A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-26 / 26. szám

• •• A házban már-már elviselheted csönd uralkodott. Csak a hatalmas fa tiktakolt a hallban. Sharon rángatózó cal egyik szobából a másikba rohant Nei zen viselte el a magányt. Szerencsétlense gere aznap a szobalány is megbetegede* es otthon maradt. A Holm család kutyát nem tartott... Leült az ablak mellett és lenézett a kert re. A tegnap esti szélvihar gyilkos nyomo kát hagyott maga mögött az agyasokban Sharon elgondolkozott. Nem, nem senkit sem vádolhat meg, senkit sem okolhat azért, amiért sorsa oly mostohára fordult. A rokonság és a barátok le akarták beszelni a házasságról. — Egy ismert és megbecsült fiatal orvos felesége leszel — mondták —, ez igaz, de te már a házasság második hetén magadra maradsz. Az orvos rabja a hivatásának Múltak a napok. Sharonnal madarat le hetett volna fogatni, mert a jóslat egyelőre nem vált be. Arthur Holm minden percet ifjú feleségének szentelte, de a boldogság nem tartott sokáig. Arthur egyre többet foglalkozott a betege ivei. Időnként csak este látta, amikor hullafáradtan hazaérkezett a kórházból, ahol dolgo­zott. Egyetlen szabad napján a bará­taival golfozott. Sharon tiltakozott: csekély eredménnyel. — Te engem levegőnek nézel — mondta szemrehányóan. — Ne bolondozzál, Sharon — vála­szolta ilyenkor az orvos elégge inge­rülten az órájára pillantva —, csak téged szeretlek, hiszen tudod ... a • betegeimet azonban nem hanyagol­hatom el. Szeretlek, tudod. — Bizonyítsd be!. .. — Buta vagy. — Miért nem bizonyítod be vala mivel, hogy szeretsz? Arthur sebtében homlokon csókol­ta a feleséget. Sharon megmereved­ve nézett utána, majd egy könyv után nyúlt, de erős fejfájás majdnem le­vette a lábáról. Fájdalomcsillapító tablettákat ko tort elő a táskájából. Mindössze kettőt talált. Bevet te az orvosságot és visszaült a karosszékbe az ablak mellett. A fejfájás valamelyest megszűnt Az álom elkerülte a szemét. Nem először tette fel magának a kérdést: Mennyire szeretheti a férje? Mellette marad az ut végéig ? Mikor lesz végre boldog és gondtalan? A percek rettenetesen lassan múl- szervezetén tak. Arthur telefonon közölte a fele- vigyázat! C: ségével, hogy ismét sok a dolga, ne Sharon se várja ebédre. Az esti programról nem zatt az ^,ve nyilatkozott. sza gondola Sharon dühösen lecsapta a telefon- ra teSzi Art kagylót. Hasonló beszélgetésben mennyire s; többször volt részé. Átrohant a háló- Az üveg! szobába, azzal a szándékkal, hogy négy sárga felöltözzön. Úgy hitte, hogy egy séta gedetten rr megnyugtatja, mert már-már arra ^an a gondolt, hogy a szobák falai egysze- most nem f riien összelapítják. A feje azonban szerezhet elviselhetetlenül sajgott és emiatt ágynak dőlt. Ujjaival megdörzsölte a halántékát és végső elkeseredéseben a tablett: sírva fakadt. Ekkor villant át az as feltárcsá agyán, hogy a tabletták is elfogytak. _ Halló Lerohant Arthur dolgozószobájába. _ |gen? Az egyik fiókban furcsa formájú — Dokto üvegcsét talált. A cédulán a szöveg: a . . . MATT WELLER — Figyelem! Csak egy tabletta vehető be. Nagyobb dózis veszélyes az ember szervezetére és halált okozhat, tehát vigyázat! Csak egy tablettát! Sharon sokáig forgatta az ujjai kö­zött az iivegecskét. Az agyában ku­sza gondolatok fordultak meg. Próbá­ra teszi Arthurt. Bizonyítsa be, hogy mennyire szereti. Az üvegből kiszórt a tenyerére négy sárga színű, apró tablettát. Elé­gedetten mosolygott. Arthur felrob­ban a dühtől, ha megtudja ... de ez most nem fontos. Vegre bizonyságot szerezhet ... A tablettákat beszórta a mosdóba és feltárcsázta a korházat. — Halló . .. kórház? — Igen? — Doktor Arthur Holmot kéretem a . . . VAGY NEM Az ügyeletes nővér beszél. Holm dok­tor egy fontos ülésre távozott. Ilyenkor nem zavarhatom. Okvetlenül beszélni akarok a férjem- Asszonyom . .. Hívja azonnal a készülékhez a dok-Néhány perccel később az orvos átvette az ügyeletes nővértől a telefonkagylót. Mit akarsz Sharon? Arthur — mondta Sharon türelmetle­­... a fejem , .. rettenetesen fájt a fejem. Lenyeltem nehány aszpirint, de a fejfájás nem múlott el. Délután újabb roham következett.. . Sharon — vetette közbe az or­vos —, beszélj végre, mi tör­tént, az isten szerelmére. El­hagytam az ülést, habár... a kórházban nem babra megy a játék, érted? — Tabletták nélkül ma­radtam ... leszaladtam a dolgozószobádba. Az egyik fiókban találtam egy üve­­gecskét... hidd el ne­kem ... a fejem majdnem szétrobbant... — Beszélj, beszélj. Négy tablettát vettem be . . . Megörültei ? Ezután elolvastam a használati utasi­­. az életemet tettem kockára. Arthur. Aszpirin helyett azokból a sárga tablettákból vettem be . . egyszerre né-Ez biztos? Természetesen. Még egyszer fi­gyelmesen átvizsgáltam az üveget.. . és ... most azért hívtalak fel, . tudom a kórházban . .. jaj, iste­nid tettem? Sharon — szólt közbe a férfi várat­lanul nyugodtan —, ne törődj semmivel es ne nyúlj semmihez. Maradj otthon. Siess .. . Én most... ebben a pillanatban .. . Arthur.. . Igen ? Meg is halhatok, nem? Nem kapott választ, mert a férfi le­csapta a telefonkagylót. Sharon arca égett az izgalomtól. Csalódottan szaladt fel ismét a hálószobába. Az ágyra vetet­te magát és hangosan felzokogott, majd felvetette a fejét, letörölte a könnyeit és • cigarettára gyújtott. — Legyen átkozott — sziszegte a fo­gai között. — Mit törődik velem? Nem érdekli öt semmi az égvilágon. Csak a * nyavalyás betegei! Tőle meg is halhatok. I Mennyi idő alatt érhet haza ... meg akarja egyáltalán menteni a feleségét? Ez most a kérdés ... ó, az átkozott! A dög! Az utolsó!. .. Arthur Holm sohasem érkezett haza. Halálsápadtan hagyta el a kórházat ... a felöltőjét sem vette magára. A személy­zetnek azt mondta, hogy a felesége élet­veszélyben forog. Idegességében figyel­metlenül vezette a gépkocsiját és az első sarok mögött összeütközött egy teherautóval. Az orvos a helyszínen szörnyethalt .. .

Next

/
Thumbnails
Contents