A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
GYERMEKEKNEK sarasra omsm< A furulya Mulatságos versenyfutás — Látod? — dicsekedett egyszer a kutya a csigának — én vagyok a környéken a legerősebb. Ha ugatni kezdek, mindenki fél tőlem! Hát még ha látnád, milyen gyorsan tudok futni. Amikor a gazdámmal vadászni megyünk, a leggyorsabb nyulat is utolérem, ami azt bizonyítja, hogy a világon én vagyok a leggyorsabb lábú állat. — Nono! — mondta halkan a csiga, ami azt jelentette, hogy nem ért egyet a kutyával. — Nem hiszed ?!... — kérdezte a kutya — Mondj hát valakit, aki gyorsabb lenne, mint én! — Például a macska — mosolygott a csiga, — öt sohasem tudod utolérni, bár sokszor láttam, hogy utána rugaszkodtál! ... — Mert mindig felszalad előlem a fára! — magyarázkodott a kutya. — És a lóval tudnál versenyezni? — Ha-ha-ha!... Nemegyszer előztem meg gazdám lovaskocsiját... — Mert a ló terhet húzott — érvelt a csiga. — Teher, nem teher, aki tud, az mindenféleképpen tud! — Próbáld meg a tehénnel, az nem húz terhet! — ajánlotta a csiga. — Ugyan, ne sértegess! — horkant fel a dicsekvő eb, — lomha szarvas állatokkal már csak nem fogok versenyezni ... A csiga erre megsértődött, hiszen ő is a szarvas állatok közé sorolta magát. Először behúzta a szarvát azzal a szándékkal, hogy véget vet a vitának, de nyomban mást gondolt, s az előbbinél még jobban kidúllesztette a mellét, úgy vetette oda a kutyának: — Már pedig én a szarvas állatok között ismerek egyet, aki elhagyna téged a versenyfutásban!... — No, erre kíváncsi vagyok, ki az a híres?... — Ha kíváncsi vagy, megmondhatom ... Én vagyok az! — Te lennél az?!... Hiszen rólad az egész világ tudja, hogy hozzád képest még a teknősbéka is gyorsvonatnak számít. — Csak ne gúnyolódj! — mondta a csiga — Bátran kiállók veled, ha elfogadsz egy feltételt, amit én szabok meg! — Veled szemben akár százat is elfogadok, — hetvenkedett a kutya — még előnyt is adok. — Nem kell kedvezmény! — csóválta fejét a csiga — Csak az a kikötésem, hogy te is olyan körülmények között fuss, mint én! Hívjuk össze az udvar lakóit, hadd bírálják el ök, kit illet meg kettőnk közül az elsőbbség ?!... — Már itt is vagyunk! — kiabálták a háziállatok — A kakas, aki hallgatott benneteket, elkukorékolta, hogy mire készültök. — Halljuk tehát a feltételt! — türelmetlenkedett a kutya. — Az a kikötésem, hogy futás közben mindegyikünk vigye hátán a házát! Indulhatunk! — intett a csiga, és szép lassan megindult. A kutya csak izgett-mozgott, forgolódott izgalmában, de bizony nem hogy cipelni, még mozdítani sem tudta a kutyaólat!... A baromfiak szárnyukkal csapkodtak, úgy nevettek. A malacok viháncolva körbefutották az udvart és hemperegtek nevettükben ... A kecske, a tehén, a macska, a ló, de még a szamár is, csak úgy dülöngéltek a kacagástól ... Végül a kutya rettenetesen elszégyellte magát. Fehér fogait kivicsorította, fülsiketítő ugatásba kezdett, és a bíráló bizottság közé ugrott! A megszégyenített. állat haragja elöl mindenki a vackába húzódott! Ott kuncogták ki magukat a kutya kudarca felett. A csiga meg bemászott egy nagy répalevél alá. Jól összehúzta magát, nehogy a megdühödött versenytárs rajta töltse ki a bosszúját! Mikor aztán minden elcsendesedett, búcsút mondott az udvarnak és megindult az erdő felé ... Ha majd nyáron az erdőben jártok, nézzétek meg, odaért-e már? KOVÁCS JÓZSEF SOOKY LÁSZLÓ o; loAo Gyere komám Piripócsra piripócsi vásárba táltoscsikót veszünk ottan ráülünk ha kedvünk szottyan ráülünk a hátára csillagot rúg a táltoscsikó míg repülünk az égen nagypapa rétjére leszállunk hasra fekszünk úgy pipálunk a vadpillés réten s mikor jön az alkonyat táltoscsikónk egy perc alatt hazarepít minket nagymamánál fánkot eszünk álmunkban majd útrakelünk megint Piripócsra A furulya az egyik legkedveltebb népi hangszer volt Közép- és Kelet-Eúrópában. A juhokat, marhákat legeltető pásztoremberek többnyire maguk farigcsáltak bodza- vagy juharfából furulyát, amelyből vidám és szomorú dallamokat egyaránt elő lehetett csalogatni. A hangszer az ajaksípok családjába tartozik, s henger alakú testébe általában hat nyílást fúrnak, egymástól meghatározott távolságban. A furulya méretei változóak, az egészen aprócska sípocskától a kétméteres, zengő hangú furulyáig mindenféle nagyságban ismert. Vannak kettős vagy ikerfurulyák is, de' ezeken is csak az egyik csövön találhatók hangképző nyílások. Az üzletben vásárolható, műanyagból, fából vagy fémből készült „furulyák" valójában a német Blockflöté-k leszármazottai, ezeken nyolc hangképző nyílás van, igen pontosan elhelyezve, így viszonylag egyszerű játszani is rajtuk. A furulya igen régi hangszer, csontból, agyagból készült példányai a történelem előtti korból is fennmaradtak. Valamikor nem is furulyának, hanem süvöltőnek hívták, sőt a moldvai csángók ma is szültünek nevezik. TiHnkó Péter 21
