A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-05 / 23. szám

1. Végletek

Elveszett egy pénztárca a kelet-szlovákiai nagyüzemek egyikének öltözőjében.

Nem olyan különös eset az ilyesmi, hogy extra kellene megemlékezni róla, ám nem is olyan gyakori, hogy a vállalatnál egyszerűen napirendre tértek volna fölötte. Nyomozni kezdtek, mondhatnám csak úgy, amatőr módra, rendőrök bevonása nélkül, és kiderítették, hogy néhány hónap óta dolgozik ott valaki, aki nemrég szabadult a börtönből. Az illető nem volt hajlandó beismerni a lopást. Ellenkezőleg, váltig hangoztatta, hogy ő iiyet nem tesz, hiszen korábbi büntetése elegendő tanulság volt neki egész életére. Bizonyíték nem volt ellene, de a piszkálódó munkatársak — rosszmájú intrikáikkal — gondoskodtak róla, hogy a gyanúba került ember kilépjen az üzemből. És a történet itt már eltér a sablontól. Nem sokkal a meggyanúsított személy kilépése után ugyanis nagytakarítás volt az üzemrészben, s valami váratlan helyen, ahol mindaddig senki sem kereste, érintetlenül megkerült a pénztárca. Tulajdonosa örömmel látta, hogy egyetlen koronája sem hiányzik belőle. Örömébe azonban üröm, pontosabban önvád is vegyült, hiszen sajnálta, hogy ártatlanul megvádolt valakit, akinek ebből kellemetlenségei támadtak. Kiderítette hát a férfi lakáscímét, hogy néhány kollégával együtt fölkeresse az illetőt és elnézést kérjen a megbántott embertől. A továbbiakat már a szomszédok mondták eh a gyanúsított a gyárból kilépve jópár napig még tett-vett a lakásán, azután már nem látták többé. Kegyetlenül hangzik, de öngyilkos lett!

Ha kirívó is a példa, sajnos, egyáltalán nem egyedülálló eset az ilyenolyan megbélyegző címkék „felragasztására" vonatkozóan. Az is biztos, hogy nem minden megrágalmazott ember ennyire érzékeny. Valóban az a gyakoribb, hogy a bűnözőnek tartott az ismételt gyanúra újabb bűncselekménnyel válaszol. Ez pedig csak gyarapítja az amúgy is emelkedést mutató bűnözési statisztikát hazánkban. Igaz, vannak a gyanúsításnak ellenkező példái is. Olyanok, hogy a társadalmi tulajdont megkárosító pénztárost vagy a sikkasztó anyagbeszerzőt kiszabadulása után újra azonnal megbízhatóságot feltételező állásban alkalmazzák. Úgy tűnik: a bűnözők társadalmi beilleszkedésével kapcsolatban gyakorta vagyunk a végletek tanúi. Mert szenti-