A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-19 / 25. szám
zettnél is problematikusabb és ösz-j££yakból a kiáramlás már az ötvenes.p% szetettebb. A sokféle átszervezés,;||pévek elején, a szövetkezetek szerver|||| toldozás-foldozás következtébenf||i£ésének az idején elkezdődött, s •é~f||| ugyanis ezek a kistelepülések gya--|||-ihyegében a jelzett évtized végérgÉp korlatilag olyan perifériális helyzetbe^iárányaiban megközelítette a jelenle-ips kerültek, amely ma lényegesebb szintet. Ám nem ez volt a jellemző^: fokozottabb társadalmi odafigyelést%í||i|kkor még a kistelepülések tôbbsé«|§4š követel meg, mint ami kívülről látha-i^|Sere. tó, s amit gondjaikra szentelünk. |||g A népesség nagyobb arányú moz|gp Öt járás közel húsz ilyen telepü^fj§§j|ását a hatvanas évek elején meg|||| átszervezés#^ AHOL IE|fcezdödött gazdasági •^gyorsította meg, amikor is a kis terü~||||| vetettel rendelkező vagy gyengén gaz-£^1s V^ldálkodó mezőgazdasági üzemeket —||pf :!||f.elsősorban termelőszövetkezeteket^^ egyesíteni kezdték. Ez az átszerve-^P j^tóáés semlegesítette azt az utolsó lé^Épp lényegesnek mondható köteléket,* ^ amely e települések lakói számára '^ ^Valamilyen módon még az együvétar^K Igpaaást jelentette: az otthoni munka-Jp^ Elvállalást, a kenyérkereseti lehetősé-í^p Pffpet, az otthontudat biztonságát, alapf||l| ^Jfeltételét. Az öt-hat, gyakorta több^ű% fH^íelységet tömörítő, több ezer hektá^^f p§pá$ mezőgazdasági üzemekben máff^|: Idézek az emberek az ipari munkások-,^:. ^jtoz hasonlóan munkavállalók lettek;l|||| Sp nem tulajdonosok. Ezt amolyan mA- l^sodik birtokviszonyváltásnak lehetnc|||t§ ipp&evezni a szlovákiai magyarság tör-||||| :^:\.ténelmében, ha megíródna egyszer^^' ^p|. A mezőgazdasági üzemek egyesi- ^|1 i^Msével párhuzamosan folyamatban^||| J^olt a közigazgatás átszervezése is. |?5*özponti falvak kijelölése majd létraJBj £>hozása a kistelepülések gazdaságilag^' a ^amúgy is hátrányos helyzetét csákói Ipitovább fokozta. Mivel az építkezésif||É« yfenoedélv. a telekkiutalás a központr^fe p; települések kiváltsága lett, a csatoifp|g ^pálvakból a fiatalság — elsősorban ai||l|| .-^értelmiség — lassan elszivárgott, ke«l|iit ^iTresvén a maga számára a kedvezőbbilp ^életfeltételeket. A fejlesztésre szári||||p l^ányagiak nagyobbik hányadát is a3gf|' Jj|$cözponti települések gyarapításáról!^ ^phasználták fel, aminek az lett a köíjp& ól való !.^V®tkezménye, hogy a csatolt falvak-^^ elyi ve- a közellátás, a szolgáltatásokból , annak^f stb. színvonala megrekedt. Mindezt^^: ^betetőzte az iskolahálózat átszervezni be nyúl-' v z®se* amely — ma már egyértelművé^^ egalább W-va,t ” gyakorlatilag hátrányos hely-^pb ,fog|ainr'’^retövé vá,toztat°tt több ezer gyer~||£p£ ímelyefrlfpÍE,,e,cet’ u9Yanakkor e kistelepüléseidéi •rejötté- víptözéletét, műveltségi szintjét, kultú~|||i ez a fdJ^#* az orsza9°s átlag alá szorította'i||§^ tszerve- Ji^zeretném megjegyezni, hogy ei^fe >r a ma!^Aem csupán a magyar etnikumof^t| isi terű ; ugyanúgy jelentkezett ez qšjjjjgátszer--ŠÉ^any a szlovák kistelepülések vi^ffll 1 gj|eJfl|SzonY|atában js* Nyilvánvaló, hogy||Í|. jét nem"Ölem ok né,kül folyik e kérdésről vitá|£g anis atJBp “lovák “j‘íbsn'jS _ ter-w r^ Számomra e kérdéskörrel kapcso- |j|| je egy^T ^tban nem az a 9°nd' h°9Y a jelzettf|3| étezettA^ *ntazkedasek helVesek voltak-e vagy'flp hogy ©Sp;$em? E kistelepülések jelene és jövő-í^‘ a még-S^p a tét- A2 történetesen, hogy milyen^^ <aképes az általános műveltség szintjéből ozott Á®^P',yen a fejődés iránya, milyen ben*|||M lig érzé->^Í”ük a kulturális élet, s végül, hogy kivételt ^-r^T1,*yen ,esz a kistelepülések sorsa,|||p k, ameJ®6v°Íe ál,alában. . » ,záskör-C GÁL SÁNDOR® .'z&ýfipTk- ■ »tejétje. utóbbi-/|r& (A szerző felvétele) •'..VÍV: HELYZETKÉPEK ÖT JÁRÁSBÓL évente három-négy színdarabot ját- Debrődi utcakép szottak a faluban; voltak olyan kulturális rendezvények, amelyek az egész közösséget emelték, gazdagították. S amióta az iskola megszűnt, amióta szférára egyaráni a faluban nincs jelen ez az intézmény kisebb-nagyobb e és annak letéteményesei, a pedagó- zetők rátermetts gusok, alig-alig akad említésre méltó hiányával magyar esemény ebben a helységben. Mielőtt e tövist A debrődi iskola krónikája a maga nánk, úgy hiszet tényével szinte kényszerítőén arra nagyobb vonalai ösztönzött, hogy továbbgondoljam a azokat az átszen Debrődhöz hasonlatos kistelepülések a jelenlegi perifér helyzetét. Mindazt, ami a különböző hez elvezettek. L átszervezések folytán az ilyen és ha- lyamat az 1960-é sonló népességű helységek müveit- zéssel vette keze ségi szintjére, kulturális életére ha- ismeretes kerület tással volt s van mindmáig. leti átalakítás lez E kérdések érlelték meg azt az vezés akkor azon elhatározást bennem, hogy több já- a kistelepülések I rást érintve megbízható és általáno- érintette érzékeli sítható adatokat szerezzek e kistele- időben egy-egy I pülések közművelődési és kulturális melőszövetkezetl helyzetéről. séges gazdasági Korábbi utazásaim során egyéb ami lényegében a munkáim mellett többször mód nyílt települések bels arra, hogy a szóbanforgó jelenségek- nem lazult fel. Az ről szót váltsak azokkal, akik e kér- lakosság zöme o< désben valamilyen módon érintettek munkaerő kiáram vagy érdekeltek voltak. Az így kiala- kelték ezek a ki kult helyzetkép egyáltalán nem volt jelentenek azok « derűs. A valóság azonban — néhány lyek nagyobb ipa kivételtől eltekintve — a feltétele- zetében helyezke Van annak már egy bő esztendeje, hogy kezembe került a debrődi iskola krónikája, amelybe az első sorokat 1854-ben írta az iskola akkori igazgatója, s amelyet töretlenül tovább folytattak az utódok egészen 1976 szeptemberéig. Az utolsó bejegyzés, amely e több mint százesztendős — oktatástörténeti szempontból bizonyára egyedülálló — krónikában olvasható, a következő: „1976. szeptember 1-jén a tanszerek és a tankönyvek kiosztása még Debrődön történt. Másodikén már az összes tanuló tanítójával együtt a Moldavai AKI-ba (Szepsi) lett áthelyezve. Ettől a pillanattól Debrődön megszűnt az iskola." Nem tudom, mit érzett a debrődi (Debrad) iskola utolsó igazgatónője, amikor ezeket a sorokat írta, s azt sem, hogy a debrődiek miként fogadták ezt a döntést. Ám amióta átlapoztam ezt a nem mindennapi krónikát, nem tudok szabadulni egy sor kérdéstől, gondolattól. Újra és újra e krónika lapjai gazdagságára kell gondolnom. Arra, hogy amíg Debrődön állt az iskola — az épület áll ma is —
