A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-12 / 24. szám
A CSEMADOK AVII. Kodály Napok elé Gondolom, bátran leszögezhetem, hogy arról ma már valóban nincs szó, hogy a tizenéves fiatalok olyasfajta áhítattal lépjenek be az iskola, a diákotthon, a községi népkönyvtár, vagy akár a Csemadok-szervezetek helyiségeinek kézikönyvtáraiba (persze, ott, ahol tényleg van efféle „fényűzés"), mintha valami szentélybe lépnének ... Az ilyen komolykodó magatartás már csak azért sem valószínű részükről, mert a mai, jobbára diszkómuzsikán nevelkedett ifjúság számára az áhitat meglehetősen elvont fogalom. Más kérdés viszont, hogy miként a múzeum is a közművelődés terepévé alakult, úgy a könyvtárnak is a mindennapi élet információs bázisává illenék válnia napjainkban. Természetesen, legfőképpen az iskolában, mégpedig tanár és diák számára egyaránt. Pontosabban fogalmazva: ez a cél, aminek — érthetően — különböző feltételei vannak. Hogy e tekintetben is konkrét maradjak: az anyagi feltételek biztosításán kívül az iskolán belüli alkotó szellem kibontakoztatása, vagy akár az önálló ismeretszerzés igényének felkeltése. Országjárásaim során e tekintetben, sajnos, nem tapasztalok túl sok pozitívumot. Mert aligha biztató, hogy iskoláink könyvtárainak egy része szinte a legalapvetőbb működési feltételeket is nélkülözi. Igaz, a statisztikai átlagok bizonyos mértékű javulásra utalnak. Vonatkozik ez az egy tanulóra jutó beszerzési összegre, s az ezzel szorosan összefüggő kötetszámra is. Az érem másik oldalát figyelve viszont látnunk kell, hogy ezek az átlagok a valóságban jókora különbségeket takarnak. Általában ugyanis a könyvbeszerzési keretek összege meglehetősen ingadozik, s többnyire az iskolák fenntartóitól vagy vezetőitől függ, hogy mivel és mennyiért gyarapítják az intézmények könyvtáraikat. Ráadásul iskoláink többségében nem tervszerű a könyvgyarapítás, hanem általában a pénzmaradványokból vásárolnak, így aligha véletlen, hogy az állományfejlesztés nem követi a könyvkiadást és sok fontos mű hiányzik az iskolai könyvtárakból. Nem az újságíró, hanem az oktatásügyi tárca illetékes szakértőinek feladata feltárni a kialakult helyzet okát. A zsurnaliszta dolga mindössze annyi, hogy arra figyelmeztessen: rendszeresebb szakmai segítséggel és útmutatással kellene lehetőséget adni az iskolai könyvtárosoknak ahhoz, hogy bátrabban selejtezzenek és vásároljanak. Az iskolákban ugyanis sok a használhatatlan, régi kiadvány; a porosodó és az oktatás-nevelés szempontjából értéktelen egyéb brosúra. Érveim kiegészítéseképpen joggal merül fel a kérdés: vajon hogyan lehet önálló ismeretszerzéshez szoktatni a tizenéveseket, ha az iskoláknak elenyésző százaléka sem rendelkezik függetlenített iskolakönyvtárossal? Az iskolák túlnyomó többségében a könyvtár tehát csak időszakosan, vagy még ennél is rövidebb ideig hozzáférhető ... Azt pedig már valóban csak járulékosan, mondhatnám: halkan jegyzem meg, hogy bizony fontos lenne, ha a hazai .tanárképzés és pedagógus-továbbképzés a szükséges könyvtárszakmai és módszertani tudnivalókra is kiterjedne. Minden különösebb indoklás nélkül nyilvánvaló, hogy a mai követelmények messze túlmutatnak a legtöbb iskolai könyvtár jelenlegi lehetőségein és felszereltségén, hiszen az állománygyarapodásnak napjainkban már az audiovizuális dokumentumokra is ki kellene terjednie. Jó lenne tehát, ha alapelvként végre az a szemlélet érvényesülne, hogy a könyvtár az iskolának nem járulékos eleme, hanem vele együtt élő része volna. Nem egyszerűen könyvek és folyóiratok porosodó polcokkal teli tára, hanem a nevelő munkában nélkülözhetetlen információk biztosításának lehetősége s eszköze. Valami olyasmi, ami egyszerűen nélkülözhetetlen feltétele az iskolák falain belül születő önálló törekvések izmosodásának. Meggyőződésem, hogy az ezzel kapcsolatos teendők nagy része nem pénz, hanem hozzáértő munka kérdése, amit — például a Csemadok-szervezetekkel szorosan együttműködve — a helyi vagy járási szintű iskolairányítás stílusa, szelleme és formája döntően befolyásolhat. MIKLÓSI PÉTER A Kodály Napok 1969. június 21-én vált ismertté hazánkban. Azóta tartjuk számon, mint a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom legkiválóbb fórumát. A kórusfesztivál olyan időben született, amikor nemzetiségi kulturális életünk is magában hordozta a társadalmi válságból kivezető megújulás eszméjét. Ennek köszönhető, hogy nemcsak létrejött az egyik legrangosabb ének-zenei rendezvényünk, hanem gyors ütemben tovább is fejlődött, és újabb két központi seregszemle meghonosodását segítette elő. Hatására rendezték meg először a Csengő Énekszó gyermek- és ifjúsági kórusfesztivált és a munkásénekkarok központi seregszemléjét, a Zendülő Éneket. Mindhárom rendezvényünk alapjául az az énekkari bázis (kb. 105 kórus) szolgált, amely a hetvenes évek kezdetétől minőségi fejlődésen ment keresztül. Az évtized végére sikerült elérnünk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara mellett a szlovákiai élvonalhoz további kórusok zárkóztak fel és szereztek országos B kategóriás minősítést a Bratislava! Népművelési Intézet által meghirdetett kerületi és országos versenyeken. A minőségi fejlődést bizonyítja, hogy jelenleg egy A, hat B és 37 C kategóriás felnőtt egynemű és vegyeskart tartunk számon. A művészeti ágazatok közül a karéneklés az. amely leginkább igényli a kollektíva öszszefogását. közös akaratát és természetesen az egyének rátermettségét. Alapvető zenei tehetség nélkül, akár egyetlen tag rossz közreműködése is több tíz ember igyekezetét, munkájának eredményét képes semmivé tenni. Ezért a kórustagok legfőbb erénye a fegyelem és a pontosság. Nem véletlen, hogy a forradalmi időkben a munkásosztály társadalmi változásokat követelő harcával azonos időben jöttek létre az első kórusok. Tevékenységük nemcsak a karének művészetében bizonyította a tagok rátermettségét, hanem énekükben, forradalmi dalaik szövegében és tüzesen izzó hangulatában is elszántságukat, a változtatásra megérett ember tehetségét fejezte ki. Kihívás volt az elavult társadalmi rend megdöntésére, mely visszatarthatatlanul bekövetkezett. A forradalmi örökséget kórusaink ma is ápolják. Énekkaraink legjobbjait ma is ott találjuk a társadalmi feladatok teljesítésénél. Buzdítanak, lelkesítenek és az összefogás szükségességére tanítanak, ami nélkül szocialista társadalmunk építése, a gyorsítás, a sokoldalúan fejlett ember és magasabb életszínvonalának megteremtése elképzelhetetlen. A harmóniák tisztasága, az összhang, a kiegyensúlyozott hangzás mind-mind olyan fogalom, amely a gyakorlati életben is sokszor szakavatott „karmesterre" szorul. Gazdasági életünk a rátermettség, a tehetség szabad érvényesülését tekintheti példának, amely nemcsak a zenében tud szárnyalni és világszínvonalú produkciókat létrehozni... A VII. Kodály Napokra ismét olyan időszakban került sor, amely felpezsdült, szükebb és tágabb környezetében is változásra, előrehaladásra sürget. A hazánkban meghirdetett változások szemléletváltására szavak helyett tettekre, alkotó minőségi munkára buzdítanak. A világ eseményei közül előrehaladást remélünk a leszerelés, a béke megőrzésének kérdésében. Felszabadulást azoktól a nemzetközi gondoktól, melynek terhe lassítja, sőt lehetetlenné teszi az előrehaladást a békés egymás mellett élés és az emberiség életfeltételeinek javítása ügyében, ami közvetve, vagy közvetlenül kihat művészeti kollektíváink tevékenységére, a szűkebb és tágabb értelemben vett harmóniák tisztaságára. A bevezetőben leírt gondolatok nagyon is összefüggnek a kórusban végzett gyakorlati munkával. Mennyire rendszeres a tagok részvétele a próbákon, milyen igényességgel készülnek hangversenyeikre, a versenyekre, érzik-e munkájuk értelmét, tár-Ünnepnapok Két je/entös rendezvénysorozat voft május első felében Kassán (Košice) és a Kassa-vidéki járásban. Csehszlovákia felszabadításának negyvenkettedik évfordulója tiszteletére a Csemadok Kassa városi és járási bizottsága a Nemzeti Fronttal és a Csemadok szepsi alapszervezetével karöltve megrendezte a Szepsi Csombor Márton Napokat, illetve a //. Városi Kulturális Napokat Kassán. Szepsiben a háromnapos rendezvénysorozat helytörténeti és néprajzi kiállítással kezdődött, amelyet emlékműsor követett A műsorban fellépett a helyi szervezet és a bodo/ói szövetkezet újjászervezett és egyesített énekkara. A A műsorban fellépett a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola Árvácska gyermekcsoportja is Fotó: Gazdag József város szülöttjének életét és munkásságát dr. Csorba Csaba, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltár igazgatója méltatta. A megemlékezést irodalmi műsor követte. Május 9-én és 10-én is rangos műsort biztosítottak a szervezők a város közönségének, ennek keretében a vers- és prózamondók egykori országos győztesei és magyarországi vendégművészek is szerepeltek. Bemutatkozott a szepsi közönségnek a Kassai Schönherz Zoltán MTKI „X" színpada, akik Szigligeti Ede Liliomfi c. darabját játszották megérdemelt sikerrel. A Szepsi Csombor Márton Napok zárórészében Dobos László íróval találkoztak a szepsiek, aki Sodrásban c. új regényét dedikálta. Kassán a //. Városi Kulturális Ünnepséget május 9-én a Kelet-szlovákiai Vasmű művelődési házában tartották. A rendezvényt a kassai alapiskola Csengettyű kórusa nyitotta meg; ugyanebben a műsorblokkban szerepelt a szepsi Fehér Liliomszál gyermekegyüttes és az iparisták Szellőrózsa tánccsoportja. Délután könyvkiállítás és könyvvásár nyílt a kortárs költészet és próza napjai alkalmából a hazai 6
