A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-31 / 31. szám
Engem, mint hegymászót természe- GYERMEKEKNEK tesen az afgan hegyek bűvöltek el, s főleg a Hindukus, amely a világ harmadik legmagasabb hegysége. Legmagasabb csúcsai elérik a 8 ezer métert. Mély völgyek és tengerszemek teszik csodálatossá ezt a hegységet. A Hindukus Afganisztán, Pakisztán és India területén húzódik. A legmagasabb afgán csúcsokon már jártak csehszlovák hegymászók. Afganisztán területének négyötödét hegyek borítják. Az ország területének 50 százaléka 2 ezer méterre a tenger szintje felett van. Útban a Bande-amiri Nemzeti Park felé megálltam Bamiyanban. Afganisztánban a zöld sokkal élénkebb, mint nálunk. Az oázisok növényzete ugyanis az életet jelenti azokon a vidékeken, ahol sok a sivatag. így van ez Afganisztánban is. A területnek csupán a 2,3 százalékát borítják erdők. Már a régmúltban gyakran keresték fel a bamiyani erdőket, parkokat az emberek. A magas sziklafalakból két óriási, 60 méter magas Buddha-szobrot készítettek. Ezek a szobrok nemcsak a helyi lakosság ügyességének, hanem a kultúrák mozgásának-történelmi bizonyítékai is. Az arc azonban hiányzik a szobrokból. Az iszlám kultúra tette tönkre, amelynek filozófiai elvei nem engedik meg az emberi arc külső ábrázolását. A Bande-Amir felső folyásánál travertintorlaszok jöttek létre, amelyek elzárták az utat a víz előtt és gyönyörű tórendszert hoztak létre. Kékeszöld vizét mindenki megcsodálja. Amikor az ember a hosszú, poros, sivatagi út után megérkezik e természeti csodához, valóban elbűvöli a látvány. Érdekesek az afgán emberek. Nemcsak a múltban alkotott nagyot az ember és a természet. Az ember napjainkban is nagy munkára képes Ázsiának ezen a részén. Az afgánok ügyes iparosok. A különböző alakú edényeket az ország határain túl is megcsodálják. Nagyon híres a szőnyegkészítés és a bőrfeldolgozás ... Néhány évvel ezelőtt egy olasz újságíró „az utolsó csend" országának nevezte Afganisztánt. Ez az állítás sem 1971-es első, sem pedig 1974-es második afganisztáni látogatásom idején nem felelt meg a valóságnak. A huszadik század életritmusa és a tudományos-műszaki fejlődés Afganisztánban is érezteti hatását. Nem lennék igazságos, ha csak az afgán nép munkaszeretetéről beszélnék. Az afgánok olyanok, rrjint a világ bármely népe: örülnek az életnek, szeretnek énekelni, táncolni... Jelenleg a konszolidációs folyamat megerősítését és az egymással szemben álló erők megbékítését tekintik az egyik legnagyobb feladatnak. Kép és szöveg: FRANTISEK KELE Volt egyszer egy pásztorfiú, az minden kérdésre olyan okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének. Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót sem hitt az egészből. — Ostoba mendemonda, semmi más — jelentette ki, valahányszor emlegették előtte. Hanem az udvarbéliek addig unszolták, míg a végén engedett a kérésüknek, és maga elé hívatta a fiút. — Három kérdést adok fel neked — mondta. — Ha mind a háromra megfelelsz, fiammá fogadlak, s itt fogsz lakni nálam a palotában. De ha csak egyszer is elvéted a feleletet, mehetsz vissza a birkáidhoz! — Uram királyom, állom a próbát — felelte a fiú. Nagy csend lett a trónteremben, meg lehetett hallani még a légy szárnyának a zizegését is. Akkor a király föltette az első kérdést: — Mondd meg nékem, hány csepp víz van a tengerben. — Uram királyom —■ felelte a fiú —, csak arra kérlek, állítsd meg a világ valamennyi folyóját, ne hordjanak RAVASZ JÓZSEF gurulj mosoly piros mosoly az alma fa árnyékában zöld a fűszál dús lombja közt madárlak énekkel telt gurulj mosoly fádtól messze add tovább az éneket diák szomját nedűd oltsa hóhulláskor se feledve!... Jancsi az uszodába készül, a körülötte levő tárgyakból mit tesz a táskájába ? TALLOSI BÉLA Az én könyvem az én könyvem madárváros repül egy-két madárpáros minden lapján messzi távot madársinen szárnyas vonat eléri a csillagokat A bölcs pásztorfiú több vizet a tengerbe, amíg meg nem számolom, hány csepp van benne. — Rendben van — mondta a király —, erre jól megfeleltél. Lássuk, megfelelsz-e a második kérdésemre is. Meg tudod-e mondani, hány csillag van az égen? — Uram királyom, megmondom, csak előbb adass egy iv papirost. Hozták a király tollnokái máris a papirost. Kuncogva nyújtották át a fiúnak, azt hitték, azon akarja kiszámolni, hány csillag van az égen. A fiú azonban semmit sem számolt, hanem fogta a papirost, és telerajzolta parányi fekete pontokkal. Annyi pontot pötyögtetett rá, hogy aki látta, nyomban káprázni kezdett tőle a szeme. Mikor elkészült a rajzolással, átnyújtotta a papírlapot a királynak. — Annyi csillag van az égen, ahány pont van a papíron, csak össze kell számolni. Most aztán megnyúlt ám a tollnokok képe is, megijedtek, hogy a király még utóbb velük számláltatja meg a pontocskákat. A királynak pedig egyre jobban megtetszett a talpraesett pásztorfiú. Már egészen kedvtelve nézegette, amikor föladta a harmadik kérdést: — Még csak azt mondd meg, fiam, hány percből áll az örökkévalóság. A fiú egy kicsit gondolkodott, aztán így felelt: — Messze Pomerániában emelkedik a híres Gyémánt-hegy, akkora, hogy belefárad az ember, mire körüljárja. Arra a hegyre minden századik esztendőben leszáll egy parányi madárka, és hozzáfeni a csőrét. Mikorra az egész hegy elkopik ettől, akkorra telik le az első másodperc az örökkévalóságból. — Jól van — mondta a király —, megálltad a próbát, egy bölcs sem felelhetett volna különbül. Mától fogva itt lesz a lakásod a palotámban, és ezennel ország-világ előtt fiammá fogadlak. Grimm meséje 21
