A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-31 / 31. szám
MARIA CZUWASZEK Reggel, munkába menet, összetalálkoztam a szomszédommal, és egyszerűen nem ismertem rá: feje be volt pólyáivá, egyik szeme alatt kék folt éktelenkedett, keze csupa karcolás. — Mi történt magával? — kérdeztem. — Semmi különös. Éjszaka a parkban rámtámadt három alak ... — Ugyan miért támadtak rá magára? — Őszintén szólva, nem kérdeztem meg tőlük. Hazafelé tartottam a parkon keresztül... — Megbocsásson, melyik parkon keresztül? — Hogyhogy melyiken keresztül? Hát amelyik a házunk előtt van. — Á, már értem! Tehát a maga jóvoltából nem tudtam reggel aludni? — Hogyhogy? — Hát úgy! Az én ablakom éppen a parkra nyílik. És éjjel két óra tájt hirtelen szívet tépő ordításra riadtam fel... — Én ordítottam. — Úgy bizony. Maga ordítozott, én pedig reggelig nem tudtam elaludni mar,a miatt! — Sajnálom, de hát ök hárman voltak —- Kedves barátom, ez nem mentség. Még akkor sem, ha tizen lettek volnál A döntö az, hogy a maga ordítása miatt az emberek nem tudtak aludni. Reggel pedig, mellesleg szólva, munkába kell menni. — De hát ezek az alakok megölhettek volna! — Volna! De nem ölték meg! Magának sem kellett volna engem felköltenie — mégis felköltött! — Én segítségért kiáltottam! — Maga segítségért kiálthat, ahol a kedve tartja, csak nem nyilvános helyen. Ráadásul késő éjszaka. Tizenegy óra után mindenki köteles csendben maradni. Ez öntudat dolga ... — Értse meg, hiszen én tulajdonképpen azért is kiabáltam, hogy az emberek felébredjenek és segítségemre siessenek ... — Éppen ez az! Hogy az emberek alszanak vagy nem alszanak — magának egykutya. Nem ok nélkül mondják, hogy a közöny korunk betegsége. — Igen, de... — Kedves barátom, értse meg végre, az embereknek éjszaka aludniuk kell, nem pedig kiabálniuk, ahol eszükbe jut. Az ilyesmi a legnagyobb önzés! Neki, ugyebár, kedve szottyan, hogy éjnek idején segítségért kiabáljon! Az pedig, hogy ez zavar másokat — erre nem is gondol. Ekkor szomszédom valahogy furcsán nézett rám s halkan így szólt: — Segítség! Elment, én pedig még néhány pillanatig ott álltam s azon tűnődtem, hogy mit is akart ezzel mondani. (Ford.: Gellert György) Mit hagyunk az utókorra? Nyakig vagyunk a nyárban. Ilyenkor — aki csak teheti — menekül a természetbe, a vízhez. És ilyenkor talárt jobban meg is figyeljük a bennünket körülvevő természeti környezetet, s rendszerint azt észleljük, hogy bűnösen és úgymond jóvátehetetlenül elnyomorítottuk. Pedig ha néhány évtizeddel ezelőtt azt mondjuk, hogy a gyors ütemű iparosítással és településfejlesztéssel magunkat veszélyeztetjük, akkor ezt a megállapítást legjobb esetben sokan megmosolyogták volna. Eltelt azonban néhány év, és közben az említett beavatkozásokkal olyannyira megkárosítottuk környezetünket, a természetet, hogy a környezetszennyezés világszerte első számú közellenséggé lépett elő. Nem véletlen, hogy az ENSZ ezt az esztendőt a környezetvédelem világévévé nyilvánította. \ Kezdetben még azt hittük, hogy elég, ha önkéntes természetbarátok jóhiszemű figyelmeztetésekkel igyekeznek jobb belátásra bírni a környezetszennyezőket. A kérdés azonban időközben annyira égetővé vált, hogy ma már szinte minden országban társadalompolitikai és kormányszervezetek, sőt a törvényhozó testületek is foglalkoznak vele. Nem kis összegeket áldoznak ökológiai célokra. Arra, hogy helyrehozzuk azokat a károkat, amelyeket ugyancsak mi okoztunk. Hát nem érdekes? Nálunk is immár két éve, hogy életbe lépett „A környezetvédelem és építés, valamint a természeti források ésszerű felhasználásáról szóló állami koncepció alapelvei" című dokumentum, amely a szövetségi kormány 1985. szeptember 19-i keltezésű, 226-os számú rendeletének része. „Csehszlovákia gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai az 1986—1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra" című dokumentum is egyértelműen kimondja, hogy a környezetvédelmet a párt- és állami politika elválaszthatatlan részének kell tekinteni. És mi a helyzet a gyakorlatban? Sajnos, a kérdést még mindig meglehetősen szűkkeblűén kezeljük. Legtöbbször, ha környezetvédelmi, ökológiai létesítmények építéséről van szó, azzal érvelünk, hogy költségesek. Megvoltunk nélkülük eddig, megleszünk ezután is. Igen ám, de hogyan? Mérnökök, orvosok, tanárok, politikusok, írók, kemény munkában megőszült dolgozók, aggódó anyák nem kis meglepetéssel veszik észre, hogy a levegőbe, vízbe, az élő természetbe kibocsátott szennyező anyagok milyen egészségi károsodásokat okoznak. És akkor vannak tervezők, beruházók, vállalati igazgatók, akik sajnálják a pénzt levegő és vízszűrő berendezésekre. Pedig ugyanakkor az is bizonyítható, hogy a szennyezéssel keletkezett kár többszörösen meghaladja az esetleges szűrök építéséhez szükséges pénzt, s a szennyezés sok esetben a szenynyezés okozójára is visszaüt. A vizek és a természet, — s ne tessék mosolyogni — a levegő is társadalmi tulajdon. Senki sem formálhat magának jogot arra, hogy szűk, önös vállalati érdekből veszélyeztesse, sőt tönkretegye. Valahogy erélyesebben kellene érvényt szerezni az előbb említett fontos párt- és kormánydokumentumoknak, rendeleteknek. A bajt legjobb megelőzni. Nem egyszerű feladat, de jóakarattal és végső soron a törvény tiszteletben tartásával sokat javíthatunk a helyzeten. Mert ha így folytatjuk, félő, hogy egy teljesen lerombolt, jóvátehetetlenül megkárosított környezetet hagyunk az utókorra. PALÁGYI LAJOS JOGI TAKÁCSOK I. L. vághosszúfalui (Dlhá n/V.) olvasónk biztosítási ügyben kér tanácsot. Egyesített épület- és háztartásbiztosítása volt, ami után rendesen fizette a 63 Kős-t és 21 Kös-t kitevő biztosítási dijat. Most kiégett jégszekrényének a motorja és a biztosítóhoz fordult, hogy a javítási költségeket a biztosítási szerződés terhére térítsék meg. A biztosító a teljesítést elutasította azzal, hogy a jégszekrény motorja nem volt külön biztosítva. Azt kérdezi, hogy helyes-e a biztositó eljárása, hiszen a jégszekrény is háztartási berendezési cikk. Miért fizette akkor a háztartási biztosítási díjat, ha ez után nem kap kártérítést? Azt kérdezi továbbá, hogy bontsa-e fel a biztosítási szerződést, amit idén februárban a régi átírásával kötött, amikor még a régi biztosítási szerződés díját is ez év augusztusáig kifizette. A biztosítás terjedelmére a biztosítási szerződés és az általános biztosítási feltételek pontos szövege az irányadó, ahol részletesen megtalálható, hogy az egyes tárgyakat milyen károk ellen és milyen biztosítási díjért biztosítják. Az egyesített épület- és háztartási biztosítás rendszerint az elemi csapások által, mint tűzvész, robbanás, villám, vihar, árvíz vagy vízelöntés, jégverés stb. okozta károkra, továbbá a biztosított tárgyak (lakásberendezés) eltulajdonítására (lopás), szándékos megrongálására vagy megsemmisítésére, valamint az ingatlannal harmadik személyeknek okozott károkra vonatkozik. A jégszekrényre, mint lakásberendezési tárgyra csak a fenti esetekben vonatkozik a biztosítás. A háztartási gépek motorjának kiégésével keletkezett kár esetére a biztosítási szerződésben külön megállapodásnak kell lennie, s ez után a biztosítás után külön biztosítási díjat kell fizetni. Csak ebben az esetben, ilyen külön biztosítási megállapodás esetében köteles a biztosító a kiégett motor javítási (újratekercselési) költségeit megtéríteni. Ha ilyen külön kikötés nem volt az olvasónk biztosítási kötvényében, akkor a lakásberendezés biztosításában és az ezért fizetett díjban nem volt benne a háztartási gépek (jégszekrény) motorjának a biztosítása sem. Ha olvasónk régi biztosítási szerződését újra írták át, akkor a régi nyilván megszűnt és az arra fizetett biztosítási díj részét az új szerződésben tekintetbe vették. Ugyanazokat a tárgyakat ugyanis csak egyszer lehet biztosítani. Ha nem így történt, és az új szerződés mellett még a régi biztosítási szerződés is érvényben volna, akkor ezt olvasónk legkésőbb hat héttel á biztosítási idő letelte előtt a Polgári Törvénykönyv 358. §-a értelmében felmondhatja. Az új biztosítási szerződésben kikötheti a háztartási gépek motorjának külön biztosítását is, ami után külön biztosítási díjat kell fizetnie. P. G. barsbaracskai (Bardoriovo) olvasónk nyugdíjügyben kér tanácsot. 1963 óta kap özvegyi nyugdíjat, 1973-ig dolgozott a szövetkezetben s 15 beszámítható éve van. Most 59 éves és azt kérdezi, hogy nincs-e saját öregségi nyugdíjra igénye. Nem közli azonban, hogy most munkaviszonyban van-e vagy sem.' Az öregséginyugdíj-jogosultság feltétele a III. munkakategóriába besorolt foglalkozásoknál 25 ledolgozott vagy beszámítható . J pótév, valamint a nyugdíjkorhatár elérése. A nyugdíjkorhatár férfiaknál 60 év, nőknél pedig a felnevelt gyermekek száma szerint különböző: öt vagy több gyermek esetében 53 év, három vagy négy gyermek esetében 54 év, két gyermek felnevelése esetében 55 év, egy gyermeknél 56 év s ha a nő egy gyermeket sem nevelt fel akkor 57 év. A nyugdíjigény további feltétele, hogy a fenti feltételek teljesítésére idejében az igénylő munkaviszonyának még fenn kell állnia, vagy annak megszűnésétől nem szabad két évnél hosszabb időnek eltelnie. Rövidebb alkalmazási idő esetén ún. aránylagos öregségi nyugdíjra van igénye annak, aki elérte 65-ik életévét és legalább 10 alkalmazási éve van, valamint annak is, aki elérte a 60-ik életévét és eddig 20 alkalmazási éve van. Munkaviszony megszakításai esetén a megszakítás előtti éveket csak akkor számítják be, ha az a megszakítás öt évnél rövidebb ideig tartott. Ha a megszakítás öt évnél hosszabb ideig tartott, akkor az előző éveket csak akkor számítják be, ha az új munkaviszony a megszakítás után legalább három évig tartott. Ezekben az esetekben is a 60-ik, illetve 65-ik életév elérésekor az új munkaviszonynak még fenn kell állnia, illetve a megszűnéstől nem szabad két évnél hosszabb időnek eltelnie. Ha olvasónk nem dolgozik, akkor a fenti korhatárok elérésével csak akkor szerezhet öregségi nyugdíjra igényt, ha újra munkába lép, s az új munkaviszonya legalább három évig tart, mert csak ezáltal számítanák be neki az előzőleg ledolgozott 15 alkalmazási évet. Ha olvasónk nem dolgozik, akkor csak a 65. életévének betöltésével szerez aránylagos öregségi nyugdíjra igényt akkor, ha újra munkába lép, mert a 60-ik életéve betöltéséig nem teljesítené a 20 éves alkalmazási idő feltételét. Ami az özvegyi nyugdíját illeti, ezt a legutóbbi szociálpolitikai intézkedések során felemelhetik akkor, ha ez a nyugdíja az egyetlen megélhetési forrását képezi. Erre az emelésre október 1 .-vei kerülhet sor. Az új szociális intézkedések felől érdeklődött több olvasónk. Kérésükre ismertetjük a július 1 -jével beállott lényeges változásokat. A szülési szabadság ezentúl 28 hetet, két vagy több gyermek születése esetén és az egyedülálló nőknél 37 hetet tesz ki. Erre az időre jár az anyasági pénzsegély is, mégpedig a szülést megelőző hat hét kezdetétől. A gyermekgondozási segély egy gyermek esetében annak egyéves koráig havi 600 Kés-t tesz ki, míg további két iskolaköteles gyermekről való gondoskodás esetén havi 800 Kcs-t a gyermek kétéves koráig. Két gyermekgondozási segélyre jogosult gyermek esetén a segély havi összege 900 Kcs és három vagy több gyermekgondozási segélyre jogosult gyermek esetében havi 1 300 Kés. A beteg családtag (gyermek) ápolására eddig nyújtott 3 munkanap helyett ezentúl öt munkanapra jár a táppénznek megfelelő segély, amit a nemzeti biztosítási bizottság további két munkanappal, s egyedülálló személynél nyolc munkanappal összesen 13 napra hosszabbíthat meg. Dr. B. G. 19
