A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-18 / 38. szám

egészség jó! És már a főutca kavargá­sára téved pillantásom. Emberek sű­rűjére, a csinos, vonzó kismamákra, akik a jövő évszázadoknak szülik gyermekeiket. Évente 1 300 gyermek születik a 750 éves városban, s 130-an szánják el magukat házasság­­kötésre. A kórházi szülőasztalokon az élet, a temetőben az elmúlás zengi örök dalát. S az élet nagy karmestere a nemzeti bizottság, amely a 750 éves város több mint 17 ezer lakosá­nak adja meg a hangot, hogy az élet a múló napokkal, közös összefogással és elszántsággal egyre szebbre, jobb­ra forduljon. Autós körsétánk végére járva, a 39 esztendős, a Szovjetuni­óban kereskedelmi főiskolát végzett kísérőmtől elbúcsúzva még azt jegy­zem le, amit távozásomkor mondott: — Az évforduló alkalmából magas­nak és megtisztelőnek tekintjük a városunknak adományozott, A szoci­alizmus építésében elért érdemekért kitüntetést. További hajtóerő ez egész lakosságunk számára a város­telnél ez követelmény. A közületi fel­iratok is kétnyelvüek. Az akciók is, akár politikai, akár kulturális jellegű­ek. Gyermekeink ilyen környezetben nőnek fel. Kiskoruktól megtanulják becsülni egymás nyelvét. — Éppen a főutcán robogunk végig, s az elnök szavait bizonyítandó, a 18 millió ko­rona költséggel épült, s még a szep­tember 18-i ünnepség előtt átadásra szánt áruház mutatja magát. Azt is kétnyelvű cégtáblával látták el. A magasabb épületek homlokzatán is kétnyelvű a szöveg: 750 éves a váro­sunk! Hozzátehették volna, hogy naggyá növekedett városunk, mert a felszabadulás utáni évtizedekben föl­épült lakónegyedek valóban naggyá tették. Vágsellye (Sala) irányába is nak a tagjai is a párt- és szervek képviselőinek jelenlétében, olyan neves személyiségeket kö­szöntve, mint dr. Bagin érdemes mű­vész, zeneszerző és karnagy, dr. Blas­­kovics, neves turkológus. — Azért alakítottuk meg ezt a klubot — mondja szerényen Mézes Sándor —, hogy a városunkhoz kötődés éljen ezekben az emberekben! — Két nyugdíjas klubja is van Galántának, illetve a hozzá csatolt Taksonynak (Matúskovo). S összesen 2 881 nyug­díjasa, akik közül 370-nél valamivel többnek szociális segélyt folyósít a nemzeti bizottság. Az évente kifize­tett összeg 350—400 ezer koronára rúg. IMem tudom, milyen mértékű még az előítéleten alapuló, viszolygó ______— ■ . . tartózkodás az aggok házával szem­ben, de amikor rápillantok a 150 öreget befogadó, étkezdével, beteg­ápolókkal és minden szükséges szol­gáltatással ellátott épületre, fölösle­gesnek tartom a viszolygást. — Most már nem arról beszéljen, hogy mi van Galántán, hanem hogy mi nincs! — mondom az elnöknek. — Hiányzik nagyon a városi uszoda — mondja. — Két sikeres fúrás révén termálvizünk van. A kilencedik ötéves tervidőszak­ban szeretnénk megépíttetni! S hi­ányzik egy nagyobb épület a szolgál­tatások számára. Új szállodáról és jégpályáról is álmodozunk — sorolja Mézes Sándor. Az ivóvíz jó. Jókáról (Jelka) kapják. A levegő tiszta, por nem veri fel az utcákat. A háztetőket régóta elkerüli a vörös kakas. Fiatal város a lakosság korösszetételét tekintve. Legidősebb polgára a kilencvenhét esztendős Vö­rös Júlianna. Nemzetiségi összetéte­le: 54% szlovák, 46% magyar. — Vezető beosztásban mindenki beszéli mind a két nyelvet — mondja a váro­si nemzeti bizottság elnöke. — Felvé­kifutunk gépkocsinkkal, s ha csak a pillantásunkkal is, érintjük az amfite­átrumot, amely filmvetítéseken, ven­dég-művészegyütteseken kívül a már Galántán hagyományos Kodály Na­pok kórusainak ad helyet. És még Szered (Sered ) felé is van mit néz­nünk. Arrafelé tör égnek az 1981-ben megépült többemeletes kórház, a­­mely kényelmes, tágas és megnyug­tató parkjával tévesen azt a gondolatot ébresztheti, milyen jó lehet itt a be­tegnek, holott tudom, hogy a beteg­nek sehol sem jó, annak csak az fejlesztésben. Mert hiszen az ezred­fordulóig még nagy tervek megvaló­sítása vár ránk. Polgártársaink sze­ressék városukat, találják meg falai között igazi otthonukat, legyen Ga­­lánta továbbra is tiszta és szép, s őrizzük híven, amit a társadalomtól kaptunk és fölépítettünk magunk­nak, valamint az utánunk jövő nem­zedékeknek. Köszönet mindazoknak, akik modern mezőgazdasági, ipari várossá fejlesztették Galántát! MÁCS JÓZSEF FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 5

Next

/
Thumbnails
Contents