A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-04 / 36. szám

Ció útján kezeljük műtétileg. Örömmel mondhatom, hogy nagyon sok reumás beteget sikerült műtéti beavatkozással talpra állítani, fájdalmukat enyhíteni, alsó és felső végtagjaik funkcióját megjavítani.

— Gyakran müt? — szakítom félbe szavait a kérdésemmel.

— Hétfő kivételével naponta. Néha többször is naponta. Ma is mütöttem. Mü csípöízületet vezettem be egy ötvenéves hölgybe, aki csípöficam következtében már-már mozgásképtelen volt. Eddig is járt két mankóval, nagy fájdalmakkal, mert a csípője merev volt. Most majd mozogni fog a csípője, és megkönnyebbül a járása. Sokat foglalkozom az idős emberek töréseinek a gyógyításával. Talán ennek köszönhetem. hogy már tizenkilenc esztendeje tagja vagyok a Csehszlovák Gerontológiai Társaság vezetőségének. Azonkívül megválasztottak a Francia és a Magyar Ortopédiai Társaság tagjává, a Nemzetközi Gerontológiai és Limphológiai Társaság, valamint az osztrák Traumatológiai Társaság tagjává. Gyakran tartottam előadást nemzetközi kongresszusokon Moszkvában, Budapesten, Berlinben, Bécsben, Rómában, Londonban, Párizsban, Madridban, Brüsszelben, Buenos Airesben, Helsinkiben, Bázelban stb. Majdnem minden európai országban megfordultam.

— Milyen nyelveken ad elő?

— Oroszul, németül, magyarul, angolul, franciául és spanyolul. Itt a klinikán a három alapnyelven (szlovák, magyar, német) kívül az angolt és a franciát is használom. Vannak betegeink az arab államokból és Afrikából is.

— Hivatás, öröm, kudarc — utalok a pálya állandó kísérőire.

— Az orvosi hivatás nagy lelki és fizikai megterhelés — mondja gondterhelten. — De az eredmény okozta öröm mindent elfelejtet. Néha kudarcok is előfordulnak. Ezek nagyon megviselik az idegeinket. Az ortopéd orvos egészen a haláláig kapcsolatban áll a betegével. Siker és kudarc örökös kísérője az ortopédiának. A mi klinikánkon nagyon ritkán halnak meg betegek. Nagyobb műtét esetén, tüdöembólia következtében. A csontdaganatos betegségeknél is előfordul haláleset. A reumasebészetet illetően azonban sok apró örömről beszélhetnék. Például volt egy nyolcvankilenc éves betegem, akinek a combnyaktörését kellett volna megoperálnom, de a narkózis állapotában beállt nála a klinikai halál. Nyílt szívmasszázs alkalmazásával sikerült őt életre keltenem, és fel is épült. Egy pozsonyi magyar hölgynek meg a combnyaktörését csak helyi érzéstelenítéssel lehetett megműtenem, s műtét közben elromlott a képerősítő, amelynek a segítségével a rögzítő szöget behelyezzük. Mélyebbre kellett szúrnom a helyi érzéstelenítést, s a hölgy, aki bódult állapotban volt, felszisszent, és felkiáltott: „Az apád!..."

— Hogyan telnek napjai a munkahelyén és otthon?

A bratislavai Ortopédiai Klinika épülete

Új páciens érkezik

Az első lépések. . .

— Minden reggel hét óra körül már itt vagyok. Fél nyolckor rövid értekezlet az intézet vezetőjével, Huraj profeszszorral, aztán rövid vizit az osztályon, s fél kilenctől tizenhárom óráig műtő! Utána megint rövid vizit, s hetente kétszer még szolgálat a rendelőben, s minden második hétfőn Pőstyén, a többi délutánon orvostovábbképzö munkát folytatok. Néha egyetemen is előadok. Otthon a délután orosz, francia, német, magyar és csehszlovák szakfolyóiratok olvasásával telik el. Hétvégeken egészségügyi előadásokon dolgozom. Pihenés közben televíziót nézek. Hetente háromszor úszni is eljárok. Nagy házi könyvtáram van. Értékes a könyvgyűjteményem régi könyvekből. A legrégibb 1564-ből való! Nagy lemeztáram, is van. Ennek legtöbbje klasszikus zene. Például Bach szerzeményeiből száz lemezem van. Néha hangversenyre is eljutok. Zongora is van a lakásomban. Én magam zongorázom. Németh Samorinsky István professzorhoz jártam tanulni, s a konzervatóriumot is majdnem befejeztem.

— Végleges munkahelyének tekinti a Mély úti kórházat?

— Szó sincs róla. Szeptember elsejétől már Olomoucban vagyok. Megnyertem azt a pályázatot, amelyet az ottani ortopédiai klinika igazgatói székének betöltésére írtak ki. Tudományos és közírói tevékenységem révém esett rám a választás. Az olomouci klinika százhat ágyas, teljesen új épületben, korszerű felszereléssel. A pöstyéni kutatóintézettel azonban továbbra is megmarad a szoros kapcsolatom.

— Sok betege van?

— Néha már túl sok is volt.

Olomoucban sem lesz kevesebb. Az

új betegekhez hamarosan társulnak majd a régiek. Az ismert és elismert orvost, szakembert a világ végén is megkeresik. Ezeket gondolom, miközben végigjárjuk a klinika folyosóit, a betegszobákat. Makai docens most ötvennégy esztendős. Felesége szintén orvos docens, rádióizotópokkal foglalkozik. A lányát az idén avatták közgazdász mérnökké. A fia most kerül a Műszaki Egyetem Gépészeti Karára. Megszakadt az orvosi hivatás folytatása a családban.

Makai docens a városközpont Zrinsky nevű utcájában lakik, családi ház egyik részében, s mosolyogva jegyzi meg, hogy már a monarchiában is Zrínyi Miklós volt az utca neve. Szenvedélyes világjáró, augusztus második felében is útra kel, részt vesz Münchenben a XVII. Ortopéd Világkongresszuson, s előadást tart a csontdaganatok diagnosztikájáról. Előbb azonban közelebbi külföldi út következik. Balatonfüredre megy családostul. Igazi nyári pihenésre, kikapcsolódásra...

MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei

13