A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-26 / 26. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Zolczer László: CIGÁNY­HÉTKÖZNAPOK Miklósi Péter: TELEFONBETYÁROK, TELEFONBOSSZÚSÁGOK Lacza Tihamér írása Fonod Zoltán könyvéről Ozogány Ernő: SZÜLETÉSNAPI MEGLEPETÉS Bogoly János: VESZÉLYEZTETETT GYOMNÖVÉNYEK Új néprajzi sorozatunk: „GYÖKÉR HOZTA FÁJÁT.. Címlapunkon és a 24. oldalon J. Sukup felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK GYERMEKKOR. — 1937-ben születtem Pás­­kaházán. Parasztszüleim 1943-ban adtak is­kolába. A háborús évek rányomták bélyegü­ket a tanulásomra. A tanítónkat bevonultat­ták, a felesége pallérozta a fejünket. Az elemiben nem voltam rossz tanuló, de az ének, a dalolás már akkor minden másnál jobban érdekelt. Volt a falunkban egy tanító, Tóth Tibor, aki az iskolás gyerekekkel szere­peltetett a jó hangom miatt, pedig még csak óvodás voltam. Egyszer alkudozásba is kezd­tem vele. Csak akkor énekelek, ha ad egy pengőt! A kedélyes, víg gyerekkort beárnyé­kolta a háború. Apámat is, idősebb nagybá­tyámat is kivezényelték a frontra. Apám 1944-ben szerencsésen hazatért, a nagybá­tyám soha nem látta viszont szülőfaluját. Akkor már nem jártunk iskolába. Szomszé­doltunk és versenyeztünk, kinek nagyobb a készlete fegyverből és robbanóanyagból. A frontátvonulás után nehezen indult meg az élet. Budapesti egyetemen tanuló nagybá­tyám szervezte meg a tanítást 1945 szep­temberében. Az udvarunkon kukoricakóró­­ból fedelet csináltunk a rögtönzött ülőkék fölé: az volt az osztály. Tábla, szemléltető eszköz, semmi. A téli hónapokra melegebb helyet kerestünk magunknak, és ez igy ment 1946 tavaszáig. Az év szeptemberében Kun­­tapolcán már hivatalosan is megnyílt az iskola, a református pap egylovas hintóján hordta oda a páskaházi gyermekeket. Taní­tott is, fuvarozott is bennünket. 1947 szep­temberében a mi falunkban is megkezdődött a tanítás, Bánesz Éva nevű tanítónő gyömö­szölte az anyagot a fejünkbe. 1948-tól 1952-ig Pelsőcön szlovák polgáriba jártam. Az éneklés közel állt a szivemhez, minden iskolai ünnepélyen szerepeltem. DIÁKÉVEK. A polgári iskola elvégzése után a bratislavai magyar pedagógiai gimnázium­ban folytattam tanulmányaimat. Ott döbben­tem rá. hogy a korábbi években alig tanul­tam valamit. Különösen magyar nyelvtanból és irodalomból álltam rosszul. Sok mindent be kellett pótolnom. A pedagógiai gimnázi­umokban azonban kiváló közösségi szellem uralkodott, a diákok segítettek egymáson. Sipos Béla osztálytársam például azt az utasítást kapta tanárától, hogy te pedig Má­tét fogod magyarra tanítani! És év végén már jobb jegyet kaptam magyarból. 1953 szep­temberében Rozsnyón nyitották meg a má­sodik magyar pedagógiai gimnáziumot s a környék ilyen érdeklődésű diáksága ott foly­tatta a tanulást. Második osztályosként irat­koztam át a szülöföldi iskolába, és mindjárt bekapcsolódtam a kulturális munkába. Ak­kor hegedülni tanultam, és én is „segítet­tem" a gyengébb tanulóknak. Egyik osztály­társamat félévkor feleltette a tanár. Mögötte ültem, én játszottam helyette, ő csak a vonót mozgatta. „No látod fiam. meg tudod te azt tanulni!" Sportolni is szerettem. Focizni, síz­ni. Az iskola közösségének szellemi és em­beri felkészítése meghatározta életemet. Úgy hagytuk el az iskolát, hogy küldetésünk van a magyar falvakban. A nevelésen kívül a kultúra terjesztése is munkánk része lett. Mindenen látni lehetett a fiatal pedagógusok keze nyomát. Az eddig alvó kulturális élet felébredt. Most is elkelne egy ilyen pedagó­giai gimnázium, mert az utóbbi időben már nagyon döcög a pedagógusképzés. Történe­tesen a pelsöci iskola nyolc év óta nem kapott utánpótlást. Szólnom kell még arról is. hogy levelező tagozaton szereztem ma­gyar-zenei nevelés szakos képesítést a Nyitrai Tanárképző Főiskolán. Egy hónapot leszámítva Pelsőcön tanítok azóta is. Már MATE LÁSZLÓ, a Pelsöci (Plešivec) Alapiskola igazgatóhelyettese harminc esztendeje! Úgy érzem, jól beillesz­kedtem a pedagógusok közösségébe. A hi­vatásszeretet töretlenül él bennem. A ma­gyar-zenei nevelés szak szerencsés párosí­tás. A magyar irodalom ugyanis nagyon ösz­­szekapcsolható a zene tanításával. Nem tu­dom elképzelni a Jáno Vitéz tanítását zenei aláfestés nélkül. A drámát és az operát is együtt lehet eredményesen tanítani. A balla­dáról már nem is beszélek. Sajnos, azt ta­pasztalom, hogy tanulóim muzikalitása gyengült, és ez arra utal, hogy falvainkban nem dalolnak annyit, mint régebben. Lehet, a gépies életmód hozta ezt magával, de bizonyos tekintetben iskolarendszerünk is ludas, az alapiskolában csupán heti egy óra a zenei nevelés, a nyolcadik osztályban pe­dig már egy sem. A két szakom között nem tudok különbséget tenni. Mind a kettőt sze­retem, sajnos 1973-tól amióta igazgatóhe­lyettes vagyok, kevesebbet foglalkozom mindkét szakommal. AZ ÉLET. — Hogyan is mondjam? Már a pedagógiai gimnáziumban vonzott a közös­ségi munka. Mind az énekkarban, mind a zenekarban tevékeny voltam. Nem lehetett az életben sem másképp. Fiatal pedagógus korom óta gyermek- és felnőtt külön ének­kart vezetek. Egyiket az iskolában, másikat a Csemadok helyi szervezetében. Évekkel eze­lőtt szép eredményeket értünk el a kerületi és a központi versenyeken. Most már a gyermekénekkarral kevesebbet foglalkozom. A fiatalabb zene szakosok vették kezükbe a kamagyi pálcát. Én a Sajóvölgye Vegyeskar munkáját irányítom. A környék falvainak da­losaiból állt össze a kórus. Küldetésének tekinti a vidék kulturális igényeinek részbeni kielégítését, de szerepeltünk már kerületi, központi énekkari fesztiválokon és külföldön is. Vegyeskarunk ezüskoszorús minősítésű. Nagy szeretettel végzem kamagyi munkám, bár nem titkolom, aggodalommal tekintek az énekkari mozgalom jövőjére. A fiatalok nem érzik a közös éneklés örömét. Engem a zene, az éneklés illetve az énekeltetés vezetett a Csemadokba. Azóta minden helyi és járási rendezvényen részt veszek. A Tavaszi szél Országos Népdalversenyt tartom a Csema­dok legfontosabb rendezvényének, mert a legnagyobb tömegeket mozgatja meg. És ennek van a legnagyobb szerepe népi ha­gyományaink ápolásában és éltetésében. Én magam is nemegyszer énekeltem a Tavaszi szél... versenyein, az országos döntőt is beleértve. Gombaszögön is sokszor vezé­nyeltem gyermek- és felnőtt énekkart. Hadd említsem a hegedűn, zongorán, villanyorgo-KÖTŐDÉSEK nán történő játszásból adódó közéleti tevé­kenységemet is. Részt veszek a Pelsöci Hnb polgári ügyeket intéző testületének munká­jában. Negyedszázadnál is több ideje szol­gáltatom a zenét villanyorgonán esküvőkön. Ezernél több menyasszonynak játszottam el a nászindulót. Egyszer, cigányesküvőn, a kö­zelemben azt súgta valaki a társának: Sun már, itt cigány is van! A KÖZÉLET. — Jó ideig iskolai szakszerve­zetünk titkára, majd elnöke voltam. 1984- ben megválasztottak az iskolai pártszervezet elnökévé, azóta is betöltőm ezt a funkciót. 1984 márciusától a Kassai Knb képviselője vagyok. A Rozsnyói járás főleg magyarok lakta községeit képviselem, de négy szlovák falu is a körzetembe tartozik. Plénum- és bizottsági ülések a falvakban, illetve Kassán. Megnövekedtek gondjaim, kötelességeim. A knb iskolai bizottságában dolgozom, kifej­tem saját és választóim nézetét a knb iskola­­politikájáról, beleértve a nemzetiségi iskola­­politikát is. Közéleti munkám elismerése és jutalma számos társadalmi elismerés. Politi­kai és kulturális munkámat járásom vezető párt- és állami szervei értékelik. 1978-ban sok éves társadalmi munkámat a járás fej­lesztésében elért érdemekért kitüntetéssel jutalmazták. 1982-ben megkaptam a Példás tanító címet, 1984-ben a Szakszervezetek Központi Tanácsának bronzérmét, a CSKP 40. évfordulójára kiadott emlékérmet, vala­mint 1987-ben A járás legjobb dolgozója címet. Nemrégen, ötvenedik születésnapo­mon A kerület fejlesztésében elért érdeme­kért kitüntetéssel jutalmazták munkámat. Feleségem a pelsöci iskola pedagógusaként szintén belefolyik a közéleti tevékenységbe. Tagja a Sajóvölgye Vegyeskamak. vezeti Pel­­sőc község krónikáját, tagja a Csemadok helyi szervezete vezetőségének (itt jegyzem meg, hogy 1985-től én is tagja vagyok a Csemadok Rozsnyói Járási Bizottsága Elnök­ségének), titkára a szülői munkaközösségnek és alelnöke a járási béketanácsnak. Fiam, Máté Péter is tevékenyen részt vesz a prágai Zeneművészeti Főiskola SZlSZ-szervezeté­­nek munkájában. Éveken keresztül tagja volt a szervezetnek. Neveléspolitikai munkája elismeréséül a SZISZ KB aranyérmével tün­tették ki. Úgy látszik, a közéleti munka iránti vonzalom családom minden tagjáról el­mondható. MAGÁNÉLET. — Elfoglalt ember vagyok, de ha az időmből futja, szeretek autózni, keresztrejtvényt fejteni, komoly zenei felvé­telekkel gazdagítani iskolai fonotékámat. szeretem a pelsöci fennsíkot és hát a muzsi­kálást. de az otthoni zenélésre csak kevés idő jut. Valamikor, még Páskaházán, divat­ban volt nálunk a házi zenélés, ha összejött a nagyobb család. Most már csak akkor ülök zongorához, ha a fiam haza-hazajön Prágá­ból. Olyankor négykezest játszunk. Vagy elő­veszem a hegedűt és muzsikálunk. Büszke vagyok a fiamra, mert amit én szerettem volna elérni ifjúkoromban, elérte ő. az or­szágban és már külföldön is ismert fiatal zongoraművész. Jól érzem magam Pelsőcön a hegyes-völgyes szülőföldön, ahol megöre­gedett szüleim is élnek. Rendes, dolgos emberek lakják ezt a vidéket, akiket változat­lanul arra szeretnék tanítani, hogy gyermeke­iknek jól megállni az életben a helyüket legjobban az anyanyelven szerzett ismere­tekkel lehet. Hazafiasság, internacionaliz­mus, és egészséges nemzeti öntudat jól megférnek együtt. Feltételezik az egész em­bert ... MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents