A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-11 / 37. szám

HAIK)TTUK-OLVASTUK-LATTUK A második világháború előtt még fát szál­lítottak tutajon az Otava folyón. Ifjú tech­nikusok a Kasperské Hory-i múzeum do­kumentumai alapján elkészítették a régi tutajok pontos mását és bátran vízre szálltak vele. A világ legkisebb, legkönnyebb tűzoltószi­vattyúja. az angol Godiva 1 600, amely percenként 1 600 liter vizet zúdíthat nyolc bar nyomással a tűzfészekre, mégis csupán 117 kilogramm a tömege. Az elektronikus gyújtás pedig bármilyen idő­járási viszonyok közepette tökéletesen működik. A Novy Jiéín-i Járási honismereti múzeum a Tónak kalapgyártó vállalattal közösen kalapkiállítást rendezett. Láthatóak itt an­tik és ma is divatos fejfedők. SZERELEMRE SZÜLETTEM Fiatal énekesnő tűnt fel a tavalyi siófoki Interpop fesztiválon a „Szerelemre szület­tem” című dallal, s rögtön sikert aratott. A rádióállomások sokáig játszották ezt a szer­zeményt, olyannyira, hogy a közönség köve­telte az újabb dalokat. Ismerős szerzőgárda, a Neoton Família szerzőtriója: Pásztor Lász­ló, Jakab György, Hatvani Emese összeültek, s mintegy nyolc dalt írtak Zoltán Erikának, az album „főszereplőjének". Nem nehéz kitalálni, ha tehetséges kom­ponisták és szövegírók együttműködnek, biztos sikerre lehet számítani még teljesen ismeretlen énekesnő esetében is. De ez esetben Zoltán Erika már nem ismeretlen sem szakmai, sem pedig nézői körökben. S ez korántsem jelent hátrányt, inkább pozití­vumot, bizalmat a közönség oldaláról. A Neoton tudta, mire szánta el magát. Tisztában voltak azzal; jó zenével akár egy kezdő, közepes tehetségű énekesnőt is sike­ressé lehet tenni. Zoltán Erika meg ráadásul kezdőnek kitűnő, ez vitathatatlan, a popfesz­tiválon elért helyezése is ezt bizonyítja. Pál Éva, Végvári Ádám, Lukács Erzsi és a Neoton közreműködésével elkészült a nagy­lemez, melyre kilenc dal került fel, köztük a bemutatkozó „Szerelemre születtem" is, va­lamint egy régi Neoton sláger, a „Hova menjek?" újszerű feldolgozásban. Megszok­hattuk már, hogy a legjobb dal mindig egy lemez B oldalának legelejére kerül, most itt kapott helyet a „Madonna" című sláger, melytől azonban vannak jobb dalok is a korongon, mint például a „Remetelány" vagy a „Banális történet" címűek. Zoltán Erika előadásmódja még kissé szo­katlan fülünknek, hiszen ritkán hallhatunk ennyire kislányos énekhangot, mely ráadásul hatáskeltés céljából itt-ott még „véletlenül" el is csuklik. A „Szerelemre születtem" című lemezen csak kevés kifogásolnivaló akad. Erika úgy látszik nemcsak szerelemre szüle­tett, hanem az énekesi pályára is. így, fiata­lon, elcsukló hanggal olyan Zoltán Erikás ... Szt i^ Koller Sándor Szemes Zsuzsa: KANCA HOTEL Mintha Kodolányi témáját élesztené és dolgozná föl Szemes Zsuzsa vékonyka kötete első írásában, a „Magzatvíz"-ben. Persze — a saját szemszögéből nézve. A lónak itt is nagyobb becse van, mint az asszonyi állat­nak, jelen esetben a teli liszteszsákokkal megrakott kocsin szülő asszonynak. A raci­onális, kegyetlen paraszti gondolkodásmód csak a fiúgyermeket tartja értékesnek /„Hal­lod, hé, ha gyerek lett.. . hát még hónap elveszlek. El én ...! Ha akarod, a templomba esketnek, ha akarod csak úgy simán a ta­nácsnál ..."/, a leány nem számit. A továbbiakban azonban már nagyon ere­deti Szemes Zsuzsa, azt folytatja, amit még „A hallgatag mélyből"-ben elkezdett (jól em­lékszünk még kanászlányára, maltert talics­kázó hősnőjére). Szereplői az élet periféri­áján, az élet sűrűjében mozognak, hátrányos helyzetükből megpróbálva, vagy meg sem próbálva kitörni; némelyikükre jellemző, hogy azt sem tudja, mi az a szakszervezet („Az árgyílus kismadár"). Érezni, hogy ezek már kivétel nélkül az ő témái, más meg sem Írhatta volna őket. Legalábbis nem így! Tör­ténésük merőben szokatlan, fejbeverö őszin­teségük úgyszintén. „Az árgyílus kismadár" minden érdesség mellett — állítom! — tele van költészettel. „Tizenhat éves, érintetlen", a baromfitelepen tyúkokat búboló hősnője egy darab arany. Gyémánt a trágyadombon I A „Boleró"-t nem olyan régen közölte az Új írás, már akkor megmaradt bennem, csak a novella címe zavart akkor is, most is. A kötetet a méltán címadó „Kanca Hotel" zárja. A munkásszállási viszontagságokat feldolgozó írás egyben pontos helyzetkép. Szemes Zsuzsa kötete érdekfeszrtő, kitűnő olvasmány. Nem csoda, hiszen annyi, de annyi furcsaságot sikerült összegyűjtenie és feltálalnia oldalain. Szemes Zsuzsa könyve nagyon jó könyv. De nem „szép". Az irodalomban a „szépiro­dalmat" kedvelőknek, a szépelgőknek, to­vábbá az álszenteknek, a prűdeknek nem ajánlom. Ajánlom viszont azoknak az olvasóknak, akik szeretik a szenvedélyes igazságkeresést, kíváncsiak a fontos mondanivalóra, s képe­sek felfedezni benne — s nem értik félre! — a jobbító szándékot. Ardamica Ferenc W ' FIATAL GRAFIKUSOK TÁBORBAN A nyári hónapokban a történelmi és kultu­rális hagyományokban egyaránt gazdag dél-csehországi város. Tábor színházának előcsarnokában érdekes kiállítást láthattunk. A Prágai Képzőművészeti Akadémiának az utóbbi években végzett hallgatói mutatkoz­tak be itt grafikáikkal. A kiállítás sajátossága, hogy a fiatal képzőművészek valamennyien Ladislav Cepelák érdemes művész tanítvá­nyai. A rendezők azt a célt tűzték maguk elé, hogy érzékeltessék: mennyire hat ki egy akadémiai műhely, egy művészegyéniség a tanítványok alkotására, s a hallgatók milyen kifejezési eszközökkel juttatják érvényre sa­ját művészi felfogásukat. A bemutatott grafi­kák elrendezése is bizonyította, hogy a kiváló művészpedagógus szinte szemmel látható hatása nem szegte szárnyát az egyéni látás­mód érvényesülésének. A végzős hallgatók munkáit a nagyszámú közönség együtt lát­hatta Ladislav Cepelák négy alkotásával. Rokonszenves vonása a kiállításnak, s egy­ben a Képzőművészeti Akadémia szellemé­nek, hogy nem határozták meg előre a kiállí­tásra kerülő alkotások tárgyát. így nyílt alkal­munk gyönyörködni Petr Stépán játékos-hu­moros hangulatú Kürt c. munkájában, Mag­daléna Vovsová áttetszőén költői Vízi zene c. alkotásában, vagy Radana Jarabácová finom illusztrációiban, Jan Kunovskynak az Észa­ki-tengert idéző, s Pavla Soukupová szug­­gesztív hatású Éjszaka c. grafikájában. A kiállítók közt volt Lőrincz Zsuzsa is, akinek alkotásait Dél-Szlovákiában is isme­rik. A Prágában élő és alkotó művész vitatha­tatlan tehetségéről különösképpen a belső feszültséggel telt, s drámai várakozást kifeje­ző Nő a lovon c. alkotás, valamint a csallókö­zi motívumokat idéző Partok-ciklusának két grafikája tanúskodik. A tábori kiállítás fő tanulsága: érdemes alkalmat adni a fiatal alkotók munkássága gyümölcseinek bemutatására. Művészi felfo­gásuk és felcsillanó tehetségük már a jövő művésznemzedékének útkeresését és ízlését tárja elénk. Lyökáné Somogyi Viola TELEKI UTJÁN KELET-AFRIKÁBAN 1886. november végén Teleki Sámuel gazdag erdélyi főnemes Afrika földjére lé­pett. Két évig tartó, vadászszenvedélytől és kalandvágytól hajtott útja során jelentős fel­fedezésekkel gazdagította a tudományos vi­lágot. Teleki expedíciója 3 000 km-es utat tett meg, sok olyan helyen járt, ahol előtte euró­pai ember még sosem. Kézenfekvő, hogy az út eredményes volt. Pl. Teleki érte el először a Kilimandzsárón a hóhatárt (5 310m), az ismeretlen területeken élő törzsek életéről, szokásairól elsőként adott hírt a világnak. Az utazás legnagyobb tudományos eredménye azonban kétségkívül a Kelet-Afrikában és Szíriában végighúzódó árokrendszer össze­függéseinek felismerése. Ugyanakkor az ér­deklődés középpontjába a Rudolf-tó (250 km hosszú) és a Stefánia-tó felfedezé­sén túl egy működő vulkán felfedezése ke­rült, melyet Teleki-vulkánnak neveztek el. A vulkán 646 m magas, fekete hamuval és salakkal borított kúp, melyet egy hasadék kettészelt. Az ennek mélyén kialakult „para­zitakúp” fekete füstjét láthatták Telekiék 1888. március 6-án, közel száz évvel ezelőtt. A századnyi idő alatt a Teleki-vulkán annyi rejtéllyel szolgált, hogy napjainkban is élén­ken foglalkoztatja a vulkanológusokat, uta­zókat. Figyelemre méltó az is, hogy a csak­nem száz esztendő alatt egyetlen magyar kutatónak, utazónak sem adatott meg eljutni a Teleki-vulkánhoz. Móga János tanársegéd és társa. Borsos Balázs a felfedezés közelgő centenáriumá­nak előestéjén elhatározták, hogy Teleki nyo­mába erednek Kelet-Afrikába, s tanulmá­nyozni fogják a rejtélyes tűzhányót. Az uta­zóknak módjukban állott összehasonlítani a Teleki-expedíció során a pozsonyi születésű Höhnel által készített megfigyeléseket, föl­jegyzéseket saját tapasztalataikkal — az ipolyvarbói Palóc Művelődési Klub tagjainak pedig Móga János élményszámba menő előadásában végigkísérni őket a megtett úton. A bemutatott diaképek nemcsak a hátborzongatóan kietlen, pokolbéli tájak fen­ségét láttatták, hanem általuk a meszájok, szamburuk és turkánák, e kelet-afrikai tör­zsek mindennapjaiba is bepillanthattak a nézők. Urbán Aladár 9

Next

/
Thumbnails
Contents