A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-23 / 4. szám

TUDOMÁNY- TECHNIKA.

Energia — ezt a szót ma már csupa nagybetűvel is leírhatnánk, hisz jelentősége napról-napra nő. Nyersanyag, tüzelőanyag és energiakészleteink végesek, kimerűlöfélben vannak, ezért a meglévőkkel való következetes takarékosság mellett minden lehetőséget meg kell ragadni a természeti erőforrások, a természet erőinek igábafogásához. Lehet, ez így tudálékos szózatnak hangzik, az azonban tény és való, hogy 1981 végén a kormány 201-es határozatával komplex programot fogadott el a kis vízi erőművek építéséről, felújításáról, rekonstrukciójáról. A 99/1983-as kormányhatározat pontosította az egyéni vállalkozások lehetőségeit, illetve útmutatást adott az építéshez. Sokan magukévá tették az építés gondolatát és nagy hévvel, szilárd elhatározással láttak az ügyintézéshez. Ki több, ki kevesebb sikerrel járt az építés útvesztőiben, kinek sikerült, kinek nem a gyakorlati megvalósítás. Sokan csalódottan elálltak tervüktől, de voltak olyanok is, akik célba értek és napjainkban már mindannyiunknak termelik a villamos energiát. Ezek közé tartozik Koncz Árpád is, a Zselízről (Želiezovce) elszármazott pedagógus, aki ma családjával Mecenzéfen (Medzev) él. Az ő kis vízi erőmüvének rapszodikus története van, és azért beszélünk róla, mert egy pillanatig sem gondoljuk, hogy egyedi esetről van szó.

AMI MÁR A MÚLTÉ

A nemrég városi státuszt kapott, egykori mánta-német települést Mecenzéfet egy szelíd folyam, az Arany-folyócska szeli át. Hajdanában több hámor („vízikalapács") is dolgozott itt, amely megélhetést, kenyeret biztosított az itt élő kovácsoknak. Ma már csak egy ilyen működőképes hámor van, ez ifjabb Bröstl János tulajdona. Manapság ritkán csendül meg az üllő és a kalapács, hogy felidézze a völgy egykori munkazaját. Ä hámor közelében található a Koncz család hajléka is, így amikor tudomást szerzett a lehetőségről, a környezet szinte sugallta az ötletet, hogy kis vízierőmüvet építsen.

— Áttanulmányoztam a szakirodalmat; a hámor előtti vízgyűjtő szinte ideálisnak mutatkozott terveim megvalósításához — meséli —. Elhatározásomat 1984 elején rögtön tettekre váltottam. A trenčíni tanácsadói hivatal szakemberei díjmentesen elkészítettek egy tanulmányt, mely igazolta megérzésemet, vagy talán felfedezésemet, s a számadatokból nyilvánvalóvá vált az erőmű gazdaságossága. Ezután léptem az ügyintézés dzsungelébe, s ekkor még nem is gyanítottam, milyen nagy fába vágtam a fejszémet. A JNB erdő- és vízgazdálkodási osztálya, a Keletszlovákiai Gázipari Müvek, a Postaigazgatóság, a Villamossági Müvek, a Bodrog és a Hernád-menti Folyószabályozási Vállalat is előzetes beleegyezésü-KINEK VAN (VOLT) ERRE ENERGIÁJA?

Csak lenne már egy kis csapadék

két adták az építéshez. Aztán Ladislav Tarbajovský mérnök elkészítette a tervrajzokat. Ezidáig minden gördülékenyen, annak rendje és módja szerint zajlott. A terület, ahol a kis vízi erőművet fel akartam állítani a hámor tulajdonosáé volt, de ő készségesen felajánlotta ; nyugodtan használhatom húsz évig a 11 négyzetméterét (az erőmű élettartamát ennyiben állapították meg). Az építkezési engedély intézése volt soron. Benyújtott kérvényem intézése a járási hivatalban 9 hónapot váratott magára. Sürgetéseimre csak cinikus mosolyt kaptam az illetékes előadótól. Végül egy panaszos levél nyomán történt intézkedés „térítette észhez" — hogy így mondjam — az illetékeseket. Az engedélyt hamarosan megkaptam és hozzáláthattam a munkálatokhoz. Az általam elvégzett építési és szerelési munkálatokkal nagyon jól haladtam, annak ellenére, hogy az állami kölcsön folyósítása körül is akadt egy kis huzavona. Mikor már csak a pont hiányzott az i-re újból próbára tették idegeimet a szepsi energetikusok. Minden kész volt, csak a generátort kellett volna egy kb. 24 m-es kábellal a hálózatra kapcsolni. Persze sem kábel, sem jóakarat, sem kapacitás nem volt. Két hónapi kötélhúzás után újból csak a felettes szervekhez intézett panaszos levél jelentett gyógyírt. Aztán még egy keserű pirulát kellett lenyelnem. 1986. augusztus elsejére volt kitűzve a kollaudáció napja.

Koncz Arpád

Magyarországon nyaralt a család, de én ennek ellenére a megbeszélt időpontra hazajöttem. Képzelje el egy lélek sem jött el az illetékesek közül. Végül, augusztus 21-én két év megfeszített és főleg idegtépő munka után mondhattam ujjongva — „heuréka". A környéken hatan kezdtük, de tudomásom szerint csak az enyém készült el. Természetesen örülök és remélem az utánam következők már könnyebben elérik a célt.

AZ ERŐMŰ FEJLAPJA

A vízgyűjtő már messziről jól látható, a hámort kikerülő patak fölött helyezkedik el. A .„tulaj" szerint 3,8 m-es a szintkülönbség. Az erőmű lelke egy TM

3 típusú szívórendszerü Kaplan-turbina, melyet a Metaz Týnec nad Vltavou-i gyára szállított. Ez egy nyolcpólusú aszinkron gépet hajt meg, mely szinkron-rendszerben üzemel. Névleges teljesítménye 5,5 kW, átlagos teljesítménye viszont csak 4,2 kW körül mozog, de a Koncz család szükségletét ez is jóval meghaladja. A turbinától a patakig 11 m a szívócső és a levezetőcsö hoszsza. Az önerőből elvégzett munkát leszámítva 46 ezer koronába került, viszont a hálózatba adott minden egyes kWó villamos energiáért 50 fillért fizetnek a kerületi energetikai müvek. A generátort egy értékküszöb-kapcsoló kapcsolja a hálózatra, illetve 8 mp-ig a hálózatból kapja az energiát, amíg a gép szinkron üzemelése be nem következik. A nyolc másodpercekért persze nem kell fizetni. A turbina lapátjain másodpercenként 200 liter víz áramolhat át, s ez elegendő az optimális üzemeléshez. Az erőmű önműködő, nem igényel kezelést, felügyeletet, ennek ellenére Koncz Árpád mindennap terepszemlét, gépellenőrzést tart.

A HELYSZÍNEN

Állunk a víztározó peremén. Tekintetemmel a hajógátak közé szorult keskeny víztükröt pásztázom, melyen ott ringanak a tarka-barka falevelek. Kísérőm mintha csak gondolatolvasó lenne megszólal:

— Ezek a falevelek már tengernyi bosszúságot okoztak nekem, mert hiába van rács a turbina szájánál, így is bejutnak a lapátok közé és már több Ízben dugulást okoztak. Ezeket a polisztirol táblákat — mutat a rács felé — pedig már a fagy ellen készítem. Közvetlenül a turbina mellett nem szabad a víznek befagynia.

A vízszint csak nagyon lassan emelkedik, így jó ideig várni kell, míg a kis erőmű termelésre kapcsol.

— Ugye nem bánná ha több víz lenne, ha történetesen most is esne az eső — mondom mosolyra derülve.

— Bizony nem. A csapadékban szegény őszi hónapok bizony kedvezőtlenül hatottak az erőmű termelésére. Rendes körülmények között 4 500 kWó villamos energiával számoltam — de a tervező is — havonta és az eredmény: másfél hónap alatt 2 000 kWó. De hát mit lehet tenni, az időjárás nagy úr.

Lemegyünk az aljba, ahol az oszlopra szerelt kapcsolódobozban elektrométer mutatja a termelést.

— Innen ezen a kábelon indul a hálózatba az én energiám, sok családnak biztosítva a meleget és a fényt. Mikor ennél az oszlopnál állok, mindig úgy érzem: a sok bosszúság, a tömérdek utánajárás nem volt hiábavaló, az elszántság, az erős akarat meghozta gyümölcsét. Örömmel tölt el, hogy én is letettem valamit a közös asztalra.

POLGÁRI LÁSZLÓ (a szerző felvételei)

16