A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-10 / 28. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A Hét és az IBUSZ közös nyári képes versenye Németh Gyula: LADA SZÜLŐHELYÉN Gál Sándor: JEGYZETEK AZ IDEI DUNA MENTI TAVASZRÓL Szabó G. László: A HERCEG ÉS A CIGÁNYLÁNY Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Keszeli Ferenc: TÁNCSZIMFÓNIA NYOLC KÉPBEN Rácz Olivér: PAPRIKÁBÓL JANCSIKA (kisregény) Címlapunkon J. Duberi felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Ftasta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: FTJS — Ústredná expedícia tlaöe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. i. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaíiame n. p., Koáice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK Hát akkor kezdhetjük. De talán tisztázzuk, mit is akarunk? Áruld el, miért is vagyok én érdekes? — Tényleg miért is? Lehet, hogy nem is vagy érdekes. S talán éppen ezért beszélgessünk. Azután majd kiderül, mi lesz belőle. S ha a szerkesztő úgy ítéli meg, hogy amit elmondtál, elmondtunk érdektelen, akkor semmi harag — egy kiadósat beszélgettünk. S ha mégis a lapba kerül ez a pár sor, akkor is figyelmeztető a bevezető az olvasónak: érdekességekkel nem szolgálhatunk! — Mit jelent számodra Keszegfalu IKamen icná)? — Keszegfalu — az otthon. Minden ott maradt a Komárom—Guta—Kereszegfalu háromszögben. Ha odalátogatunk, mindig „hazamegyünk". Érdekes dolog, azáltal, hogy eljöttünk — el kellett jönnünk — valami megváltozott, ám valami tudatosult. Kialakult baráti kapcsolatokat hagytunk ott, újakat kellett kialakítani. Ami nem volt könnyű és nem is sikerült mindig. S ami tudatosult, az „otthon''. Ami minden: saját egykori portánk, a szomszédok háza, az utcák, a Vág- Duna holtágai, a határ. Ahol minden fa ismerős. Ha visszamegyünk, úgy látom az árvizet követő szükségszerű változások hasznosak voltak, ám nem vonzóak. A holtágak eltűntek, kukoricát termesztenek a helyükön. Mi egykor télen a befagyott ágak jegén korcsolyáztunk. Az eltelt több mint húsz év alatt minden megváltozott. Ami az ott lakónak, aki a változásokkal él, nem feltűnő. Csak a ritkábban hazalátogatónak szembeötlő. — Kínálkozik a téma: az árvíz. Számomra azért is érdekes ez a beszélgetés, mert ismerőseim közül te. a te családod volt a katasztrófa szenvedő alanya. Gyerekfejjel élted át, mégis, mire emlékszel? — Ésszel — mi gyerekek — nem is tudtuk felfogni, hogy mi ez. Hogy mit jelent, milyen változásokat hozhat megszokott életünkben, mindennapjainkban. Június tizenkilencedikén vittek el, telepítettek ki bennünket. Ezerkilencszázhatvanötben. Egy hónapot Vágtornócon (Tmovec nad Váhom) töltöttünk, majd egy továbbit Eperjesen (Jahodná), a Kis- Duna mellett, a rokonoknál. Amire nagyon emlékszem: az otthon hagyott kislibák közben kitollasodtak, felnőttek. A vízi állat mind felnőtt, a többi elpusztult . .. És a nagyon megrázó emlék: apám, aki nagyon kemény ember volt, ma is az, sírt. Nem volt, összedőlt a ház. Illetve a megmaradt kerítés tövéhez tolta a buldózer. A nehéz körülmények között felépült, elkészült családi fészek ilyen viszontlátása könnyeket csalt a szemébe. Anyám ugyan megpróbálta mással magyarázni, de mi tudtuk, tulajdonképpen ekkor tudatosítottuk — valami nagy baj történt. Középkorú embereknek kellett új életet kezdeni, akkor, amikor már úgy érezték, hogy kezdenek „rendbe jönni". És másutt, más faluban. Mert saját portájukra nem építhettek, máséra nem akartak. Tehát mentünk. S azóta visszajárunk. A falu számontartja és visszavárja azokat, akik elmentek. Gyakran találkozunk az otthon maradottakkal, ilyenkor a beszédtémát természetesen az együtt töltött évek emlékeinek felidézése szolgáltatja. — Úgy tudom iskoláidat is több helyen jártad... HORVÁTHNÉ Dr. ZOBOR ROZÁLIA mikrobiológus — Igen. Keszegfalu után egy rövid ideig Komárom (Komárno), majd Diószeg (Sládkovicovo) következett. Molnár Albert szülővárosának. Szencnek magyar tanítási nyelvű gimnáziumában érettségiztem, ezt követték a főiskolás évek a fővárosban. Diószegre úgy kerültünk, hogy édesapám itt kapott munkát. Tehát itt telepedtünk le. Öt munkája — kovácsmester — a mezőgazdasághoz kötötte, itt talált alkalmas munkát, édesanyám a háztartást vezette továbbra is. Hét évig laktam ott. Befogadtak a társak, idővel barátok is akadtak. A gimnáziumban konkrét elképzelésem nem volt. ám a biológia érdekelt. A főiskolán kutatási irányzat nyílt. Felvettek. A mikrobiológia. virológia és a genetika között választhattam. Mikrobiológus vagyok. — Sikerült azonnal az elhelyezkedés ? Ezt azért kérdem, mivel férjed. Pali, aki fogorvos, tudom elég nehezen talált munkahelyet. Ezt annak idején a Hét is megírta. — Rólam nem írták meg, de nehéz volt. Két évig átmeneti munkahelyeken „tengődtem". Nyolc éve vagyok a jelenlegi állásomban. a Kőolaj és Szénhidrogéngáz Kutatóintézetben, mely a Slovnafthoz tartozik. Somorján (Samorin) telepedtünk le, ez mindkettőnknek megfelelt. Férjem jelenleg Bősön (Gabcíkovo) fogorvos. — Munkádról pár mondatot szólnál-e? — A vegyi anyagok mutagén hatásának vizsgálatával foglalkozunk. Ilyen hatásnak nemcsak a vegyi anyagok, hanem más környezeti tényezők olyan tulajdonságát nevezzük, amely képes megváltoztatni az öröklődő anyagban foglalt információt. Az ilyen elváltozások az érintett sejteket megváltozott tevékenységre, például kóros növekedésre kényszerítik, ami sejtburjánzáshoz, rákos folyamathoz vezethet. Ezen összefüggések alapján tehát, ha kimutatják valamely anyag mutagén hatását, nagy valószínűséggel következtethetnek annak rákkeltő voltára. — Miért érdeke a Stovnaftnak ez a kutatás ? — Ismeretes, hogy a rákbetegség kialakulásáért megközelitőleg 60—90 százalékban a környezeti tényezők, ezen belül elsősorban KÖTŐDÉSEK a környezetünkben töménytelen mennyiségben előforduló vegyi anyagok felelősek. Ezek egészségkárosító, rákkeltő hatása javarészt még ismeretlen. A rákbetegség gyógyításában elért kiváló klinikai eredmények ellenére a hangsúly még mindig a megelőzésen — tehát a betegség nagyon korai felismerésén és a rákkeltő anyagok kiszűrésén van. Ez predig nemcsak egészségügyi, hanem népgazdasági érdek is. Ennek jegyében lépett érvénybe másfél évvel ezelőtt az a miniszteri rendelet, amely az új vegyi terméket gyártótól és piacra dobótól megköveteli olyan bizonyítvány kiállítását. mely tartalmazza a mutagén és rákkeltő hatás vizsgálatának eredményét is. Laboratóriumunk a vegyiparon belül a rendelet követelményeinek eleget téve vizsgálja a hozzá érkező termékeket, egyfajta szolgáltatást nyújtva ezzel. Alapkutatást tehát nem végzünk, jól kipróbált, előírt vizsgálati módszerekkel igyekszünk szolgálni azt a célt. hogy a káros hatású anyagokat a környezetünkből száműzhessük. — Jelenleg azonban nem dolgozol. — Sőt, úgy tervezzük, hogy 1989-ig itthon leszek. Kisfiúnk — András — az átlagosnál több együtt töltött év után született. Nagyon akartuk, így hát természetesen ö, az ő érdeke az első. És remélem — mivel úton van — egészségesen születik meg második gyermekünk is. Természetesen lány lesz. — Tudományos dolgozónak a kimaradó évek nem jelentenek nagy hátrányt? — Keményen kell majd dolgoznom annyi biztos. Lesz bepótolnivalóm. Mikor András megszületett, aspirantúrámból egy év hiányzott. Nem szeretném, ha professzorom csalódna bennem. A szakirodalom elérhető, a gyakorlati részt kell majd mielőbb pótolnom. — Somorján laktok, említetted. Tudom, hogy tagja vagy az ottani Csemadok alapszervezet vezetőségének. Azt is ' tudom hogy a kulturális tevékenység korábban sem volt idegen számodra, számotokra. — A főiskolai évek alatt lettem tagja a JAlK-nak. Majd vezetőségi tagja. A kerékpártúrák résztvevői, sőt '79-ben szervezői voltunk a túrának. A mátyusföldi—zoboraljai kerekezésre gondolok. A túrák célja a magyarlakta települések, a vidék feltérképezése volt. Ma már ismétlődnek a területek és felnőtt egy új túrázó generáció. Nem akarok elhamarkodott véleményt alkotni, de úgy vettem észre, a résztvevők elvárják, hogy a szervezők kiszolgálják őket. Mi jobban feltaláltuk magunkat minden helyzetben. A klubtanácsnak 1980-tól vagyok tagja. Beszélgetőpartnerem Horváthné Zobor Rozália 1953-ban született, mint már kidé rült. Keszegfalun. Mikrobiológus, 1977-ben végzett. 1979-ben doktorált. Eredményei, mint mondta még szerények, azokkal nem illik a nagy nyilvánosság előtt dicsekedni. Terveivel sem akart előhozakodni. De vannak. Biztosra veszem, hogy meg is valósítja azokat maradéktalanul. Nagyon szimpatikus 'jelszó szerint él, dolgozik: „Elképzeléseink lehetnek, a gyakorlat azonban más, ezért a napi munkában kell felfedezni az izgalmasat." GÖRFÖL JENŐ 2
