A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
IMNE Az öltözőben: RADÓ DENISE Mindenki öt akarta: a bűnbeesés orchideáját. Öt, a gyönyörű Nasztaszja Filippovát. Az érzelmi tékozlót. Őt, akinek csupa seb volt az élete. Hisz vérig sértették. Megalázták. Alkudoztak érte. De akárhogy büntette is a sorsa, azt a démoni varázst, amellyel a legtisztább lelket is meghódította, semmi sem tudta kioltani benne. A József Attila Színház Nasztaszja Filippovnája: Radó Denise. Érett, magabiztos nő A félkegyelműben, ragaszkodó, kételyekkel teli, farmernadrágos Júlia a magánéletben. — Mivel kezdjük? A gimnáziummal? — Kezdhetjük azzal is, bár félek: csalódást okozok. Nem én voltam ugyanis az ügyeletes versmondó. Engem nem lehetett rábeszélni, hogy fehér blúzban, kék szoknyában kiálljak szavalni. Nem izgatott az ilyesmi. Az irodalmi színpad, az igen! De amikor kórusban mondtuk a forradalmi verset, már tudtam: ezt sem nekem találták ki. Nem is mentem többet. Viszont pár héttel később már rendeztem. Színjátszókört alapítottam, amelynek egyetlen fiú tagja sem volt. Akkor majdnem kirúgtak az iskolából, de amikor A holdbéli csónakossa\ megnyertük a megyei versenyt, egy csapásra megbocsátottak. Egyébként csendben, nyugodtan éltem az életemet. Apám hatvanéves volt, amikor megszülettem; úgy nevelt, olyan bölcsességgel, hogy nálam zárkózottabb gyerek talán nem is volt a gimnáziumban. S tudod, mi az érdekes: hogy nem regényeket, hanem színdarabokat olvastam. — És mindegyikben találtál magadnak való szerepet, igaz? — Azt hiszed, tudatosan készültem erre a pályára? Én nem akartam mindenáron színésznő lenni. Nem is voltam boldogtalan, mikor megtudtam, hogy nem vettek fel. Csak egy valami zavart. Hogy azt mondták: azért estem ki, mert a nőies külsőm gyermeteg lelket takar. Ha nem ezzel utasítanak el, akkor ma minden bizonnyal maszkmester vagyok. Mert az a hivatás is vonzott. A sminkes munkája ... Csakhogy nem volt nyugtom a megjegyzés miatt. Be akartam bizonyítani, hogy én igenis felnőtt vagyok. Sikerült. Egy év múlva felvettek. És jöttek a sminkórák, a csodás sminkórák. Hétfőn, reggel nyolckor. Én mindig ott voltam. A legtöbbször persze, egyedül, mert a többieknek nem akaródzott korán kelni. A vége aztán az lett, hogy a vizsgán mindenkit nékem kellett kifesteni. — S most, amikor magadat fested, milyen arcot látsz a tükörben? — Mit akarsz hallani? Hogy az orrom a titok krumpliorr? Hogy kicsi a szemem? Hogy nagy a fülem? A belső arc sokkal lényegesebb. Szerintem az az izgalmas színész, aki akármennyit mutat is magából, a szemében ott marad a titok. Mint például Töröcsik Marinak. Visszatérve a külsőmre és a főiskolára: ha vamp kellett a darabba, akkor biztos hogy én voltam az. Gábor Pál volt az első, aki naivát játszatott velem. — Vass-Zoltán Iván sem a vampot látta benned. — Igen, neki az Elveszett paradicsom Miráját köszönhetem. Negyedévesként Pécsett — Mensáros László oldalán! Minden próba, minden előadás gyönyörűség volt mellette. — Mira után Nasztaszja Filippovna következett a József Attila Színházban, hisz a főiskola elvégzése után, 1985-ben oda szerződtél. Ilyen fiatalon talán senki sem játszotta még ezt a súlyos szerepet. Otthon és külföldön — Moszkvában, Leningrádban, Prágában, Brnóban és Bratislavában — aratott sikered viszont azt igazolja: te vagy a pálma, amely teher alatt nő. — Féltem ám a tehertől, nagyon. Heteken át olyan ideggörcseim voltak, mint még soha. — A félkegyelmű mellett két darabban játszol még: a Boccaccioban te vagy a kikapós Beatrice, az In memoriam József Attilában pedig Szántó Juditot kelted életre. Ez a második évadod a pályán. így képzelted? — Apám is, anyám is színházi körökben mozgott, könnyű volt elképzelnem, mi vár rám. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Helyey Zsuzsa felvétele) 8 Az elmúlt nyáron és őszön az árvizek sok gondot okoztak az USA- ban. Az egyik felvételen egy hölgyet láthatunk, aki autójának elejére felkapaszkodva menekült csak meg. A másik felvételen Franko Faruggiu homokzsáktorlasszal védené házát az ártól, de munka közben kifáradt és elájult, a barátja mentette meg. A képen látható tábla látszólag nem sokban különbözik a tantermekben látható társaitól. Legföljebb abban, hogy nem a falon lóg, hanem kerekeken gördíthető. A japán Fujitsu cég gyártmányának van egy rejtett, de hasznos képessége: papírra másolja a felületére rótt sorokat, s még vetítővászonként is használható. Optikai leolvasója és elektronikus berendezése segítségével tíz másodperc alatt készíti el gombnyomásra a táblára írt szöveg másolatát 21 X 30 centiméteres papírlapokra.
