A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-14 / 33. szám

A sekély vizű pancsolóban apró gyerekek játszanak me érdekében a nagymedencékben mindössze hetente egy alkalommal cserélhetünk vizet, ami azt jelenti, hogy az idén az eddigi négyezer láto­gató helyett már csupán kétezret fo­gadhatunk naponta. A pancsoló és a fedett medence vizét naponta, a gyermekúszkálóét pedig heti három alkalommal cserélhetjük le. A fürdő dolgozóinak száma nyaran­ta hétről húszra duzzad. A fő strand­­idényben két úszómester vigyázza majd az emberek biztonságát. Őszre építési munkák kezdődnek: újabb helyiségekkel bövüi a kádfürdő épü­lete. A látogatók a kabinsor 50 szí­nesre pingált fülkéjének valamelyiké­ben rakhatják le ruhadarabjaikat. — Sajnos, a vízkorlátozás, no meg a terjeszkedési gondok miatt — ke­sereg Albina asszony — újabb me­dencék építésére egyelőre nem is gondolhatunk. Dél múlt. Ebédelni illenék: megé­heztem. A cukrászdát zárva találom, de lakat lóg a három büfé ajtaján is. MENJÜNK (Egy nap a „híres utca" jóhírű termálfürdőjében) rácsán lakat éktelenkedik. Előtte, zsebkendönyi lapos területen néhány huszonéves leány és fiú egy kivén­­hedt bőrlabdát ütöget a magasba. Fürdönadrágra vetkőzöm. Mellet­tem a vízmenti napozódomb selymes füvén cérnavékony, ittas fiatalember próbál egy magányosan napozó negyvenéves éveiben járó hölgy für­­dötörülközöjére telepedni. A nő felte­kint, szúrós szemmel végigmérni a hívatlan betolakodót, aztán ráripako­­dik az önjelölt szívtipróra. A fiú gyor­san eloldalog. A medencék felé veszem az irányt. A legkisebb sekély vizű pancsolóban néhány, szinte még járni is alig tudó csetlő-botló apróság téblábol. Szüle­ik a víz széléről óvják-vigyázzák, fi­gyelik csemetéik minden mozdula­tát. A szomszédos gyermekmedencé­ben már több mint félméteres víz is van. Az ötven méter hosszú uszoda egyik végében úszógumikkal felsze­relt gyerekek hancúroznak. Rá se merek gondolni, mi történne, ha vala­melyikük a nagy vigalom közepette kibújna a gumigyűrűből! Odébb a két­méteres „mély vízben" is akad né-Kíváncsian várom a reggeli időjárás­jelentést. „Ma száraz, napos, rendkí­vül meleg idő várható — mondja a hét órai hírcsokor végén a kellemes hangú ügyeletes bemondónő —, a hőmérséklet eléri a 32 fokot." Igazi strandidő tehát! Tíz óra múlt csak, de már hét ágra tűz a nap. A szántói (Santovka) ter­málfürdő főbejárati jegypénztárosá­nak mégis kevés a dolga, lám most is hivatali asztalára terített kedvenc új­ságját bújja, böngészi. — Szombat van, mégis gyéren jön­nek a fürödni vágyó napimádók — hajtja félbe a napilapot Huszár József nyugdíjas rendőrparancsnok —, alig több mint háromszáz vendégünk le­het. Pedig már lubickolásra való a meleg. Az első igazi nyári hétvége. Tudja — túr hajfürtjei közé —, hosz­­szú, kemény volt a tél, sokat késett a tavasz, s ezidáig gyakran megtréfált minket a június is, késve kerülhetett a földbe a mag, s most, hogy süt a nap, a környező falvak lakói a háztáji­ban meg a szövetkezeti bérföldeken Egyesek férődnek, mások viszont inkább a fák árnyékába húzódva kötnek, horgolnak. . . STRANDC gyárul is beszélő „fürdőigazgató" — április derekán nyitottuk meg. Elein­így nem csoda, ha az egyetlen, a fürdő területén nyitva tartó fagyiáru­***** s*. m töltik szabadidejük nagy részét. Ka­pálnak, gyomlálnak, igyekeznek pó­tolni a lemaradást. A parasztember nem ér rá ilyenkor strandra járni, vízparton üldögélni... Tavaly, ekkor­tájt már négyezer ember is élvezte itt a strandolás örömeit, s nem egy alka­lommal ki kellett akasztani a „Meg­telt" táblát a bejárati kapura. Ráérősen körbepillantok. Az újságáruda üvegablakának fém­hány szemlátomást úszni csak alig­­alig tudó, rúgkapáló fiú és leányka. A figyelő „árbóckosár" viszont órák óta üres. A fehér trikós fürdőmester a medence szélén kuporog: már jó ide­je néhány aligbikinis leányzónak te­szi a szépet... A termálvizes fedett minimedencében néhány idősebb ember ücsörög. — Kapuinkat — árulja el aprócska irodájában Minárová Albina, a ma­te természetesen csak a fedett kád­fürdő üzemelt. Egyébként 22 fürdőal­kalmatosság áll az érdeklődök ren­delkezésére. A szabad strand május kilencedikén kezdett. Termálvizünk 27 fokos, más talajvízzel nem ele­gyíthető, s a közeli gyűgyi (Dudince) fürdő vizével azonos érből táplálko­zik. Ez pedig temérdek gondot okoz. Ugyanis a már Európa-hírű gyűgyi fürdő állandó vízkészletének védel­da előtt mindig tömött sorokban áll­nak az emberek. — A kolbászosárudák, étkezőpavi­lonok — bizonygatja Minárová Albina — csak július elsején nyitottak. Ad­dig a tőszomszédságunkban üzemelő ivó-falatozó-étterem látta el friss éte­lekkel, konzerváruval és italfélesé­gekkel a strandra érkezőket. Odamegyek. Látom, a tisztaságra nagy gondot fordít a lévai (Levice) 12

Next

/
Thumbnails
Contents