A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-11 / 37. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: A HÉTSZÁZÖTVEN ÉVES VÁROS — GALÁNTA Miklósi Péter: NOTESZLAPOK M. Molnár László: FÉNYEK ÉS SZÍNEK Lacza Tihamér: A FÖLD MÚLTJA II. N. László Endre: LAPPFÖLD ARANYA Szanyi Mária: KENYÉRTARTÓ ÉS ZSÁKOLÓFA Címlapunkon Vanek Imre alkotása. írásunk a 4—5. oldalon. Fotó: Kesze/i Ferenc A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Pétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiame n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72. 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Harminchat éves vagyok, s januártól a cellulóz- és papírgyártó vállalat igazgatója. 1976-tól dolgozom az üzemben. Referensként, osztályvezetőként, majd igazgatóhelyettesként. A vállalat dolgozóinak legtöbbje helybeli, gyermekkoromtól ismerem őket, ők is ismernek engem. Elfogadták, hogy aránylag fiatalon lettem az igazgatójuk. Mindjárt elöljáróban el kell mondanom, akadnak közöttük olyanok is, akik bizonyos gátlással fogadták kinevezésemet. Számomra előnyös, hogy ismerős környezetben dolgozom. Egyszerűbb az irányítás módszerének megválasztása. Amennyiben nem ismerném régtől az itt dolgozó embereket, bizonyos dolgokon hosszabb ideig kellene tőmi a fejemet. Hátránya is van persze míndennek. Egyes beosztottaim korábban főnökeim voltak, s egyiknél-másiknál érezhető a már említett, tartózkodásban megnyilvánuló gátlás. De már nagyon előre is szaladtam, a dolgok közepébe vágtam, magamról még nem is beszéltem. Gömörhorkán születtem, amelynek gazdag munkásmozgalmi múltja gyermekkoromtól kísér. A táj iránti szeretetem és a múlt iránti tiszteletem itt alakult ki bennem. Apámnak, nagyapámnak géplakatos. asztalos és kovácsműhelye volt, szívesen tartózkodtam ott gyermekkoromban. Barkácsoltam, az öcsémnek játéktárgyakat készítettem. Nagyszüleim kisparasztok voltak, ők szerettették meg velem a paraszti munkát, illetve az eredmények értékelését. Ez fejlesztette ki bennem az akaratot az adódó problémák megoldásához, az akadályok leküzdéséhez. Úgy érzem, a korai munkára való nevelés jótékonyan hat rám ma is, belém oltotta a madáchi gondolatot: Ember küzdj, és bízva bízzál! Gyermekkori cimboráimmal most is tartom a kapcsolatot, persze csak azokkal, akik itt maradtak. Többen távolabb telepedtek le a főiskola és az egyetem elvégzése után. Az elemi öt osztályát Gömörhorkán jártam ki, a többit Pelsőcön, a magyar tanítási nyelvű általános iskolában. Ez a változás nem volt lényeges az életemben. A Kónyárt-hegyet és a papírgyár kéményét továbbra is naponta láttam. Már az elemiben is jó tanuló voltam, s az maradtam végig Pelsőcön is. Engem a műszaki dolgok érdekeltek mindig. Dolgozataimban is kifejeztem vonzódásomat irántuk. Fogadalmat is tettem, hogy mérnöki oklevelet szerzek. A pelsőci iskolában Ugárt István, György Béla. Brezina Árpád még jobban elmélyítették ezt a vonzódásomat. A pelsöci iskolához kötődik gyermekkori szerelmem is, amely 1974-ben házassággal végződött. — A kassai (Koéice) magyar ipari szakközépiskola életem következő állomása. Négy évig laktam albérletben a kelet-szlovákiai metropolisban, három osztálytársammal együtt, akik szintén a pelsöci iskolából kerültek oda. Úgy éltünk ott, mint a testvérek, mindenben segítettük egymást, az otthonról hozott élelmet is megosztottuk. Érdeklődésem tovább mélyült a műszaki pálya iránt, s el is döntöttem magamban, hogy továbbtanulok az ipari szakközépiskola elvégzése után. Géptan, technológia, műszaki rajz, ezek voltak a fő tantárgyak, s ott is részt vettem matematika-fizika szakköri tevékenységben. Sőt még sportolásra is volt időm. A Lokomotíva színeit képviseltem. Kassán lettem rendszeres látogatója a mozinak, a Thália Színpad előadásainak, a figyelemre méltóbb kulturális rendezvényeknek. A hétvégéket otthon töltöttem, élelmet „tankoltam" fel. Mert én csak ebédelni jártam étkezdébe, reggeliről, vacsoráról magam gondoskodtam. Középiskolai tanulmányaim megfelelő BODNÁR ANDRÁS, a Gömörhorkai (Gém. Hőrka) Cellulóz- és Papírgyártó Vállalat igazgatója alapot nyújtottak a továbbtanuláshoz, s ez el is kezdődött a Műszaki Főiskola Gépészeti Karán. A város ugyanaz maradt a következő esztendőkben is, de az albérleti szobát 1971-ben diákszállással cseréltem fel. Négyen laktunk egy szobában, s ez zavarólag hatott a tanulásban. Más szempontból viszont jó volt a diákszállás. Az albérleti szobához viszonyítva minden tekintetben javultak a körülmények. Tanáraim igyekeztek a maximumot nyújtani előadásaikban. A szaktantárgyak közül a gépelemekre, az elektronikára és a mechanika egyes fejezeteire emlékezem szívesen. Mély ismeretek birtokába jutottam a főiskolán, ma is hasznukat veszem. Volt egy nagy problémám, mégpedig az, hogy a sporttevékenységet (súlyemelés) a főiskolán is folytattam, és baleset ért (gerincoszlop-sérülés), tanulmányaim félbeszakítására kényszerültem. Mindez a második évfolyamban történt, huzamosabb ideig tartó gyógykezelés után térhettem csak viszsza a főiskolára. Szabad időmben itt is részese voltam a diák kulturális rendezvényeknek. Tanulás, kultúra, sport, ez volt az életem a főiskolán. Flarmadéves hallgató koromban, 1974-ben megnősültem. Akkor a feleségem már a pelsöci ideggyógyintézetben dolgozott, mint diétásnővér. Úgy éltünk, hogy a feleségem Gömörhorkán lakott a szüleimnél, én meg Kassán a diákszálláson. Hétvégeken éltük házaséletünket. A házasság nem ment a tanulás rovására. Ellenkezőleg. Kiegyensúlyozottabbá vált az életem, nagyobb felelősségérzettel készültem a vizsgákra. És mikor államvizsgáztam, dupla élményben volt részem. Közvetlen a vizsga előtt megszületett az első fiam. Felemelő érzés volt apaként helytállni. — 1976-ban a gömörhorkai papírgyárba kerültem. Eddigi beosztásaimból igazgatóként az osztályvezetői gyakorlatnak veszem hasznát. Munkaszervezés, technológiai ismeret és társadalmi munka végzése tekintetében. Négy évig voltam osztályvezető, főmechanikus, gyakorlatilag százhúsz fős közösség munkáját irányítottam. Az üzem karbantartása volt a gondunk. Az itt szerzett tapasztalat, az emberekkel való mindennapi munka mostani beosztásomban, a hatszázötven alkalmazott irányításában nagy segít-KÖTŐDÉSEK ségemre van. Ez év januárjában álltam Balázs István elődöm helyére. Ő javasolt az utódjának. Három hónap gondolkozási időt kértem a döntésre, ismerve az üzemünkben jelenleg uralkodó körülményeket. Gondolok itt az egyes termelési berendezések nagyobb mértékű elhasználódására, valamint a személyzeti állományban mutatkozó állapotokra. Az irányitó káderek hiányára bizonyos munkaterületeken, és főleg a nem különösebben vonzó munkaterületen hiányzó dolgozókra. Pillanatnyilag tizenkilenc felső fokú végzettségű alkalmazottunk van. Nagyobb részük a műszaki és a beruházási osztályon dolgozik. Sajnos, legtöbbjük tartózkodó, amikor arról van szó, hogy felelős beosztásba kerüljenek. Ez kedvezőtlenül hat a jobb eredmények elérésére. És ha már itt tartok, nem hallgathatom el, hogy üzemünk egzisztenciális helyzete is fékezőleg hat a termelési kedv és akarat kibontakoztatására. Ez nagymértékben összefügg üzemünk továbbfejlesztésével a 8. és 9. ötéves tervidőszakban. Mondják vidékünkön, hogy süllyedő hajó fedélzetére álltam kapitánynak. A jelenlegi termelési feltételek mellett ugyanis olyan mértékű a vállalatunk által okozott folyóvízszennyeződés, hogy már az idén (januárban) szükségessé tette a teljes termelés 30—50 százalékos csökkentését. S ez komolyan veszélyezteti az ez évre tervezett béralap megteremtéséhez szükséges feltételeket. Sajnos, többszöri kérelmünk ellenére sem intézkedtek a felsőbb szervek. Végleges megoldást jelenthetne az a már megszületett fejlesztési tervjavaslat, amely a felsőbb szervek jóváhagyásával a jelenlegi termelési képesség (cellulóz- és papírgyártás) leépítéséhez, a higiénikus termelési ágazat korszerűsítéséhez, az új termelési ágazat kiépítéséhez vezetne finn, illetve svéd beruházók által szállított termomechanikus cellulózgyártó üzemrészleg létrehozásával. A tervjavaslat magában foglalja egy mechanikus biológiai tisztítóberendezés fölépítését is az 1990—1993-as években. Ez gyakorlatilag a vállalat továbbélését, a süllyedő hajó megmentését jelentené, tekintettel a gömörhorkai üzem nagy munkásmozgalmi szerepére, hagyományára is. Üzemünk tervezett nyeresége 1987-re 46 millió korona volt, de az említett okok következtében csak 14 millió lesz, 230 millió koronás árutermelés mellett, a következő termékek gyártásával: barna, fehér, nemesített cellulóz, sűrített lúg és származékai, nem szőtt textil, illetve higiénikus betétek. Melléktermékként említem még a papír és hullámpapir gyártását. Hat hónapja irányítom az üzem munkáját. Az említett gondok nagy megterhelést jelentenek, de azért bizakodóan tekintek a jövőbe. Főleg a fejlődést jelentő elképzelések megvalósításával kapcsolatban. Ez nem csupán a gömörhorkaiaknak nyújt továbbra is megélhetési lehetőséget. hanem a környékbelieknek is. — Egyéni életem ? Üzemi lakásban lakom, szerepel azonban a terveimben családi ház építése. Egyébként annyira szegényes a ma-' gánéletem, hogy nem is érdemes rólá beszélni. Az üzemben telnek el a napjaim, de ha mégis megengedi az időm, szívesen foglalkozom saját és barátaim gépkocsijának a karbantartásával. Ez a szenvedélyem. Tagja vagyok a Gömörhorkai Hnb tanácsának, a Csemadok helyi szervezetének elnöke a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének Szeretnék többet törődni hét- és kilencéves fiammal, akik a pelsöci magyar tanítási nyelvű általános iskola tanulói. No meg a családi házam építésével... MÁCS JÓZSEF 2
