A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-19 / 25. szám
Két kis barát. Egyelőre még mindkettert S bébik, barátságban megvannak egymás;* mellett; ám ha felnőnek, aligha keresitek majd egymás társaságát. A windsori Sa-j;. fari Park kis oroszlánja most még oltal-^í mazóként vigyáz pihés barátjára. ^ Nem mindennapi jármű. Kerékpár három személy részére. Három fiatalember; készítette az NDK-beli Fürstenwaldeban. A technikai ellenőrzés mindent; rendben talált; lámpája, fékje, csengője jól működik és talán kényelmesebb is,; mint a hagyományos kerékpár. Igazán nagy segítség. Az angliai Gerry'lp Cottle cirkusz kis törpéjének, a kis An- ^ dynak igazán nagy és erős segítőtársa*^ van: a 15 éves Rani szorgalmasan hord- ;'.j ja a vizet a kocsimosáshoz. Mit neki egy-4~ vödör — ha felmérgesítenék, játszva összetörné az autót! || HAIK)TTUK-OLYASTUK-I^mJK Az így élt... sorozatban jelent meg Borbély Sándor Nagy Lajosról szóló kötete. Az íróról 1980-ban már megjelent egy képes monográfia, amit Kónya Judit rendezett sajtó alá. Nincs szándékomban a két könyvet összevetni, hiszen mind a kettő jó és hasznos. Talán annyit, hogy a Kónya Judit könyve több adatot ölel föl, aprólékosabban méri föl Nagy Lajos életútját. Ezzel szemben Borbély Sándor monográfiája összevontabb, az ifjúság számára áttekinthetőbb. Nagy Lajos sorsát, világnézetének alakulását származása, születésének körülményei is determinálták. „Családnevét édesanyjától, keresztnevét apja után kapta. Ez úgy történhetett, hogy egy abrudbányai református lelkész siheder fia. Basa Lajos sohasem vette feleségül Nagy Júlia szolgálólányt, és feltehetően egyszer sem találkozott gyermekével ..." Tehát a mélypontról indult, a nép legmélyebben fekvő rétegeiből. Hogy író lett, ezt elsősorban anyjának köszönheti, aki Pesten szolgált, s fölvitte kisfiát is. Keserves munkával, de biztosította fia megélhetését, neveltetését. Az ifjú elvégzi a gimnáziumot, majd jogász lesz. Ügyvédi irodákban koptatja a tollat, házitanítóskodik, sőt még szolgabíróvá is kinevezik alig 23 éves korában. Módszeresen készül az írói mesterségre, írásai azonban nehezen fogannak. A Népszavában jelennek meg cikkei, első elbeszélése. Ezután egyre több helyen tűnik föl a neve, írásból azonban nem lehet megélni. Különböző munkákat vállal, s ez a kettősség szinte élete végéig kíséri. Nagy Lajos lázadó lélek volt, keserű, elégedetlen, ebből az aspektusból fogantak elbeszélései, regényei, cikkei. Az emberi méltóságért, a dolgozó ember megbecsüléséért küzdött egész életében. Sok lapnak dolgozott, munkatársa volt a nyugatnak, sőt élclapokat szerkesztett. Mint Németh László saját folyóiratot is megjelentetett, amelyben különvéleményét tette közzé. A fölszabadulás után Kossuth-dijat kapott, de 1950-től 53-ig ö is a mellözöttek közé került. Legjobb könyvei a Kiskunhalom, a Budapest Nagykávéház, A falu álarca, A lázadó ember, A tanítvány, stb. Borbély Sándor könyve emberi közelségbe hozza Nagy Lajost, a szigorúan következetes, elveihez és az igazsághoz mindenkor híven ragaszkodó irót. —Dénes— Szepesi Attila: FARSANG BOLONDJA Szepesi Attila hangja a mai magyar költészetben immár senki máséval össze nem téveszthető egyéni hang. A negyvenegynéhány esztendős, rikító reflektorfénybe általában soha nem kerülő költő, nemzedékének, a ma negyven s ötven között járó költői generációnak az egyik legrangosabb alkotója. Noha kevesen tudják ezt. Nem avantgardista és nem konzervatívnépi lírikus, nem urbánus és nem népies, nem absztrakt és nem hordószónok — minden esélye megvan hát arra, hogy ne legyen közismert és elismert. És mégis, mindezek ellenére ... „mert nem múlik a lehető / és nem lesz soha lehetetlen / hallod: ásványi zene szól / a fákban és a hűlt kövekben // a holnap levegő-varázs / magban alvó csemete-erdő / ahogy eléred tovatűnik / s lesz távolodva közelítő // mint folyam árja elúszik / s megőrzi ami tovaillan / bár alig több mint párafoszlány / szélbe-oldott ibolya-illat..." Az idézet a „Bhagavat-Gíta" című, Temesi Ferencnek ajánlott versből való. Amiből is két dolog következik. Egy; hogy Szepesi Attila ahhoz a szegedi indítású körhöz tartozik, amelyhez az épp most hírre szert tett Temesi Ferenc („Por" című regényének „hegedős" Attilája gyaníthatóan épp Szepesi Attila). Kettő; hogy szerzőnk vonzódik a keleti s misztikus tanokhoz, képzetekhez. „Rejtőzködő közlésvágya inkább befelé, mint kifelé szól, magára a lírai tárgyra irányul, s kifejezésmódja éppen oly tünékeny és megfoghatatlan képekből tevődik össze, mint a lírai tárgy, az idő láthatatlan mozdulata, a cseppkövek növése, a madarak szárnyának rebbenése — írja róla egyik méltatója, Szentmihályi Szabó Péter, s így folytatja: — „Maszkok, maskarák, bábszerűség, magány, világos éjszakák, tükörfelületek, görbülő terek, városok ... Fanyar és fájdalmas impressziók költője Szepesi Attila." Igényes és jelentős költő Szepesi Attila, legújabb kötete, a „Farsang bolondja" véglegesíti ezt a minősítésünket. (cselényi) Felújítás — kérdőjelekkel. Talán így sommázható a legtalálóbban a Rigoletto új betanulása a bratislavai operaházban. Ez még akkor is helytálló megállapítás, ha számításba vesszük, hogy Verdi 1850-ben született remeke a színpadi megjelenítés valóban sokrétű lehetőségeit kínálja. Verdi ezzel a művével érte el fejlődésének egyik legszembeötlőbb csúcsát. Igaz, korábban is írt szép, a kifejezés erejét megcsillantó melódiákat, ám a dallamok kifogyhatatlanul áradó bősége és a nagyobb drámai egységeket összefogó jelenetépítkezés egyéni jellegű formája zenedrámáiban éppen a Rigolettótól kezdve ragyog fel együttesen és teljes pompájában. Marián Chudovskýnak, a košicei Állami Színház operatársulata művészeti vezetőjének bratislavai vendégrendezése szándékaiban mindenképp útkeresés. A Rigoletto cselekményének drámai összeütközéseiben a teljes emberi arculatok felmutatására törekszik, s ezért a Mantuában és környékén játszódó történet lényegéhez realista módon közelít. Rendkívül hatásos módon indít, ám azután, sajnos, megmarad a lehetőségek határán. Pedig a rendezés erényei között említhető, hogy sok szempontból oldotta a rossz operai játékbeídegződéseket, egy-egy fontos résznél nemcsak zeneileg, hanem lélektanilag is bátran kiemelte a cselekvést és az énekesek egyéni kisugárzására építve — a drámai ütközésekben — élt az ellenpontozással. E realista beállítottságú és Verdi ragyogó zenekari színekkel ékesített melódiáira is összpontosító rendezési elv azonban jónéhány részletében következetlen maradt. Vonatkozik ez a forgószínpad túlságosan is öncélú alkalmazására, az itt-ott tapasztalható logikátlanságok és a rosszul értelmezett modemkedés külsőségekben megnyilvánuló pontatlanságaira. A címszerepet Pavol Mauréry énekli, aki kitűnő formában érzékelteti figurája kettősségének jellemző vonásait. És ami ennél is fontosabb: énekesként is plasztikusan, magától értetődő könnyedséggel oldja meg a zeneileg különösen nehéz részleteket. Hasonlóképpen jó teljesítményt nyújt Jana Valášková, Jozef Kundiák, Szűcs Róbert, Galla János és mások. A Rigoletto új bratislavai betanulását Dohnányi Oliver vezényli lendületesen, jól kibontakoztatva Verdi operájának lírai szépségeit is. Miklósi Péter Talán már maguk a Neoton Família tagjai sem tudják megmondani, hogy vajon fennállásuk óta mennyi nagylemezt dobtak piacra, hiszen nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában jelent meg LP-jük, hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Érdekes, hogy a Neoton az utóbbi időben annyira jó hangtechnikával készíti számait, hogy az túlzás nélkül megközelíti egyes külföldi produkciók technikai színvonalát. Erről a közelmúltban a csehországi közönség is meggyőződhetett, hiszen a csapat hat koncertből álló sikeres csehszlovákiai turnén vett részt. Már ezeken a fellépéseken is több újdonságot vittek színpadra, többek közt azokat a szerzeményeket, melyek legutóbbi nagylemezükön is megtalálhatók. A Neoton Família ezzel a nagylemezével is azt nyújtotta, amit tőlük sok ezren elvárnak — jó, vidám hangulatú számokat; egyszerű, könnyen megérthető és megjegyezhető szövegeket és dallamokat; nem mindennapi és mégis közelálló hősöket; megható, szép szerelmi történeteket; s meghökkentő „állati" dolgokat. Mert akinek nincs kedve „jojózni", az beleélheti magát „Robinson" szerepébe, aki bizonyára „Szép fiú volt", s ő az, ki elmondhatja magáról: „Vár az élet", s a „Búcsú" bizony nem neki szól. Nem is a hallgatóknak, hiszen ez csak a korong A oldalának tartalma, a B oldal igazi szerelmi vallomással kezdődik: „I love you". Szeress engem — énekli jó angol kiejtéssel az egész Neoton (pardon: Newton!) vokál, s szerelmed akkor se lankadjon, „Ha elmúlik karácsony". „Újra a farmer" a témája a csapat egyik szerzeményének, mely még a „Nyári zápor" idején sem ázik át. A Neoton Família legutóbbi nagylemezének címadó dala bizony a korong legeslegvégére került, nem azért, mert csak itt szorítottak neki helyet, hanem hogy a többi szám hallgatása közben felmerült kételyeinkre valaki flegmatikusán csak így válaszoljon: „Minek ez a cirkusz?" Koller Sándor 9
