A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-18 / 38. szám
KARINTHY FRIGYES és KAREL CAPEK művészi rokonsága ••• A közép-európai nemzetek több évszázados együttélése a kultúra különböző területén, így az irodalomban is érezhető. A komparatisztikának éppen az a feladata, hogy összehasonlítsa a nemzetek irodalmi fejlődését, párhuzamot vonjon az egyes irányzatok és képviselőik között. Karinthy Frigyes, akinek 100. születésnapjáról ebben az évben emlékezünk meg, sajátos iróegyénisége a magyar irodalomnak. Művészetének gondolatisága, filozófiai tartalma meglepő módon Karét Capekéhez hasonló. Erre többek között Rákos Péter Karinthy-tanulmányában találunk utalást (Rákos Péter: Karinthy. In: Tények és kérdőjelek, Bratislava, Madách, 1971, 291—307. I.). Jaroslava Pasiaková a két író közös vonásaira mutat rá Kare/ Capek és Karinthy Frigyes cimű cikkében (In: Hét, 1986/11). Karinthy és Capek a 20. század első felének polgári intellektuális írói. Mindketten még a múlt század végén születtek (Karinthy 1887-ben Budapesten, Capek 1890-ben Maié Svatoriovicében). Gyermekkoruk is tipikusan polgári jellegű volt. Az eltérést részben a más-más — Karinthynál a nagyvárosi, Capeknél a vidéki, kisvárosi — környezetben való nevelkedés adta. A 20. század elejének kaotikus világába születnek bele. A gondolkodók új kiutat, megoldásokat, magyarázatokat keresnek. Karinthy és Capek egyaránt nem tud kitörni polgári környezetéből, saját individualista szemléletmódjából. Nem tudnak azonosulni a marxizmus elméletével sem, elvetik a forradalom gondolatát, és a haladást a természettudományok, a technika eredményeitől várják. De még a műszaki fejlődésre is, úgy mint mindenre, ami körülveszi őket, szkeptikusan tekintenek. A század elején lázasan szerveződő új polgári írónemzedékek tagjai között találjuk Karinthy Frigyest és Karel Capeket. Finom intellektuális érzékükkel kiérezték a kor ellentmondásosságát. Nagy lendülettel vetették bele magukat az új ismeretek gazdagságába. A megismerés, a kíváncsiság, a mindent tudni akarás vágya sodorta őket az újságírói pálya felé. Az újságírás volt az, amely mindkét Író sokoldalú érdeklődését kielégítette. Ennek a következménye többek között a műfaji kísérletezés és sokoldalúság, a szavak és fogalmak tisztázásának igénye, a mindennapi dolgokra való odafigyelés. Karinthy számtalan kritikát, humoreszket, krokit, karcolatot, tárcanovellát, tudósítást irt. Novellái és humoreszkjei között nehéz éles határt húzni. „Életművének vizsgálatakor az egyik legmeglepőbb tanulság éppen az, hogy Karinthy gyakran áthágja a műfajokat." (Szalay Károly: Karinthy Frigyes. Budapest, Gondolat, 1961, 118. I.) Capek szinte minden publicisztikai műfajban munkálkodott : cikkeket, riportokat, kritikákat, színházi tudósításokat, tárcacikkeket, humoreszkeket írt. Viszonya az újságíráshoz és a művészi -munkához kölcsönös: publicisztikája művészi jellegű, művészi alkotásaiban viszont érezhető néhány újságírói vonás. (Frantisek Burianek: Karel Capek, Praha, Melantrich, 1978, 84. I.) A kor hangulatából származó bizonytalanság, fogalomzavar ösztönzi mindkettőt a fogalmak tisztázására. Karinthy egy „Új Enciklopédia" megszerkesztését óhajtotta. Capeknél viszont a fogalmak tisztázásának igénye A szavak kritikája (Kritika slov, 1920) és A szavak fogságában (V zaj a ti s/ov, 1923) cimű köteteiben nyilvánult meg. A mindennapi újságírói munka hozta magával a köznapi dolgokkal foglalkozó cikkek sokaságát. Szinte megtévesztően azonos vagy hasonló egy-egy cikk témája. Karinthy: Figyelmeztetik az embert Kik csókolóznak többet? és Capek: A különböző bírák, Ki a vidámabb; c. írásaik rokon témákat tartalmaznak. A polgári légkörben nevelkedő írók nem látták a társadalmi problémák igazi okait. Nem tudtak osztályfogalmakban gondolkodni. A szegénységet, a nyomort, a szociális egyenlőtlenséget nem a saját tapasztalataikból ismerték. Capek szerint a szegénység nem intézmény vagy osztály, hanem szerencsétlenség. A szerencsétlenség pedig erkölcsi feladatokat oszt ki az emberekre és nem szociálisakat. [(Karel Capek: O vécech obecnych (Egyszerű dolgokról), 1924, 100. I.)] A hasznosság pragmatista felfogása alapján Capek a koldusnak is valamilyen szerepet tulajdonít a társadalomban, s közben figyelmét elkerüli a szociális ellentét, amely ezt a nyomorúságot kiváltotta. Karinthynak alig van cikke, amely szociális kérdéseket vetne fel. Öt egyedül a háború gondolata foglalkoztatta akkoriban. Az 1917-es forradalomban is nem a szocialista eszmék diadalát látta, hanem a leszerelés, a béke lehetőségét. Bizalmatlanul szemléli a tömeget is, amely könnyen válik a politikai demagógia eszközévé. Nagyszerű művészi ábrázolással ezt Barabbás cimű elbeszélésében fejezi ki. Jézus Pilátus elé vezeti a tömeget, melynek minden egyes tagja Jézus felmentését akarta. Mikor Pilátus megkérdezi tőlük, kit eresszen szabadon, a „sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!". És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik azt kiáltotta: A názáretit!" A politikai félrevezetés hatása alatt álló tömeg iránti félelem figyelhető meg Capek: fí.U.R. és A fehér kór című drámáiban. Annak ellenére, hogy a társadalom lényeges ellentmondásait nem vették észre, és egész életpályájuk alatt nem tudtak azonosulni a marxizmus elméletével, mély humanitásuk, emberszeretetük, amely művészetüket mindvégig jellemezte, vitathatatlan. Karinthyt szenvedélyesen érdekelte az ember és az emberi szellem fejlődése. A bonyolult lelki folyamatokat, érzéseket fiziológiai elemekkel próbálta megmagyarázni, Babits Mihály nagyon találóan jellemezte látásmódját: „Társadalmi, nemzetiségi és illendöségi kosztümjeink nem érdeklik Karinthy szemét. Ez a szem az elvont emberen csüng, oly szigorúan, mint a matematikusé az elvont számon — és ez a szem nevet. Nevet, mert rettenetesen komikus ez a matematika az életre alkalmazva — iszonyatos disszonanciák derülnek ki — az élet minden paradoxona föltárul..." (Babits Mihály: Karinthy Frigyes. In : Nyugat, 1926, 72—73.I.) Karinthy kitör a realitás szférájából, abból a valóságból, amelyet az emberi ész általában felfog és érzékel. Szerinte a valóság több, mint amennyit az ember érzékelni tud. Az irrealitással kontraszt hatást akar elérni, hogy még élesebben világítson rá a valóságra. Szemléletmódjának legjellegzetesebb vonása a racionalizmus. Ez váltja ki belőle a humoros és ironikus hangnemet. A dolgokat, a valóságot az ész szempontjából néző szemlélet a gyermekkori nevelésből ered. Mivel nagyvárosban nevelkedett, a természettel, a vidéki egyszerű emberekkel nincs nagyon kapcsolata. írástechnikájának kiindulópontja is majdnem mindig az ötlet és nem élettapasztalat vagy élmény. Komikus ötletgazdagsága mellett nagyon mozgékony a fantáziája, amely természettudományos és technikai ismereteire épül. Capek szintén új utakat keresett. Megsemmisítette a megszokott és állandó gondolati összefüggéseket. A dolgokat több oldalról figyelte, hogy így újat fedezzen fel bennük. (Alexander Matuska; Clovek proti skaze, Bratislava. Slovensky spisovatef, 1963, 94.1.) Capek látásmódja azonban egészen más jellegű, mint Karinthyé. Sajátos nézőpontjához az amerikai pragmatizmus állt a legközelebb. A pragmatista filozófia, mely megkísérelte összegezni a materializmust, vallást, tudományt, és a személyes tapasztalatot, minden egyén óhaját és elképzeléseit, két dologban hatott Capekre. Egyrészt relativizmusával, mely szerint a világon több igazság létezik. Nincs objektív valóság és objektiv megismerés. Egyedül az létezik, amiről az ember saját maga győződik meg: a tapasztalat, amelyből nem lehet rendszert alkotni, általános következtetéseket levonni. A tapasztalat változékony, ezért a megismerés értéke csak pillanatnyi és minden egyén számára más és más. A pragmatizmus másrészt a valósághoz kapcsolódó viszonyával a gyakorlatiasságával, az adatok iránti tiszteletével hatott Capekre. Értékét nem a megismerés területén látta, hanem az erkölcsi oldalában, a személyes felelősség hangsúlyozásában. Kutatja: mi az, ami az embert erkölcstelenné teszi, megalázza, gátolja a létezésében, veszélyezteti a szabadságát. A világon sok apró, egyéni igazság van, és egy sem annyira jó, hogy érdemes lenne érte harcolni. Hogyan állja meg az ember a helyét ebben a zűrzavarban? Milyen céljai lehetnek? Capek a mindennapi, egyszerű, gyakorlati életet választja. Mivel magasabb célokban nem hisz, eszményeit a körülötte levő tárgyi világban igyekszik megtalálni. Capeket a tárgyi valóság már gyermekkora óta vonzotta. A kisvárosi környezet, melyben nevelkedett, lehetővé tette számára, hogy különböző mesterségekkel ismerkedjen meg. „Ebből a vidéki környezetből hozta Capek az emberekhez, az élet természetes ritmusához fűződő egyszerű és természetes viszonyát. — írja Frantisek Burianek — Az egyszerű vidéki emberektől, és elsősorban a hronovi nagymamától tanulta el a valóságos élethez szentirrientalizmus és pátosz nélküli, inkább humoros vagy ironikus, alapjában véve racionalista hozzáállását." (Frantisek Burianek, uo. 24.1.) A capeki gondolkodásmód mindig tárgyi megfigyelésből indul ki. Mindig részletekben szemléli a valóságot. A tárgyi megfigyelés síkjából tér át az elvontabb gondolkodás síkjába. Harmóniát keres a dolgokban, amelyekből teljesen kiközösíti a nagyságot és a pátoszt. Ebben a capeki világban nincs helyük a nagy eseményeknek, csak a rendnek, megértésnek, nyugalomnak, szeretetnek, a nyugodt dolgos élet apró örömeinek. Ha a két író gondolkodásmódja eltérő is, szinte ellentétes, hisz más-más módon közelítik meg a valóságot, mégis ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják őket, szinte ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ. Mi foglalkoztatja ebben a korban legjobban a világot? Az újabb és újabb műszaki ismeretek, a háború gondolata, Freud kísérletei nyomán a tudat és a tudatalatti kapcsolata, illetve az ész és az érzelem diszharmóniája stb. A 20. század elején felmerülő kérdések Karinthy Frigyest és Karel Capeket egyaránt érdekelték. Nem véletlen talán az sem, hogy gondolataik, kételyeik, az emberiség iránti aggódásuk kifejezésére sok esetben a tudományos-fantasztikus műfajt választják. Éppen ez a műfaj felelt meg mind a két írónak a legjobban, hogy eredeti egyéniségük kibontakozhasson : magukba szívták az új ismereteket, és érzékeny lelkűkkel tovább gondolták a valóságot. Gazdag fantáziájuk segítségével és a lehetőség eszközeivel válaszolni próbáltak koruk időszerű kérdéseire. Karinthy Frigyes és Karel Capek modern gondolkodású iróegyéniségek. Látszatra könnyed stílusú, sokszor a szatíra, humor és irónia eszközeivel irt műveik mély és nagyon hasonló filozófiai gondolatokat tartalmaznak. A mai olvasó számára is sok tanulságos, időszerű kérdést, problémát vetnek fel. BOKROS KATALIN 10
