A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-14 / 33. szám
GYERMEKEKNEK sorolható. A csodálatos belsőterek csak fokozzák a látogató összbenyomását, aki hasonló érzésekkel távozik a Modern Művészetek Múzeuméból, ahol a 20. század modern festészeti alkotásai lelhetők. Mexikó City szíve a Zocalo, vagyis az Alkotmány tér (Plaza de la Constitucíón), a gyönyörű katedrálissal, a nemzeti palotával, melyben az elnöki hivatal működik és a Benito Juarez Múzeummal. Mindezeket a spanyolok építették az Azték Birodalom fővárosának, Tenochtitlan templomainak és palotáinak romjaira. Nem messze innen található a bolhapiac — Lagunillas — megismételhetetlen hangulatával, ahol különféle fa-, bőr- és kerámiatárgyak kaphatók, de vásárolhatunk itt legmodernebb elektronikai berendezéseket, kozmetikai készítményeket és ponyvairodaimat is. Hasonló a hangulat az indián piacon a Stiangis-on, amely csak vasárnap van nyitva, mintegy 30 km-re Mexikó Citytöl található a világhírű piramis- és templomegyüttes, amely csaknem ezeréves. Legjelentősebb a Nap-piramis, kicsit lejjebb a Hold-piramis. A fővárostól 120 km-re északkeletre fekszik Puebla városa, amelyet gyönyörű templomai miatt Mexikó Rómájának is neveznek. Központja a mai napig megőrizte gyarmati jellegét, a csodálatosan díszített épületeivel és az ország legidősebb egyetemével. Nem messze Pueblától emelkedik magasba a kialudt Popocatepetl vulkán, melynek csúcsa állandóan hóval fedett. Különleges régészeti lelet található a nem messzi Cholulban. Magas növényzettel benőtt domb csúcsán egy kis templom emelkedik a magasba, amely hét egymásra épített piramis tetejére épült, ezeket földréteggel hányták be. Mindegyik piramis különböző civilizációt képvisel, amelyek évszázadokkal ezelőtt szűntek meg. A mexikói városok egyik gyöngyszeme kétségtelenül Taxco, amely a Mexikói Cityböl Acapulcoba vezető úton található. Ezüstbányászatáról és nemesfém feldolgozásáról ismeretes. Több mint 500 kereskedő kínálja ezüstből készült használati és dísztárgyait. Az aztékok Tlachcotepannak nevezték, ami azt jelenti: labdázásra alkalmas hely. Ez a falu néhány mérföldnyíre volt a mai várostól és már akkor ezüstbányáiról volt nevezetes. Hernan Cortez 1522-ben fedezte fel ezt a vidéket, de a város fejlődése csak 1716-ban kezdődött, amikor a francia bányász. Jósé de la Borda felfedezte a gazdag ezüstlelöhelyet. Wiliam Spratling 1929-ben megtanította a város lakosságát az ezüst művészi megmunkálására, ami fordulatot hozott a város életében. Az ihletést a régmúlt indián idők művészeti motívumai adták. Spratling 1967-ben elhunyt, de hála a helyi művészek kézügyességének, hatása a mai napig érződik. Az élet mintha nyugodtabban folyna itt, ami talán azzal függ össze, hogy a közlekedést a város szélére terelték. A szűk utcácskák, kis pékségek és az apró üzletek sokasága. a nyíló muskátlik a házak verandáin, a kis szökőkutas terek, a város jellegzetes kis temploma festői hangulatot teremtenek e régi gyarmati városban. Mindenütt történelmi levegő árad az épületekből és az embernek az az érzése, mintha a 17. századi Spanyolországban járna-kelne. A kormány Taxco városát védett műemléknek nyílvánította, hogy megmaradjon az utókor számára a 17. szgzad gyarmati uralmának jellege. Mindenféle új építkezés szigorúan tilos e helyen. Acapulco világhírű nyaralóhely a Csendes-óceán partján, gyönyörű homokos partjaival, modern szállodáival mintha jellemezné ezen egzotikus ország fejlődő gazdaságát, eddig kihasználatlan lehetőségeivel. VLADIMÍR SCASIMÁR A szerző felvételei A körtefa öreg volt, a legöregebb a kert fái között, mégis ő ébredt leghamarabb, ha nem is az első, de a második kakasszóra. Fölébredt, aztán nyújtózkodni kezdett, ahogy az öregek szoktak, s a földre dobott néhány puhára érett körtét. Szívesen ringatta volna ugyan még őket, de Tisza, a sárgásfehér kuvasz mégis azt hitte, hogy az ő bosszantására dobta le a megérett gyümölcsöt. Más is így hihette volna, ha legmélyebb és legszebb álma közben az orrára koppan egy jókora körte. Mert Tiszával ez történt. Miután elvégezte éjszakai munkáját, elénekelte a holdnak a legbánatosabb kutyanóta néhány strófáját, megkergetett két macskát, megszidott három részeg embert, s minden órafordulóban világgá kiáltotta: „Róka, farkas rettegjen — kertünkben ne settengjen!" — mondom, miután becsülettel elvégezte a kuvaszok éjszakai munkáját, lefeküdt a körtefa tövébe, és elaludt. így történt aztán, hogy legjava álma közepén orrára koppant egy jókora körte. Azt mondjátok, egy kuvasznak lehetne annyi esze, hogy gyümölcsérés idején ne feküdjön körtefa alá. Én mégis azt mondom, hogy ez a Tisza nagyon okos kuvasz volt, olyan okos, hogy olvasni tudott az emberek tekintetéből, kitalálta a gazdája gondolatát. Hogyne tudta volna hát azt is, hogy a megérett körte lepotyog a fáról. Mégis, álló hónapja minden hajnalban a körtefa alatt aludt, éspedig azért, mert kincset őrzött ottan. A kincset ő maga ásta el egy hónappal ezelőtt. Mert nemcsak okos volt, hanem olyan nagyon okos, hogy azt is tudta, mikor van a születésnapja. Ezért ásta el a kincset, egy jókora csontot, arra készülve, hogy az lesz a születésnapi lakomája. Úgy féltette, vigyázta ezt a csontot, hacsak tehette, mindig ott ólálkodott a körtefa tövében, aludni pedig a világért sem aludt volna máshol, nehogy valamelyik arra csavargó kutya kiássa. Mégis kiásták, mégis elvitték. Méghozzá Tisza legjobb cimborája, a szomszéd udvarban élő Sajó. Sajó is kuvasz volt, ő is sárgásfehér szinü, és ő is okos, talán még okosabb Tiszánál. Olyan okos, hogy nemcsak a maga, hanem legkedvesebb barátja, Tisza születésnapját is számon tartotta. Törte is a fejét, mivel ajándékozhatná meg, s éppen ezen tűnődött akkor is, amikor átment látogatóba a Tisza lakta kertbe. Ekkor történt, hogy a körtefa alatt csodálatos szag ütötte meg az orrát, persze hogy nem nyugodott addig, míg meg nem találta s ki nem ásta a csontot. „No hiszen, megvan a születésnapi ajándék!" — gondolta örömmel. Azzal aztán szájába kapta a csontot, hazaszaladt, s elásta ö is, de a maguk kertjének körtefája alatt. A többit már egy veréb is kitalálhatná, de még egy akármilyen bogár is. Eljött a születésnap, és Tisza már hajnalban nekilátott kiásni a csontot. Képzelhetitek, mit érzett, amikor hűlt helyét találta. Még a pirosló hajnali eget is feketének látta bánatában, de még a felkelő napot is, és arra gondolt, legjobb lenne világgá menni, egy percig se maradni abban a faluban, ahol ilyen csúfság érheti minden házőrzők iegkülönbjét, a kuvaszt. De ebben a pillanatban átugrott a kerítésen és előtte termett Sajó. Hozta fogai közt a drága kincset, a Tisza elásta, Sajó kikaparta csontot, hozta mint születésnapi ajándékot, hozta olyan baráti szívvel, olyan fénylő tiszta jósággal, hogy ez a szeretet és jóság ott csillogott a szemében, az orra hegyén, de minden szál szőrén is. Ez a csillogás volt az, ami rögtön eloltotta a nekikeseredett Tisza haragját. Úgy tett, mintha most látná először a kívánatos csontot, és három nevetősei vakkantva így szólt: — Köszönöm, hogy jó szívvel vagy hozzám, hogy nem feledkeztél meg születésnapomról, hogy ilyen szép ajándékot hoztál. De az már csúnya dolog lenne, ha egyedül lakomáznék. Láss neki te is, fele az enyém, fele a tiéd ... így aztán ketten ették meg a jóízű csontot, s utána mikor már szájukat nyalogatták, a körtefa is lehajított eléjük két szép piros gyümölcsöt. Hogy megették-e, azt nem tudom, mert nem tudom, hogy esznek-e a kutyák csont után körtét. Ha nem esznek, elég bolondok, mert kevés gyümölcsnek van olyan jó íze, mint a kívül piros, belül vajszínű körtének. ZELK ZOLTÁN N. László Endre Ez a csiga picike még; csacsika, pici házát beteszi a zaciba... Őszre megjő majd az esze, kiváltja, és lesz újra összkomfortos lakása! 21
