A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-26 / 26. szám

••• Ha az ifjúság körében szóba kerül Karinthy Frigyes neve, a jelenlevőknek több mint a fele a Tanár úr kérem című kötetére gondol. Szinte nincs olyan vers- és prózamondó verseny, ahol ne hangzana el ebből a könyvből egy-egy érdekes fejezet! Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyítványom. Lógok a szeren — és sorolhatnám tovább. Az utóbbi időben a vetélkedők jóvoltából a versei is egyre népszerűbbek lettek. Pedig Karinthynak ez csak az egyik arca. Minden érdekelte, ami az irodalommal, a körülötte lévő világgal, az élettel összefüggött. Babits Mihály írta róla: . benne volt mindenben és

ÍRÓK

GONDJA

(a Csehszlovák írószövetség III. kongresszusa után)

A dobosi kastély hideg, esős, szeles idővel fogadta a másfél száz csehszlovákiai írót. Hideg idővel, de — és ezt a munkaelnökség emelvényén helyet foglaló párt- és állami szervek képviselőinek magas szintű összetétele is kiemelte — meleg szívvel és szerető gondoskodással. Az ősi parkban álmatagon áztak a gondozott, ékes virágágyak és a régi szobrok, és az ablak alatt a csuklyás, felhőszürke gumiköpenybe burkolózott, barázdás arcú kertész ... Bocsánat. Szálljunk magunkba: itt már a költészet felkínálkozó hangjai kísértenek, s nekem most nem ez a célom. Vagy talán ez is: hiszen az írói mesterségben az a szép, hogy az író a nap minden órájában, élete minden percében egynek és azonosnak tudja, érzi

10

Karinthy Frigyes centenáriumára 1887—1938

forrón izgatta az élet, minden amit látni és átélni lehet. A riporter is látni és átélni akar. De egészben látott, mint aki kívülről néz; valahogyan mindig szemben áll az élet egészével. így nézte az életet, partjaival, határaival és végleteivel ..."

Még nincs tizenöt éves, amikor mér a Magyar Képes Világban megjelenik egy fantasztikus regénykísérlete. Swift, Verne, Wells újkori tanítványaként mohó kíváncsisággal, nagy képzeletgazdagsággal fogad minden új felfedezést. Már gyerekkorától vonzalmat érez a fantasztikumok, a természettudományok iránt. Érettségi után matematikafizika szakra jelentkezik, majd orvostanhallgató lesz, közben a bölcsészeten az irodalmi előadásokat is látogatja. De nem bírja az egyetemek kötöttségét és inkább elmegy újságírónak. Rengeteget ír: karcolatot, humoreszket, kritikát, glosszát, verset. Szinte minden napilap közli írásait. Barátai a Nyugat irodalmi lap munkatársai köréből kerülnek ki (Kosztolányi, Füst Milán). Az így irtok ti című kötetével alapozza meg hírnevét. Irodalmi karikatúrák, paródiák ezek, amelyek kortárs írókról festenek kíméletlenül őszinte képet. Oly sikere volt e könyvnek, hogy állítólag azok sértődtek meg, akik nem kerültek Karinthy céltáblája elé.

Az első világháború éveiben élesen tiltakozik az embertelenség, a háború értelmetlen pusztítása ellen. Humanista hitvallását a Prológusban mondja el.

önmagát mestersége tudatába forrott, tudatától elválaszthatatlan eszközeivel, a szavakba ötvözhető gondolat éltető kelléktárával, de súlyával és felelősségével is.

Azzal a felelősséggel, amely az alkotó embert — minden alkotó embert — arra ösztönzi, kötelezi, hogy másképpen; szebben tökéletesebb állapotban hagyja maga után a létező világot, mint ahogyan találta. Dobnš kastélyában, a kinti, szeles idővel szembeszállva, a felszólalásokból és hozzászólásokból, ha úgy tetszik: a vitából. Mert Dobŕíš légkörét a termékeny, teremtő vita szándéka és szelleme hatotta át, határozta meg. Elhangzottak kemény és számonkérő szavak is: Dobŕíš nem a széppé csiszolt, óvatosan pallérozott szavak, hanem a céltudatosan pallérozott mondanivaló, a serkentő és építő szándékú gondolatok és javaslatok irókongresszusának a színhelye volt. Dobósban a Csehszlovák írószövetségnek immár a harmadik kongresszusán vehettem részt; torlódó éveim során felgyülemlett, különféle irókongresszusok emlékeivel, de ezúttal, ezen a találkozón mégis egy olyan felszólalás visszhangja éledt fel bennem a legerősebben, amelyet a felszólaló, távozó élete megfogyatkozott testi erejével már csak levélben közölhetett. A levelet Laco Novomeský irta az 1966 októberében

ahol egy látomás keretében mutatja meg, hogy az az író, akinek felelnie kell önmaga tetteiért, nem írhat prológust a háború dicsőítésére. Ekkor írt novelláiban a kételkedő, életigénylő, a társadalomért felelős ember hangja szól hozzánk (így láttátok ti, Krisztus és Barabás). A zsarnok és a költő vitájában kimondja:

.. aki csak az ént, magamat, az egyént tartom valamire, az a legnagyobb zsarnokságot jelenti."

Az ezerarcú lélek fantasztikus hőse Telma Titusz, a nagy feltaláló; aki a lelket szabadítja ki földi hüvelyéből, halhatatlan szellemként vándorol testről testre és úgy harcol a világbéke érdekében. Telma Titusz kiáltványában bibliai ihletésű szavakkal szól az emberekhez: „Megtiltom nektek, hogy egymást megöljétek. Aki öl: gyenge és rút az én szememben, aki megölhetnék akárkit, de csak a gyengét és rútat ölöm meg, nem azt aki nálam gyengébb, hanem azt, aki gyengébb önmagánál: a gyilkost."

A Tanácsköztársaság bukása után válságba került. Egyéni tragédiák is érik. Első felesége, akit nagyon szeretett, meghal. A spanyolnátha végzett vele. Naplójában ekkor írja a híres, látnoki sorokat: „A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele..

A férfi és a nő viszonya egész élete során sokat foglalkoztatta. Capillária

megrendezett budapesti Nemzetközi Költőkongresszus résztvevőihez, s költők örök gondjáról szólva, a világ örök bajaira utalva, többek között ezeket írta benne: „Azt hihetnök, minden őszinte törekvésünk hiábavaló és fölösleges volt, mert például az imperializmus nem szűnt meg imperializmus lenni, noha elitéltük; nem szűnt meg egyes kormányok vezérelve lenni, noha kimondottuk felette az anatémát... De a keserű tanulságok ellenére is meggyőződésem, hogy figyelmeztetéseink és tiltakozásaink nem hangzottak el hiába".

Nem: semmiképpen sem hangzottak el hasztalanul — az 1987. évi elnöki beszámolóból tudjuk, hogy hazánkban évente átlag ötszáz hazai szerző új müve jelenik meg: az írók névsora olykor változik, de az irodalom — klasszikusaival és értékeivel egyetemben — marad. Marad, és alkotó vitába száll önmagával. Ezt bizonyította a Csehszlovák írószövetség harmadik kongresszusának vitája is, amelynek — ha a több tucatnyi felszólaló közös gondolatait, más-más tételekből, más-más leszűrt tanulságokból kiinduló, de egy cél felé haladó, azonos felismeréseit próbálnám összegezni — végső kicsengését talán így lehetne megfogalmazni: a szocialista irodalom ma már nem elégedhet meg azzal, hogy azt ábrázolja.

című fantasztikus regényében a két nem közötti állandó ellentétekről szól. Izgalmas, szubjektív szemléletet tükröző olvasmány. Karinthy népszerűsége egyre nö, elsősorban, mint humoristát ismerik. Ö az első igazi humoristája a huszadik századi magyar irodalomnak. Számára a humor egyfajta látásmód, alapállás, szemlélet: a groteszk szinte minden munkájában jelen van. Irodalmi rangra emelte a humort, pedig ö inkább racionalistának, a francia enciklopédisták, a felvilágosodás elkésett harcosának nevezi magát. Egész életében azt tervezte, hogy egyszer majd megírja a világtörténelem nagy enciklopédiáját. Bízik abban, hogy az emberiséget a békés élet szolgálatába állított természettudomány menti meg.

Kosztolányi legjobb barátja és „játszótársa" a Még mindig így írtok ti című kötetéhez írott előszóban így vall róla: „Kevés íróval találkoztam, aki annyira tisztelte volna az írást, mint az irodalomnak ez a fenegyereke. Hosszú évekig voltam együtt éjjel és nappal, jóban és rosszban, s gyakran magam is elcsodálkoztam, mennyire meghatja a tehetség legkisebb jele, mennyire megvesztegeti, leveszi lábáról egy türhetőbb mondat. A féltékenységet, az irigységet, mely a mi mesterségünkben bizony eléggé honos, nem ismeri."

A pénzkeresés kényszere, a családi gondok szakadatlanul hajtják; sokat ír es sokfélét, színdarabot, kiáltványt, kabarétréfát. Egészsége egyre romlik, álmilyen az élet; azt kell ábrázolnia, hogyan kell élnünk. Politikai és társadalmi törekvéseinket, gazdasági és társadalmi reformjaink szándékát, a sürgető, termékeny gondolkodásmódot nem lehet időtől és tértől függetlenül beleoltani a köztudatba, nem lehet időtől és tértől függetlenül ábrázolni sem. Egyetlen forradalmi tétel sem érvényesülhet a maga adott talaján kívül, a konstruktív emberi akarat, a kollektív társadalmi összefogás nélkül. Az író nélkül sem. Ezért nehezebb — és szebb szocialista művésznek, írónak lenni, mint „felülemelkedni" a világ gondjain, s érdektelen szemlélődéssel figyelni, merre és hova halad az élet.

A Csehszlovák írók harmadik kongresszusán javaslatok tucatjai hangzottak el. Értékelésük, megvalósításuk a Csehszlovák írószövetség — és a két nemzeti írószövetség — vezetőségének a gondja, feladata lesz. Mindnyájunk feladata, mert a kongresszus és a felszólalások egyik központi, legsürgetőbb, legtöbbet hangoztatott gondolatává — cseh és szlovák részről egyaránt — a fokozottabb együttműködés, a kölcsönös közeledés, a megbonthatatlan egység gondolata vált. Az eltökélt szándék és sürgető akarat, hogy jobban megismerjük és megbecsüljük egymást és egymás értékeit. Nemcsak a világ összes haladó erőinek az egységében.

»