A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-29 / 22. szám
Efezosz — romjaiban is — lenyűgöző látvány: az Arkadiana-sétány, Artemisz és Hadrianusz temploma, a Celsus könyvtár, a 25 ezer nézőt befogadó szabadtéri színház stb., mind remekbeszabott alkotása az akkori világnak. Izmir (Szmyrna) az efezoszi idők történelmével egyidős település. Ma is élénk kereskedelmi és ipari központ-vásárváros. Lakosainak száma 1 millió. Területén a hellén, római, bizánci és oszmán-török emlékek szintén fellelhetők. Nagy Sándor granikoszi győzelme az egész vidék, Így Pergamon városállam sorsát is befolyásolta. Különösen a nagy hódító utódai, II. Euménész és I. Attalosz nevéhez fűződőén szellemi központtá fejlődik. Emlékei a mai Bergama város közelségében találhatók: 1) Aszkelpion Itt élt, gyógyított és tanított a tudós római orvos, Galenusz. E kis-ázsiai gyógyközpontban nyerte vissza egészségét az ugyancsak neves római szónok, Ariszteidész. aki írásban rögzítette a gyógyításban alkalmazott zenei és színi játékok, valamint a szuggeszció és a mélyből feltörő forrásvíz együttes gyógyhatását. Terjedelmes udvarát gyönyörű oszlopcsarnok szegélyezte. Épült itt könyvtár, színház, fürdő, szentély, valamennyi a gyógyítás szolgálatára. 2) Akropolisz Monumentalitását a 300 m magasságban megépített komplexum méreteiben kell vizsgálni. Az emeletes oszlopcsarnok, a 15 ezer személyes szabadtéri színház, Trajanusz, Athéné és Dionüszosz temploma, a királyi paloták, a Zeusz-oltár s még egész sor épület a korabeli kultúra magas színvonalát és a kor építészeinek nagy tudását igazolják. Külön egységben épült a Vörös-bazilika (Kizil Avlu), a Demeter-szentély és I. Bayazit Ulu-Cami dzsámája, a Szeldzsuk-minaret és a Fedett bazár. Az ötezer éves történelmű Trójába érkezvén Homérosz hőskölteményeire emlékszik az utazó. Háborúk, tüzek és földrengések pusztították, s közben az achájok, trákok, rómaiak és bizánciak írják történelmét. Ma a királyi vár, az Athéne-templom, a tanácsház, a színház és szentélyek romjai láthatók és reklámnak pedig a napjainkban megépített „trójai faló" mutatja magát az érdeklődőknek. Ayvalikban töltött pihenő után érkeztünk Ázsia és Európa határához: Canakkale a 61 km hosszúságú tengerszoros, a Dardanellák kikötővárosa. A gazdag élményt nyújtó komppal való átkelés után Rodostóba (Tekirdag) érkezvén megtekintettük a Rákóczi-emlékházat. Közvetlenül a Márvány-tenger partján, 15 esztendei száműzetés ereklyéit őrzi a szépen berendezett és gondozott múzeum. A fejedelmet és kíséretét egyedül a zágoni Mikes Kelemen élte túl. Még néhány óra az autóbuszon és Isztambul nyugati kapujához érünk. Andalító török muzsika feledteti velünk a fáradalmakat s közben csoportunk vezetője beszél Törökország első fővárosának múltjáról. Évezredek históriája elevenedik fel bennünk, váltakozó hatalmi küzdelmek búja s öröme, melyek árán kialakult a mai, nyüzsgéssel teli metropolis az Aranyszarv-öböl és a Boszporusz partján. Láttuk Kelet kapuját, benne a sok kulturális hagyatékot, színes emberáradatot, Isztambul virágzó mindennapi életét. Aya Szófia, Topkapi Szeráj, Kék Mecset, Rumeli Hiszári, Galata, a Boszporusz-hid — és megannyi más — szép emlék marad számunkra. KURUCZ NÁNDOR A szerző felvételei GYERMEKEKNEK mm MMftft oaoaaBto, Hol volt? Itt valahol, egy Duna-menti városkában, ahol már bizonyára ti is jártatok. Talán akkor történt, amikor az édesanyátok, de talán még a nagyanyátok iskolás volt. Tavasz volt akkor is. A ficánkoló napsugarak nem fértek a bőrükben. Viháncolni, kergetözni szerettek volna az üde réteken, az ébredező erdőkben, a kék eget tükröző vizeken. Fogócskát szerettek volna játszani a lepkékkel, a méhecskékkel, a szitakötőkkel és a madarakkal, de a felhők eltakarták előlük a földet. Végre szél kerekedett, és messzire sodorta a felhőket. Elérkezett a vidám, kíváncsi napsugarak ideje. — Csak azután vigyázzatok magatokra! — figyelmeztette őket édesanyjuk, a nap. — Maradjatok mindig együtt, s mire megvetem az ágyatokat, itthon legyetek! A napsugarak boldogan szaladtak a föld felé. Alig várták már, hogy kedvükre kitombolhassák magukat. Gyönyörű rétet találtak egy domboldalon, egy-kettőre összebarátkoztak a virágokkal és az állatokkal, s pár perc múlva már önfeledten hancúroztak. Meg is feledkeztek kis testvérükről, aki nemrég épült fel betegségéből, s ezért nem tudott olyan gyorsan szaladni, mint ők. Hagyjuk most magukra a vidáman játszadozó napsugarakat, és nézzük meg, mit csinál a magára maradt napsugár. Látta testvéreit, és tudta, hogy ö úgysem szaladgálhat velük, hát másfelé vette útját. Egy város fölé ért, ahol sok száz huncut kémény maszatolta nagy igyekezettel a tisztán ragyogó eget. A napsugár kíváncsian közelebb ment. Közelről azonban már nem tetszett neki a város. A piszkos utcák, az elhanyagolt házak elszomorították, és arra gondolt, hogy mégiscsak inkább a testvéreivel kellett volna maradnia. Akkor egy csillogó, tiszta ablakban meglátta magát. Mint minden kislány, a napsugár is hiú volt, és szívesen nézegette magát a tükörben. Ebbe a játékba aztán annyira belefeledkezett, hogy észre sem vette a halk léptekkel közeledő estét. Amikor végül mégiscsak beleunt a játékba, ijedten bámult a kapualjak alól előmerészkedő árnyékokra. Gondolkodásra nem volt sok ideje, és már éppen haza akart indulni, amikor az ablak mögött sírást hallott... Annyira meglepődött, hogy még a félelméről is megfeledkezett. Belesett a szobába. Nagy szegénységet és nyomorúságot látott odabenn. Ütött-kopott bútorokat és egy sirdogáló asszonyt, aki egy lázrózsás arcú kislányt szorított magához. A gyermek haja fakón hullott beesett arcocskájába, szemét lehunyta, és pihegett a szörnyű láztól. — Mi lesz velem, ha te itthagysz, kislányom? — sírt az anya. — Egyedül maradok ... Nem lesz, aki rám nevessen ... Oly szívbe markoló volt az anya fájdalma, hogy a megilletődött napsugár hirtelen nagy dologra szánta el magát: Nem megyek vissza az égre, mert itt nagyobb szükség van rám! Az édesanyámnak van elég gyermeke, de ennek a szegény aszszonynak csak ez az egyetlenegy. Ennek a kislánynak életben kell maradnia! — döntött az önfeláldozó kis napsugár, és elhatározását mindjárt tett is követte. Hipp-hopp, máris bebújt a kislány hajszálai közé. És íme, csodák csodája, a kislány haja fényleni, ragyogni kezdett, mintha nem is egyetlen, hanem az összes napsugár bújt volna bele. A szegény asszony azt sem tudta, hová legyen ámulatában. Szinte eszelős boldogsággal simogatta kislánya haját: — Mint az arany, mint a napsugár! — mondogatta. A beteg kislány pedig elaludt. Hosszú hetek óta először, szép nyugodtan, és másnap enni kért. Pár nap múlva már olyan egészséges volt, mint a makk. Hogyisne, hiszen testébe költözött az önfeláldozó napsugár minden életereje! Múltak az évek, a kislány már iskolába járt, majd nagylány lett belőle. De a haja még mindig úgy ragyogott, mint a nap. Édesanyja összekuporgatott garasaiból kitanult, és gyermekorvos lett belőle. Talán titeket is ö gyógyított meg, amikor betegek voltatok. Biztosan megismeritek, mert a haja még mindig fénylik, ragyog, mint a napsugár. És mindig mosolyog, mert a napsugár nemcsak a hajába, hanem a szívébe is beköltözött. Ha találkoztok vele, ne mondjátok el neki, hogy elárultam a titkát!... N. LÁSZLÓ ENDRE AZ OKARINA Kössétek össze sorrendben a számokat és az így keletkezett rajzot fessétek ki színes ceruzával! Van Hangszerországban egy aprócska hangszer, amelynek cserépsíp a neve. A gölöncsérmester agyagból formázza, majd kiégeti. Ha valaki belefúj, olyan éles hangon szólal meg, hogy még a fejünk búbja is beleremeg. Ennek a sípocskának a nagynénikéjét okarinának hívják, bár a magyar ember szívesebben nevezi körtemuzsikának, mert hogy olyan körte alakja van. Az okarinán általában nyolc lyuk található. A hangszert úgy lehet megszólaltatni, hogy a kicsúcsosodó végén levő nyílásba belefújunk, s közben ujjainkkal hol elzárjuk, hol meg szabaddá tesszük a lyukakat. Halk és szomorú hangja van a körtemuzsikának, ezért a pásztoremberek nem is játszanak rajta szívesen, mert az éneke nem hallatszik messzire. De ti gyerekek kipróbálhatjátok. Az okarina alakja egyébként változó lehet, a fazekas szépérzékétől és rátermettségétől függ, hogy milyen. A rajzón látható példányt valahol Dél-Ázsiában készítették. TiHnkó Péter 21
