A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-28 / 35. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés HODEK MÁRIA tanítónővel Balázs Béla: STEINER GÁBOR CENTENÁRIUMA Mécs József: KORUNK HIPPOKRATÉSZEI Lovicsek Béla: , A KUTYÁS FÉRFI (elbeszélés) Miklósi Péter: HUNGARORING Zolczer László: NESZEBAR, A MŰEMLÉKVÁROS Címlapunkon Banská Bystrica a SZNF központja Ján Stries felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. é. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateistvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Nyár van és szünidő. Engedélyezek ma­gamnak néhány percet és szabadjára eresz­tem a gondolataimat. Hadd járják be szülő­földem szép határát. Kisfaludyt asszociálják a szavak, de nem kérdezem: „meglátlak-e valahára?", mert tudom vasárnap ismét ha­zautazunk. E tudattól tagjaimban már előre jóle­ső zsibbadást érzek. Csodálatos tud lenni ilyenkor nyáron a kert, anyám összes kerti virága ott virít a ház körül, az udvaron már „kakaskodnak" a tavaszi kiscsibék, lassan tömni valók a libák ... És hazavár a Duna­­part... ezernyi színével, friss levegőjével ... Kolozsnémához (Klizská Nemá), a szülőfa­lumhoz, máig erősen kötődöm. Úgy kéthe­tente járunk haza a családdal. A másik hétvégén Vágfarkasdra (Vlcany) látogatunk, a feleségem szülőfalujába, hiszen ő éppen úgy kötődik oda, mint én Kolozsnémához. A természet, a Duna meg én szinte egyek voltunk gyerekkoromban. Szinte a kisujjam­­ban volt a halászat minden fortélya. Nem volt gond egyetlen éjszaka hatvan kilónyi halat fogni! — Miről ismerszik meg a jó halfogó hely? A víz színéről, a környező növényről, nádról, sásról? — Aki a víz partján nő fel, szinte beleszü­letik ebbe a tudományba. Mindkét nagya­pám hajós volt, mozdulataik tovább élnek az izmaimban. Ismerni kell a víz járását és a hal szokásait. Ezután már csak a háló kivetése marad, és biztos a fogás. — Tudsz-e a ladikkal bánni? Vízre mer­nél-e szállni? — mire kimondom már szívnám is vissza a kérdést. Vízparti gyerektől sértés ilyet kérdezni. Pillantása jelzi, hogy elnézi, megbocsátja tudatlanságomat Vajon vizsgáz­tatás közben is tud ilyen nagyvonalúan elnéző lenni? Egyelőre maradunk a ladiknál. — Már hogyne tudnék! Hogyne mernék! A legemberpróbálóbb napokban, az 1965-ös árvíz idején is tudtam és mertem 17 évesen barátommal, Beke Tiborral Nemesócsára (Zemianska Olca) átjárni kenyérért. — Ugorjunk egy nagyot térben és időben, A Szlovák Műszaki Főiskola Szilárdság- és Ru­galmasságtan Tanszékének adjunktusa ho­gyan látja önmagát oktatói minőségében ? — Hivatást látok a munkámban. Ha egy hallgató egy bizonyos speciális problémával — akár egy másik tanszékről is hozzám fordul, nincs szívem elküldeni. így sokan vallanak tanáruknak. Az ember annyit vállal, amennyit elbír, amennyiről úgy érzi, köteles­sége elvégezni. — Voltak-e nyelvi nehézségeid? Először azért, hogy elsajátítsd a főiskola oktatási nyel­vét, másodszor azért, hogy mindazt, amivel foglalkozol immár magyarul is el tudd monda­ni szőkébb környezetedben ? — Persze nálam is előfordul, hogy szlovák szót használok magyar szövegben. Ilyenkor röstellem magam és gyorsan kijavítom a hibát. Az alapszókincsre mindkét nyelven a komáromi (Komárno) magyar gépipariban tettem szert. Kitűnő tanáraim voltak. A két Kanyicska. Mézes és Pálinkás — sajnos ő már meghalt — és Szabó tanár elvtársak alapos munkát végeztek. A magyar mellett szlovákul is el kellett sajátítanunk a szakma nyelvét. Nyelvekből különben mindig gyenge voltam. A középiskolában csak két dologgal volt problémám. A szlovák nyelvvel és az orosz nyelvvel. Ja, és a magyarral is olykor hadilábon álltam. Ha már a nyelvoktatásnál tartunk, mondom el, hogy aki műszaki pá­lyán, vagy általában a természettudományok terén a tudományosságnak legalább az alsó szintjét súrolni akarja, az angolul is tanuljon. ÉLESZTŐS PÁL gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, főiskolai adjunktus Az általános iskolák nyelvoktatási módszere úgy látom hatásosabb, mint volt az én időm­ben. Fiam a somorjai (Samorín) magyar taní­tási nyelvű iskolában a nyolcadik osztály végére jobban beszél szlovákul, mint én az érettségikor. Egyszer, már negyedikes főis­kolás koromban megkérdezték tőlem, hogy voltak-e nyelvi nehézségeim? — Nekem soha — válaszoltam — csak azoknak, akik hallgattak. Vele ez már nem fordulhat elő. — Mi a véleményed azokról, akik nyelvi nehézségekre hivatkozva otthagyják a főisko­lát? — Szerintem ilyen nincs. Persze, hogy apucinak, anyucinak otthon ezt állítják, de a valóság az, hogy nincs bennük kitartás, szi­lárd elhatározás, akarat. Hiszen ma már ők jobban tudnak szlovákul, mint én, amikor idekerültem. Fájdalom volt hallgatni, ha szlo­vákul szóltam. Mindent meg lehet tanulni, mindent meg lehet szokni. Ma már, oktató­ként hibátlanul kell beszélnem. A szaknyelv­ben tán már akcentusom sincs. — Szűkebb szakterületed? — A szilárd és rugalmas testek és köze­gek mechanikájával, kontínuum-mechani­­kával, ezenbelül pedig az instacionárius (idő­ben változó) hőmérsékletmezők okozta me­chanikai feszültségek analitikus és számitó­gépes vizsgálatával foglalkozom. — Mindennek mi a gyakorlati jelentősége ? — Vagyis hogyan lehet belőle pénzt csi­nálni ? Az a véleményem, hogy az oktatásnak nagyon alapos elméleti képzést kell adnia. Akinek mély az elméleti tudása, az könnyeb­ben szerzi meg azt a gyakorlottságot, amely­re az iparban szükség van. Nemcsak okta­tunk. Kutatási eredményeinknek az iparban kell érvényesülniük. Eddig mintegy negyven ipari megbízásos munkám volt. Közülük ket­tőt említenék. Én végeztem a nagymegyeri (Calovo) tejgyár új üzemegységének szilárd­sági számításait. Vizsgálataim alapján megta­karítottunk jónéhány tonna acélt. Kolozsné­­mára utazva néhányszor megálltam, hogy lássam a kivitelezést. A varratok készítése sok kívánnivalót hagyott maga után! A másik KÖTŐDÉSEK szép megbízást a Slovnaft nemzeti vállalat­tól kaptuk. Nem egyedül dolgoztam, a komplex-racionalizációs brigád egyik tagja voltam. Felemelő érzés olyan munkában részt venni, amely nagyon nehéz és komoly feladat. A polietilén gyártására szolgáló re­aktor autofretázsát végeztem el. A reaktor térfogata 1 840 liter, ezt terheltem 352 megapascal belső túlnyomással! E két adat a szakembereknek sokat mond. A KGST-tag­­országokban ilyen paramétereket még nem értek el! A nyomáspróbán kívül itt a terhelés arra is szolgált, hogy a reaktorköpeny belső felülén olyan mechanikai feszültségeket hoz­zunk létre, amelyek javítják annak kifáradási tulajdonságait. — Embert nevelni annyi, mint távlati vona­lakat kialakítani benne. Hogyan nevelsz, ok­tatsz? Mit visznek tovább a diákjaid? — Kellemetlen embernek tartanak. Szigorú vagyok. Az iparnak jól képzett mérnökökre van szüksége, akik a kívánt termék- és gyár­­tásszerkezet-váltást meg tudják valósítani. A második és a harmadik évfolyamban ok­tatjuk a szilárdságtant. Egy-egy előadáson 100—110 diák is jelen van. A gyakorlaton húsz-negyven. Ahol a fizika és a matema­tika véget ér, ott kezdődik a szilárdságtan. A matematikailag megoldott egyenletnek fizi­kai értelmet kell adni. — Vagyis az oktatói munkádból hiányzik az az érzés, hogy ez és ez a diák az én nevelé­sem, ennek adtam valamit? — Nem hiányzik. Mert a tudományos di­ákköri munkába bekapcsolódó hallgatók kö­zül vagy a diplomamunka írásakor nagyon sokkal szorosan együttműködöm. Idáig csak azok jutnak el, akikben van kitartás! Lelkierő és fizikai kondíció. Én annak idején, tizen­nyolc évesen, ha reggel öttől betonoztunk este tízig, akkor is még „lenyomtam" az aznapi súlyzó adagomat, utána elfutottam a füsti tóhoz, úsztam egyet és haza ismét futva tettem meg az utat. így bírtam a lelki terhe­lést, a kitartó tanulást. — Emlékszel még, milyen volt a füsi tó simogatása ? — Hűs és tiszta, tiszta mint az otthoni levegő. Ha hazaérünk, ma is feltűnik a levegő tisztasága. Persze ez is relatív, a környezetvédelemre mindenhol nagy szük­ség van. A kolozsnémai, illetve a füsi vadász­­társasággal tavasszal és ősszel fákat, bokro­kat ültetünk, télen vadat etetünk és igyek­szünk megvédeni vagy inkább átmenteni, az érintetlen természetet. Szeretem a falu csendjét, az éjszaka csendjét. Ha olykor kimegyünk vadászlesre ... Van egy nappali élet és egy éjszakai világ ... Amikor lenyug­­szík a nap, akkor előjönnek az éjszaka mada­rai, állatai, neszei. Számomra ez a kikapcso­lódás, az erőgyűjtés ideje. Ilyenkor még La­dányi Mihály szavai is eszembe jutnak: „E kantinban valami furcsa módon / elönt a sors iránt a hála, / hogy nem lehettem finom, elegáns / és egzaltált bajnoka a szavaknak, / hogy a világ izzadt ölébe esve / vérző ujjakkal kell ma is kiásnom/ énekeimet az érdes kövekből." FISTER MAGDA 2

Next

/
Thumbnails
Contents