestyés, mi tör­tént. A pap megcsóválta a fejét, s kérdezi a vargát: a vércukor szintje. Ez a nyelvi játék tehát arra késztet bennünket, hogy alkalmas összetett szavakat keressünk egyéni szókincsünkben. Játékról lévén szó, játszhatjuk versenysze­rűen is. Akinek 25 szellemes új szót sikerül alkotnia, nagyon szép eredményt ért el. Aki ötvenet is képes alkotni, eredménye kiváló. Aki pedig eljut a százig, eredménye (elnézést kérek a szerénytelenségért) egészen kiváló­nak minősíthető. Nekem sikerült elérnem a bűvös százast, s állításom igazolásául közre­adom valamennyit. íme: 1. aludttejét, 2. anyagcserebogár, 3. anyajegyelövétel, 4. alagútkaparó, 5. államfordulatszám, 6. balsikerélmény, 7. bánásmódhatározó. be? — Tisztelendő uram... — hebegi a meg­szeppent varga, s nem tudja, mit válaszoljon. Majd kínjában kiböki: — Megláttam a tarka macskát beugrani az ablakon, hát utána­mentem, hogy kikergessem. Elneveti erre magát a plébános: — Hát bizony, kedves hívem, olyan messze van ez az igazságtól, mint... Makó Jeruzsá­lemtől. Hát innen ered a szólás. 2. A szólás egy középkori magyar anekdo­tával kapcsolatos. II. Endre király hadseregé­ben szolgált egy Makó nevű közvitéz, aki részt vett a király keresztes hadjáratában. A katonák Spalatóban szálltak fel a Velencétől bérelt gályákra. Makó vitéz útközben annyira felöntött a garatra, hogy már akkor azt hitte, eljutottak Jeruzsálembe. Társai azonban megmagyarázták neki, hogy messze vannak még úticéljuktól. Azóta él a mondás: messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. 8. betegszabadságharc, 9. betétkönyvkötö, 10. békegalambdúc, 11. bordásfalvédö, 12. cipőkrémsajt, 13. csatatériszony, 14. csigaházbér, 15. csókállóvíz, 16. csö­­postarabló, 17. csúszópénztárca, 18. dülő­­útlevél, 19. ebadóállomás, 20. ebédszünet­­jel, 21. ellenvetésforgó, 22. előadóbevallás, 23. életformabontás, 24. fahasábburgonya, 25. falevélbélyeg, 26. falvédőszemüveg, 27. falvédőügyvéd, 28. favágóhíd. 29. foga­­doóramutató, 30. földbirtokosnévmás, 31. függönyrúdugrás, 32. fűtőtestnevelés. 33. qépmadárfütty. 34. grillcsirkefogó, 35. hamutartópillér, 36. hangversenybiró, 37. harangszócséplés, 38. hifitoronyőr, 39. hintaszékfoglaló, 40. holdvilágháború, 41. hóhérkötéltánc, 42. hópehelypaplan, 43. hőpalackposta, 44. hulladékanyagcsere, 45. idöjárásbíróság, 46. iparcikkíró. 47. író­gépállomás. 48. járdaszigetlakó, 49. jég­hegymászó, 50. kapufavágó. 51. karácsony­­fadisztávirat, 52. kerékpárkormányválság, 56. lemezjátszótér, 57. légcsavarhúzó, 58. lépcsöfokhagyma. 59. mézeskalácsszív­izom, 60. mosóporszivó, 61. napfürdősó, 62. napraforgószél, 63. óramutatónévmás, 64. papírzsákutca, 65. porszemfog, 66. pók­hálófülke, 67. repülötérzene, 68. rémhirlap, 69. rókalyukkártya, 70. sebességváltópénz, 71. selyemhemyótalp, 72. sportpályaudvar, 73. szájkosárlabda, 74. szemlencsefőzelék, 75. szemüveggolyó, 76. szemétdombvidék, 77. széklábápolás. 78. színművese, 79.-szó­­játékbolt, 80. szókincstár, 81. szóvirágcso­kor, 82. szököárverés, 83. tejútkaparó, 84. temetöőrjárat, 85. tetöfedönév, 86. tü­­dőcsúcsbeállitás, 87. tühegymászás, 88. tüzkőszikla, 89. tyúkszemfedél, 90. ult­rahanglemez, 91. úszómedencecsont, 92. útirajztábla, 93. üstdobhártya, 94. ürtia­­jóács, 95. veröfénykép, 96. villanykörtekom­­pót, 97. virágporszívó, 98. zongoralábzsák, 99. zongoraversenyparipa, 100. zseblámpa­oszlop. Jó szórakozást, hasznos játékot kívánok! SÁGI TÓTH TIBOR — Pál, Pál, hát miért törtél be a sekrestyé-11

Next

/
Thumbnails
Contents