A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
HELYZETKÉP ÖT JÁRÁSBÓL III. .AHOL ELÜNK A Tőketerebesi (Trebisov) járásban a magyar nemzetiségű lakosság valamivel több, mint ötven településen él. A lélekszám — az 1980-as népszámlálási adatok alapján — megközelíti a negyvenötezret. Csemadokalapszervezetet kereken ötven településen található, s a legutóbbi, XXVI. járási konferenciára készült statisztikai adatok szerint a taglétszám megközelíti az ötezret. Három nagyobb lélekszámú település — Tiszacsernyő (Cierna n/Tisou), Nagykapos (Veiké Kapusany), Királyhelmec (Kráf. Chlmec) — kivételével a többi helység lényegében a kistelepülések közé sorolható. Két település lakóinak a száma haladja meg az ötezret, háromé a háromezret, tizenhárom pedig ezres lélekszámú. A többi általában 500—700 közötti nagyságrendű település. Ez utóbbiak tartoznak azok közé, amelyek adottságaiknál fogva ma már hátrányos helyzetűeknek mondhatók. Az alábbiakban ezek közül Pólyán (Pofany) és Őrös (Strázne) helyzetéről, gondjairól lesz szó. Pólyánt elég régóta ismerem, egykor a szövetkezet gazdálkodásáról írtam is; jártam ott író-olvasó találkozón s emlékszem, hogy a Csemadok alapszervezetének egykor volt ifjúsági klubja, amely egybefogta az irodalom, a közélet iránt érdeklődő fiatalokat. A mostani látogatásom eredményeként felvázolható összkép ezért a vártnál is lehangolóbb számomra. Talán éppen azért, mert az egykori élmények-emlékek folytatására számítottam, amelyekre az objektiv feltételek ma is úgy-ahogy megvolnának ... De közelítsünk a jelenhez, a mai fényekhez. Pólyánban, mint arról a hnb elnöke. Román György tájékoztatott jelenleg 555 ember él, valamennyien magyarok. Ez így önmagában véve persze szürke, semmitmondó adat, de ha azt is melléírom, hogy az elmúlt tíz év alatt az összlakosság háromszázzal csökkent, s hogy csupán az elmúlt fél évben (!) kereken harminc fiatal költözött el a faluból, akkor már komoly belső eróziónak vagyunk a tanúi. Az imént jelzett fogyatkozásnak az okai azonosak, vagy hasonlóak azokkal, amelyekről már korábban is szó volt. Kétségtelen tény, hogy az első helyre a munkavállalás, a munkalehetőség szűkössége, a másik helyre a lakásépítés semmivel sem magyarázható korlátozása kerül, ha az okokat firtatjuk. Ez utóbbit — részben — két évvel ezelőtt feloldották, de megítélésem szerint már túl későn, hiszen azok, akik korábban esetleg helyben megtelepedtek volna, már más településen, zömmel Királyhelmecen és Nagykaposon építettek maguknak házat... A lényeg, ahogy a fenti számok is mutatják, hogy az utóbbi tíz év alatt egyharmaddal csökkent a falu lélekszáma. A kérdés, hogy ez ma hiányzik-e, s hogy miként jelentkezik ez a hiány? Mi az, amit magukkal vittek, mi az, ami velük együtt eltávozott ebből a közösségből ? Magam is hihetetlennek éreztem, s bizonyára mások is úgy találják majd, ha azt mondom, hogy ebből a faluból az elmúlt négy évtized alatt ötvenhat pedagógus került ki, hogy jelenleg is közel húszán élnek a faluban, de közülük ma már — az óvónők kivételével — egy sem taníthat Pólyánban, azon egyszerű oknál fogva, hogy az 1977-ben felépített iskolában ma már nincs tanítás. Korábban a három tanerös 1—5 osztályos iskolában mintegy 70 gyermek tanult. Jelenleg a jó állapotban lévő, gondozott épületben az óvoda működik, s a falu könyvtára is itt talált otthonra. Az is ide tartozik, miként azt Román György elmondta, hogy az óvoda üzemeltetése az egykori Az iskolából óvoda lett Pólyánkban iskolában nagyon költséges, s hogy gond előteremteni hozzá az anyagiakat. Hasonló a helyzet a művelődési házzal is; lényegében tél idején nincs mód a fűtésre, aminek egyenes következménye, hogy összejöveteleket, rendezvényeket, színházi előadásokat nem tarthatnak benne. Az általános gondok egyike a gyermekek iskolába való utaztatása. A hnb elnöke ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Az utaztatás nem valami jó. A szülők nehezményezik, hogy az autóbusz nem jár le a gyerekekért, s így Bolyban nem tudnak például rendesen megebédelni." Azt is meg kell említenem, hogy a bejáró gyermekeknél a megbetegedések gyakoribbak, s ennek következtébern a hiányzások aránya jóval magasabb, mint a nem bejáróknál. Ismerve a jelenlegi feszített követelményeket, az amúgy is hátrányos helyzetben levő tanulók számára az így létrejövő kiesések gyakorlatilag behozhatatlanok. A lemaradások állandó halmozódása pedig a későbbiek során jelentkezik náluk negatívumként. A munkavállalás lehetőségének a leszűkülése, az építkezési tilalom, a közművelődési intézmények megszűnése — alaphiányokat jelez és jelent. Minden más ahhoz kapcsolódik. Mert ezekkel együtt a közösség számára fontos helyi lehetőségek is megfogyatkoztak vagy elsorvadtak. Például a faluban filmet 1974 óta nem vetítenek; a Csemadok alapszervezete lényegében semmi említésre méltó munkát nem végez, bár közel 90 tagot számlál. Régebben a Thália Színpad évente 3—4 alkalommal látogatott el Pólyánba, mostanában szerepléseik száma 1—2-re apadt. Meg kell jegyezni, hogy régebben a helyi termelőszövetkezet a színház előadásait „megvette"; ma erre nem. vagy csak elvétve adnak. Amikor a szövetkezet egyik Román György, a pólyányi hnb elnöke felelős vezetőjétől megkérdeztem, hogy mire használják fel a kulturális célokra fordítható anyagiakat, azt felelte — a hnb elnöke rá a tanú —, hogy az elnök engedélye nélkül nem adhat felvilágosítást. Ez a tény is egyféle viszonyt fejez ki, ami mindent kizáróan öszszefügg a település közművelődési és kulturális állapotával. Ami Pólyánban úgy-ahogy működik, az a könyvtár, amely az óvoda folyosóján talált otthonra. A könyvtár „gazdája" jó tizenöt éve Fekete Krisztina, az óvoda igazgatónője. Jelenleg a könyvtár állományában 1 600 kötet könyv található; kétharmada magyar, egyharmada szlovák könyv. Tavaly 763 kötetet kölcsönöztek ki, ami a lakosság arányaihoz mérten közepesnek mondható. A könyvállomány gyarapítása a már korábban leírt központi „módszerrel" történik. A jelen esetben a leleszi (Leles) központ „látja el" Pólyánt, természetesen központi irányszámok és utasítások szerint ... Amikor az ember ilyen vagy hasonló adatokat, tényeket kénytelen egymás mellé sorolni, óhatatlanul kérdéseket kénytelen fogalmazni. Olyanokat például, hogy az ilyen helyzetben lévő községeknek van-e esélyük a jövőre? Van-e mód, lehetősége, társadalmi és közösségi erő valamiféle korrekcióra ? Ha van, milyen az, s főleg: mikor kezd hatni, érvényesülni ?... Őrösre (Strázne) látogatva, az ottani adatokat s helyzetet megismerve, e kérdések nem módosultak. Legfeljebb az arányok mások. Őrös lélekszáma ma 750 körüli. A fogyatkozás üteme — Pólyánhoz mérten — lényegesen lassúbb, hiszen az elmúlt tíz évben mindössze ötvennel csökkent a falu lélekszáma. Részben ez azzal magyarázható, hogy a község belterületén folyamatosan lehetett építkezni, ami sok fiatal számára lehetővé tette az otthon való letelepedést. Ez még akkor is figyelemre méltó tény, ha tudjuk, hogy a városba költözöttek zöme is Fekete Krisztina fiatal volt. A munkaképes lakosságnak megközelítőleg a fele dolgozik odahaza, s ez is jobb az átlagnál; a másik fele, miként egyebütt is, „ingázó". A közművelődési és kulturális „tevékenység" itt is a tévénézésre redukálódott. A Csemadok alapszervezete utoljára két évvel ezelőtt mutatott be egy színművet, azóta alig van emlitenivaló a szervezet tevékenységéről. A művelődési házban olykor megünneplik a nőnapot vagy a nyugdijasnapot, s itt tartják zömmel a lakodalmakat is. A mozi húsz évvel ezelőtt megszűnt; a Thália korábban rendszeresen idelátogatott, de például tavaly már egyszer sem tartott előadást Őrösön. A könyvtár „lehetőségei" sem valami tágasak, mert — bár közel háromezer kötetet számlál — kevés az érdeklődő olvasó. A kultúra és a közművelődés helyi dolgaiban az iskola áll az első helyen. Hogy utoljára hagytam, az nem véletlen, mert a már említett és idézett debrődi iskola krónikája mellett az örösi iskola sorsa jelzi példaértékűen egy irreális és lehetetlen szemlélet minden fonákságát. Őrösön az iskola tíz évvel ezelőtt szűnt meg. Abban az időben az egy szlovák és a két magyar osztályba mintegy 50—60 gyerek járt. A hnb jelenlegi elnöke Csontos Gyula elmondta, hogy az időben három gyűlést kellett összehívni, hogy a szülőket „meggyőzzék" az iskola megszüntetésének szükségességéről. „Nagy veszteség ez a falu számára" fogalmazta meg a lényeget Csontos Gábor, „mert pedagógusok nélkül nem lehet ilyen faluban kultúráról beszélni .. Őrösön az egykori iskola egyik tantermébefl ma élelmiszerüzlet van, a másikban pedig kocsma ... Az óvodába jelenleg negyven gyermek jár, s a faluból naponta 96 tanuló utazik Nagygéresre (VeTky Hores) pedagógusi felügyelet nélkül. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) 13
