A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-04 / 36. szám

bömbölnek a motorok, száguldanak a ragyo­gó gépek. Délután már „csak" a verseny­autók száguldanak eszeveszett tempóban két teljes órán át, természetesen, már amelyik végig bírja. A Magyar Nagydij idei évfolyamán tizenkét kocsi kényszerült feladni a versenyt. Közöttük az élen haladó Nigel Mansell, aki­nek Williams Hondáján a 70. körben lesza­kadt valami a jobb hátsó kerekét rögzítő alkatrészek közül. Dráma? Tragédia? Avagy csupán szomorú­sággal elegy balszerencse?... Lényegében egyremegy ... A Forma—1- esek világában nem szokás érzelegve magya­rázkodni. Villáminterjúk A verseny után az elegáns sajtóközpontban van a legnagyobb nyüzsgés. írógépek kattog­nak, mindenki rohan, telefonért nyúl, magnó­szalagra rögzíti a győztesek első szavait. Nelson Piquet: — Jobban örültem volna, ha úgy győzök, hogy Mansell is bentmarad a pályán. Ayrton Senna: — A küzdelem felétől kezd­ve remegett a kocsim, alighanem a felfüg­gesztéssel vagy a gumikkal volt valami gond. Tulajdonképpen örülnöm kell, hogy egyálta­lában egyben maradt a gép a verseny végéig és nem kellett kiállnom. Alain Prost: — Az elejétől kezdve nehéz­ségeim voltak, a motorom többször is kiha­gyott. Azt gondoltam, rendbe tudom hozni a verseny közben, de sajnos sem sikerült. A motor kihagyásai miatt nem hiszem, hogy volt valaha is ennél idegesitőbb és fárasz­tóbb versenyem. Egyelőre még én vagyok a világbajnok, és azt még meglátjuk, sikerül-e megvédenem ezt a címet. November tizen­ötödikéig, az ausztráliai nagydíjig sok pont vár még elosztásra. Az F—1 a számok és tervek tükrében A mintegy másfélszázezemyi néző láttán a hírlapíróban akaratlanul is fölmerül a kérdés: vajon megéri-e a világbajnoki futam rende­zése? Nos, nyilván rendkívül sokat jelent, hogy a Forma—1 -es verseny napjaiban a rendező ország neve rendszeresen szerepel a világsajtóban. Hivatalos forrásból szárma­zó értesülések szerint az F—1 kapcsán a múlt esztendőben 3 500 cikk jelent meg külföldön Magyarországról. Idén mintegy száz ország nézői láthatták tévén a Hungaro­­ringen tartott versenyt, ami legalább egymil­liárdos nézősereget jelent. Ahhoz aligha kel­lenek különösebb közgazdasági ismeretek, hogy bárki megértse: az ilyen propagandá­nak nemcsak politikai, hanem gazdasági je­lentősége is van, hiszen jócskán növeli egy­­egy ország jó hírnevét a világban ... Hírverés, üzlet, sport és még sok egyéb „apróság" tehát az F—1. A beavatottabbak pokolnak, cirkusznak, az üzletek királyának, a technikai sportok csúcsának, kitűnő vállalko­zásnak, vagy éppenséggel élő horrornak is mondják. A Forma—1 -esek valóban veszé­lyes világbajnoki versenysorozatát tényleg sok mindennek nevezték már, ám a pálya köré özönlő publikumot ez aligha befolyásol­ja. A többség a benzinszagos, motorzajos bűvöletért jön, a hetvenvalahány körért, a kétórás száguldásért, az autók és a verseny­zők vetélkedéséért. Ennek kapcsán pedig jó hírként vethetem papírra, hogy Bmóban is megépült egy min­den igényt kielégítő pálya, bevallottan azzal a céllal, hogy hazánk is mielőbb F—1-es futamokat rendezhessen. Jó lenne hát mi­előbb a morvaországi metropolisban is kel­tezni egy hasonló cikket. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: STANISLAV CVENGROS „Kívül-belül szomorú csárda ez a Kutyakaparó, Éhen-szomjan szokott itt maradni A jámbor utazó. Mert eledelt nem kap, és hogyha csak Rápillant borára, Megátkozza Noét hogy szőlőt is Vett be a bárkába." Petőfi Sándor Tizennégy évi országjárás után az „éhen­­szomjan" maradásról van némi tapasztala­tom. Tudom, velem együtt, más ügyben bár, de nagyon sokan járják az országot. Kit a vállalati igazgatóságra szólít munkahelyi kö­telessége, ki adásvételi szerződéseket köt szintén munkakörből adódó feladatként, ki anyagbeszerzőként járja az országot, más zöldséget szállít délről északra, és van turis­ta, aki ilyenkor nyáron szabadságát tölteni indul melegebb vidékre. Ezért, az ő nevük­ben is örülök minden új étkezési lehetőség­nek. Aki Bratislavából indul Komárom (Komár­­no) felé, ezentúl két új Motorestben, nem a Kutyakaparóhoz hasonló csárdában, is meg­állhat. A Kukorica Csárda Alistálon (Hroboííovo) csalogatja a vendéget. A mindjárt a kanyar után felépített csárda helye kivívta rosszallá­somat. — Feltételezhető, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk eme probléma megoldásán — mondja Somogyi Iván üzem­vezető-helyettes. — Az Idegenforgalmi Kor­mányhivatal fokozott éberséggel figyeli a csárda környékének rendezését. Az útról való ki- és betérés, a megfelelő parkolóhely kialakítása, fák, bokrok, virágok ültetése az elkövetkező hetekben valósul meg. Az étlapon a hagyományos ételek mellett a csárda specialitásai is megtalálhatók. Ajánlom közülük a sátánraguval töltött kuko­­ricalángost. Egy adag ára 3,60 (ebben két darab lángos van, pikáns, picit csípős, sok ízű töltelékkel) és laktatóbb, mint mondjuk két szendvics, kapható kockára vagdalt mar­hahús barna-piros mártásban knédlivel ki­lenc koronáért és magyaros módon elkészí­tett belsőségek nokedlival 11,50-ért, no meg természetesen bableves virslivel 3,40- ért. iloldi íren pincémö veszi gondjaiba a laradt utazót Kontár Gyula telvetelei Az előbbiekben szándékosan a legolcsóbb ételeket soroltam fel. A Kukorica Csárda szakácsai nagyon sok finomságot tudnak készíteni, gazdag a kínálat, de mivel kettes árkategóriájú vendéglátó üzemről van szó, abból a kínálatból inkább olyankor választ az ember, ha ünnepi alkalomból tér be ide. Máris kitűnik, hogy ez a csárda kettős feladatot lát el. Szolgálja egyszer az átutazó turistát, és ki kell elégítenie a szőkébb kör­nyék szórakozni, esetleg táncolni is vágyó ifjainak és lélekben ifjúnak maradt embere­inek az igényeit. — Két héttel a nyitás után inkább célokról és szándékokról beszélhetünk. A nyitás utáni napokban eljöttek a falubeli emberek, mert kíváncsiak voltak milyen lett, hiszen az épí­tésben ők is részt vettek. A belső helyiséget zenés étteremmé akarjuk alakítani. Pénteken és szombaton ott táncolni lehet. Ha elkészül a pince, abban bárt rendeznénk be, szóval a terveink szépek és sokfélék. Ami viszont elkészült, az nagyon szép. Nekem legjobban a falakat díszítő képek tetszettek. — Ezeknek a képeknek történetük van. A Motorest vezetőjével, Török József közgaz­dász mérnökkel és annak magyar-esztétika szakos pedagógus feleségével szedtük a környező rét virágait, préseltük, szárítottuk. Úgy kerültek — szép elrendezésben — nyersvászonra, üveg alá és egyszerű fakeret­be. Feltételezem hogy továbbra is a környék lakosságának és az átutazó turistáknak meg­felelő szolgáltatást nyújtanak majd. Fister Magda A ki- és betérő út, a parkolóhely kialakítása még várat magára, de kerékpárral már így is kitűnően lehet itt parkolni NEM KUTYAKAPARÓ! 5

Next

/
Thumbnails
Contents