A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-31 / 31. szám
A CSEMADOK Immár hagyomány, hogy Gombaszögön évről évre megrendezik a csehszlovákiai magyar dolgozók nagygyűlését. Ennek az idei, XXXII. országos kulturális ünnepélyen is tanúi lehetünk. A nagygyűlésen megjelent az SZLKP KB, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke vezetett. Tagjai voltak: Ján Udvardy, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterének helyettese és Rudolf Blaho, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának titkára. A Rozsnyói járás párt- és állami szerveinek küldöttségét Ján Gallo, a pártbizottság vezető titkára vezette. Részt vett továbbá a nagygyűlésen Benyó Máté, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának titkára, Marian Párkányi, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára és Sidó Zoltán, a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Csemadok KB elnöke. A Magyar Népköztársaság brátislavai főkonzulátusát Boros Jenő konzul képviselte. A nagygyűlést dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára nyitotta meg, ünnepi beszédet pedig — szlovákul és magyarul — Krocsány Dezső mondott. Ezután a nagygyűlés résztvevőinek dr. Lukács Tibor felolvasta a Csemadok KB békefelhívását, amelyet elfogadva a Csehszlovák Béketanácsnak küldtek el. A nagygyűlés közbeiktatott eseménye a kétnapos műsornak, amelynek része volt a Melódia '86 könnyűzenei verseny győzteseinek gálaműsora, a Barátaink üdvözlete című összeállítás. valamint a Szőttes szereplése. Vasárnap léptek színpadra gyermekegyütteseink, irodalmi színpadjaink és a Csengettyű énekkar. A délután és az este fő műsorának számított az Egységben című gálaműsor és a Szórakozzunk együtt című vidám műsor. A kétnapos kulturális ünnepély programja meggyőzően kifejezte hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri összeforrottságát, s a baráti szocialista országok internacionalista egységét Harminckettedszer népesült be a gombaszögi rét, a szabadtéri színpad és környéke. A Csemadok Központi Bizottsága újra megrendezte Országos Kulturális Ünnepélyét. A műsor alapvetően fontos e tekintetben, mert hiszen a szabadtéri színpad történései ettől függően látványosan érdekesek vagy kiábrándítóan unalmasak. Gondolom, a fő- és műsorbizottságnak nem kis fejtörést okoz, hogy évről évre milyen programmal lépjen a közönség elé. Olyan ez, mint amikor a szakácsok a világ legjobb ételét akarják közösen elkészíteni, s miután ök is megkóstolták, akkor jönnek rá, hogy az ételükből éppen a legjobb ízesítőket felejtették ki. amelyektől az emberek szájában sokáig megmaradt volna az étel íze. Nos, ami leginkább kifogásolható az idei gombaszögi műsorban, az a már említett nélkülözhetetlen íz, illetve a lelkek megmunkálására irányuló törekvés, amely a jóval korábbi gombaszögi műsoroknak jellemzője volt. Helyes, hogy felvonultatjuk az Országos Kulturális Ünnepélyen legjobb népművészeti csoportjainkat. A második napon jól átgondolt műsort láttunk Egységben címmel (a szlovák televízió második csatornája is egyenes adásban közvetítette), de nem tartom szerencsés elgondolásnak legjobb gyermekcsoportjaink gombaszögi szereplését. Ahogy tapasztaltam, a fiatalokat és a felnőtteket nem érdekelte különösebben a szereplésük, egyébként rokonszenves és színvonalas műsoruk, azt lehet mondani, hogy maguk a gyerekek voltak a szereplők és a nézők. A Duna Menti Tavasz, esetleg még Zseliz (Zeliezovce), az országos népművészeti fesztivál színhelye maradhatna meg a gyermekek fórumának. A gombaszögi színpad és nézőtér A legkisebbek is ropják a táncot Gondolkodásra késztető a Melódia '86 könnyűzenei verseny győzteseinek gombaszögi felvonultatása. Nem éri el a kívánt hatást, s akarva-akaratlan megosztja a közönséget. Itt jegyezném meg, hogy sajnálatos módon közönségmegosztóvá vált a gombaszögi kétnapos műsor egésze. Ez a gyerekeké, ez a fiataloké, ez a felnőtteké! A régebbi két nap eseménysorának éppen abban rejlett a tömeget vonzó ereje, hogy minden korosztály igényét kielégítette, de soha nem úgy, hogy korosztályokra bontotta volna a műsort és a közönséget. A szombat esti főműsórnak számító Budapest Táncegyüttes meghívása okos elgondolás volt, és feltehette volna a koronát ennek a napnak az eseményeire, s bizonyára tartós nyomot hagyott volna a nézők lelkében, is, ha nem szólt volna közbe Gombaszög réme, az időjárás. De megeredt az eső, „táncolhatatlanná" tette a szabadtéri színpadot, az emberek csalódottan távoztak, Egy gömöri atyánkfia nagy bosszúsan meg fs jegyezte, hogy miért nem augusztusban rendezik meg az országos kulturális ünnepélyt, mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy ezen a vidéken az év nyolcadik hónapjában állandósul a szép, napos idő ... Egy másik idevalósi atyánkfia meg azt panaszolta fel, hogy kimaradt, vagy kifelejtödött a műsorból a magyar nóta. Évekkel ezelőtt még érdemes volt kiülniük a ház elé vagy az udvarra a vigtelkieknek (Vidová) és a szalóciaknak (Slavec), a gombaszögi tisztásról elhozta hozzájuk a szél a szívet-lelket melengető magyar nóta hangjait, persze nem az akármilyen kornyikálókét, hanem a legismertebb és legnépszerűbb énekesekét. Az idei gombaszögi műsorból, de már az előzőekből is, a lélekeledelnek számító kovász hiányzott. A müsorkenyér kovásza; Ezzel magyarázható, hogy a sokféle tálalás ellenére sem lakott jól a néző. Meggyőződéssel vallom, hogy a széles körben ismert és népszerű nevek illetve előadóművészek a legjobb propagandamunkát is fölülmúlva óriási tömegeket vonzanak. A régi gombaszögi műsorokat éppen ezért tekintették meg húsz-huszonötezren. Ebből logikusan következik, hogy mindkét napnak legyen olyan fő eseménye, amelynek a tömegvonzása kétségtelen. S ebből nem maradhat ki a Szőttes és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara! Okos elgondolás a baráti vendégegyüttesek szerepeltetése Gombaszögön, de ez is csak olyan mértékben jó, amíg amatőr művészeti csoportjaink nem szorulnak háttérbe. Az idei ünnepélyen mintha egy kicsit eltolódtak volna az arányok a mi együtteseink műsoridejének rovására (különösen a televízió egyenes adásának hatvan percében). Egyébként a külföldi együttesek közül a szovjet-ukrán folklórcsoport volt a legrokonszenvesebb. Azzal kezdték műsorukat, hogy magyarul daloltak, és csárdást táncoltak — Ez is jó ... tudták, kiknek az országos ünnepélyére voltak hivatalosak —, figyelmességüknek meg is volt a tapsban kifejezett jutalma. Összefoglalva az elmondottakat: ha a műsor összeállítói az utóbbi években szerzett tapasztalatokból levonják a megfelelő tanulságot, jövőre és az utána következő években újra tíz- és tízezreké lesz két napra a gombaszögi tisztás. MÁCS JÓZSEF — 6
