A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-31 / 31. szám

Madárdal csendül erdeinkben... Lenyűgözően szépen hangzik kora reggeleken a kis füle­müle csattogása, sokszínű trillája. Énekébe belevegyül a távoli kakukkszó vagy a röppenő pityerek hangja. Fiókanevelés ideje van, az ismételt tojásrakásé. Nem egy énekesünk kétszer is költ és nagy szorgalommal gyűjti éhesen tátogó fiókái számára az eleséget: hernyókat, rovarok bábjait, minden olyan apró élőlényt, amely túlzott elszaporodása nagy gazdasági károknak lehet eredője. Szabad időmben magam is gyakran kint járok egy 15 km hosszú kis-dunai szakaszon. Bár határozott a feladatom: anyagot gyűjteni egy készülő európai madáratlaszhoz — több száz madárbaráttal együtt —, a fárasztó munka lelki megnyugvást jelent. Előre nem sejtett meglepetéseket rejteget számomra. Tudom, a határ melyik táján fészkelnek a bíbicek, hol tartózkodik a tövisszúró gébics. A gébicseket a legkönnyebb észrevenni, mert költésük alatt és utána is a fészek közelében ágak hegyén, bokrok csúcsán ülnek, mintegy őrt állva a tojásokat melengető tojók közelében. A gébicsek a tisztások madarai, de ott szorgoskodnak a partszegélyi erdőövezetekben a légykapóval együtt. A töb­bi énekessel csírájában fojtják el nem egy káros rovar veszedelmes elszaporodását, kirajzását. Ligeteink, az erdők világának kártevői között legjelentő­sebbek a rovarok. Az ezekkel élő madarak ilyenkor felbe­csülhetetlen segítőink. Alkalmakként viselkedésükből, a fákon való nagyobb előfordulásuk alapján a szakember figyelmeztetést „olvas" ki a lappangó veszedelemről. Táplálkozásvizsgálatok bizonyítják, hogy az ember szá­mára a madarak jelenléte a területek életközösségében felbecsülhetetlen. Mintegy feladatot vállalnak a káros ro­varok, az apró gerincesek gyérítésében. A talajszinttől kezdve a lombkorona legfelső csúcsáig jelen van a mada­rak valamelyik képviselője. A rigók, poszáták, vörösbegyek, fülemülék, csuszkák, fakúszók, légykapók, füzikék, cinkék — és még sorolhatnánk tovább — hajnaltól napestig rendü­letlenül gyűjtik táplálékukat, fiókáik élelmét, hiszen nem kevés fajuknál a napi fogyasztás eléri testsúlyuk nagyságát. A harkályok tevékenységét sokan károsnak tartják. Viták folytak róluk a fák kérgének, szállító szöveteink károsítása miatt. Ftedig környezetükben elpusztították a fákban, a fákon élő szúfélék, cincérek, apácalepke-bábok tömegét. Kivájt fészküket évente más és más helyen készítik el. Az elhagyottakban odúlakó madarak találnak fészkelési lehe­tőséget. -Ezek az odúk zömével száraz vagy már beteg fákban készülnek, csekély az élöfába vájtak mennyisége. Az erdő életközösségéhez az éjszakai életet élő rágcsá­lók, rovarok, lepkék és az ezeket fogyasztó madarak is hozzátartoznak. A lappantyúk, baglyok legszorgalmasabb segítőink. Olyan ligetekben, erdőségekben, ahol a madár­világ kellő számban, fajgazdagságban jelen van a „bioló­giai egyensúly" kiegyenlítődik, helyreáll, ritkán szaporod­hatnak a kártevők el annyira, hogy anyagi gondokat okoz­zanak és vegyi védekezést kelljen használni ellenük. Egyébként is a vegyszeres védekezés hatása kiszámítha­tatlan, hiszen minden apró állati szervezetet elpusztíthat, még a hasznosakat is. Fontos tehát az erdő és madárvilága kapcsolatának aktív támogatása. Fáink egészségének érdekében a madarak „visszatelepítése", els?aporítása nélkülözhetetlen felada­tunk. Ebben legtöbbet tehetünk a mesterséges odúk kihelyezésével, a tájainkhoz télen is hű madarak etetésével. Az olajos magvak begyűjtése, odúk készítése pedig az egész évben folyhat, hogy a téli zimankó idején hasznosít­hassuk őket Sétáink, erdei felfedező útjaink alkalmával, ha a madarak hangjában gyönyörködhetünk, ha alkalmunk van megfi­gyelni az odújában fiókáit etető" csuszka vagy harkály szorgoskodását, jusson eszünkbe emberi kötelességünk. Gondoskodjunk madarainkról akkor is, amikor a meg­gyérült és elszenderülö erdő hű „ittmaradottjai" a der­mesztő hideg évszakban nem találnak terülj, terülj asztal­kákat. Lelket simogató, gyógyító énekükkel, szorgos segít­ségükkel ezt úgy is kiérdemelték. Dr. Juhász Árpád (Nagy László felvételei) A különlegesen ritka fekete-fehér „panda-delfinek'-ben gyönyörköd­hetnek legújabban a tokiói akvári­um látogatói. A Commerson-delfi­­neket a dél-amerikai Magellán-szo­­rosban fogták ki japán kutatók A 77 éves kölni kényelmes kerékpárt akart készíte­ni, amilyent egyáltalán lehetséges. Az eredmény itt látható. A kormá­nyon magasságmérő és rádió is van. A kép alsó sarkában egy számító­gép látható, amely méri a haladás sehesséaét és az időt is. Válóperes tárgyalás után ... 8

Next

/
Thumbnails
Contents