A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-29 / 22. szám

LEGFONTOSABB A VÁLASZTÓK BIZALMA

Mária Krchníkovát másodízben választották meg a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé, s egyben az oktatási és kulturális bizottság tagja. Bošanyban látogattuk meg, hogy elbeszélgessünk vele munkájáról.

Elmondta, hogy a 47-es választókörzethez 22 falu tartozik, köztük Bošany, Klátová Nová Ves, Solčany. Rybany, Pračice, Podhradie, Závada. Természetes tehát, hogy sok a probléma, a megoldásra váró feladat. Szabadidejének egy részét is képviselői teendőinek ellátására fordítja azoknak a határozatoknak az alapján, amelyet az oktatási és kulturális bizottság ülésein fogadtak el. Saját munkaterve van és elsősorban azokat a falvakat látogatja, amelyekben a legfontosabb feladatok megoldása ezt megkívánja. Meggyőződtünk arról, hogy rászolgált a választók bizalmára és így választották meg másodszor is. Minden igyekezetével arra törekszik, hogy ne okozzon csalódást választóiknak.

Szólt néhány olyan eredményről, amelyet Bošanyban értek el: A hnb tisztségviselőinek segítségével a volt postaépületben nyugdijasotthont rendeztek be, ahol az időseket televízió, szép bútor, kellemes környezet várja. A betegek és a nagyon idősek részére gondozói szolgálatot létesítettek. Az egyemeletes házban helyezték el a saját lakással nem rendelkező idősebb nőket és férfiakat. Ezenkívül van itt férfi és női fodrász, kozmetika, takarékpénztár, tévéjavitó és háztartási gépek javítója. Új óvodát építettek és több házba bevezették a gázt.

Šišovban, de nemcsak ott, hanem az egész klátovi völgyben rossz minőségű volt a víz, rosszak voltak az utak, nem volt közvilágítás és nem voltak szemeteskukák. Ezeket a gondokat rövid időn belül orvosolták.

— Rajčanyban azt a célt tűztük ki, hogy mihamarabb befejezzük és átadjuk a több ok miatt lassan épülő egészségügyi központot — mondotta.

Megtudtuk, hogy a jnb segítségével több faluban élelmiszer- és más üzletet adtak át és javultak a lakossági szolgáltatások is. A SZISZ-tagok, a szocialistabrigád-tagok számára előadásokat és tanfolyamokat, kulturális, szórakoztató és sportrendezvényeket szerveztek. Néhány községben még nincs bölcsőde és óvoda. Ezt a közeljövőben pótolni kell éppúgy, mint a környezet szépítésében mutatkozó hiányosságokat.

Ml A LUBOK?

Színes nyomat, amely az orosz muzsikok lakószobáinak falait díszítette a XVII. század második felétől a múlt század közepéig. Akadtak köztük rézmetszők és fametszök műhelyeiből kikerült művészi alkotások, legtöbbjük azonban olcsó, vásári kép volt, hiszen vásárokon is vásárolta őket a nép. Témájuk igen változatos. Vannak ikont utánzó lubokok, amelyek szenteket ábrázolnak, míg másokon a kolostori miniatúrafestészet stílusában hősök, történelmi

Facsemeték, bokrok és virágok kiültetésével szeretnének hozzájárulni a környezet szépítéséhez és a szabadidő kellemes és hasznos eltöltéséhez.

A választók körében nagyon népszerű Krchníková elvtársnő. Sokszor személyesen tolmácsolják neki igényeiket és problémáikat. Meghallgatja őket és igyekszik rajtuk segíteni. Az ötleteiket és észrevételeiket a hnb és az SZNT ülésein is elmondja.

Mindig felkészülten vesz részt az SZNT ülésein. Tudja, hogy az elfogadott határozatokból számára is következnek feladatok. A vitában mindig azokhoz a problémákhoz szól hozzá, amelyek választókörzetében előfordulnak, s amelyeket mihamarabb meg kell oldani.

Ez év március 18-án és 19-én ismertették a képviselőkkel az elmúlt évben elért eredményeket és a megoldásra váró feladatokat: a dolgozókat, beleértve a gazdasági vezetőket is meg kell győzni és mozgósítani kell arra, hogy a 8. ötéves tervidőszak második évének feladatait a kemény és hosszú tél ellenére is maradéktalanul teljesítsék, mégpedig a minőség javításával és a kiadások csökkentésével. A becsületes munka mellett ez még azzal is elérhető, hogy a CSKP XVII. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa határozatának és a prágai felhívásnak a szellemében konkrét kötelezettséget vállalnak a nagy októberi szocialista forradalom 70., és a szlovák nemzeti felkelés 43. évfordulója tiszteletére.

Mária Krchníková képviselő a jnb, az üzemi és a falusi társadalmi szervezetek segítségével igyekszik választókörzetében teljes mértékben megoldani feladatait. Tagja a CSKP-nak, a szakszervezetnek, a SZISZ-nek, a Szlovákiai Nöszövetségnek és a CSSZBSZ-nek.

A bošanyi bőripari üzemnek abban a műhelyében dolgozik, ahol munkakesztyűt készítenek. Képviselőként és az aranyjelvényes szocialista munkabrigád tagjaként gondoskodik arról, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a tervet és megfelelő minőségű termékeket gyártsanak. Munkájáról és az elért eredményekről szólva megjegyzi, hogy mindezt aligha tudta volna elérni férje segítsége, megértése nélkül.

Mindennapi munkájában arra törekszik, hogy ebben az évben is rászolgáljon a választók bizalmára.

MIKULÁŠ MAŤAŠEJE

alakok jelennek meg, esetleg ismert népmeséi alakok. A lubokok egy része oktató, moralizáló célzatú, más része inkább szatirikus. Az utóbbiak karikatúraszerűen mutatják be a korrupt hivatalnokok packázásait, a kereskedők pénzsóvárságát, a talpnyalók kétszínű hajlongásait. E képi szatíráknál a szereplők gyakran állatok, hogy a cári cenzúra a mondanivalót fel ne ismerje. Ma az egykori vásári képek már kultúrtörténeti értékek. A moszkvai történelmi múzeum mintegy négymillió lubokot őriz. Számos népi jelenetet vagy korabeli technikai újdonságot ábrázoló darab is akad köztük.

EMBERI SORSOK

Nem hangzik szokatlanul, mert napjainkban már nem új a fogalom: gyermekét egyedül nevelő édesapa. Az ilyen férfi helyzete mégis merőben más — legalábbis a közvélekedésben —, mint a gyermekét egyedül nevelő asszonyoké.

Bíróságainkon már hétköznapi gyakorlat, hogy a helyreállíthatatlanul tönkrement házastársi kapcsolat felbontása után annál a szülőnél maradjon a közös gyermek, akihez jobban kötődik, akinek külső-belső körülményei és adottságai a gyermek ellátására s nevelésére alkalmasabbak. Ennek ellenére egyelőre még kétfajta előítélet is él a gyermekelhelyezést illetően. Az egyik szerint ma is úgy vélekedik mind az érintett, mind pedig a környezete, hogy milyen anya az, aki lemond a gyerekéről, aki képes vasárnapi szülővé válni és a hétköznapi gyereknevelési gondokról lemondván átadja volt házastársának a gyerekét?!... A másik előítélet az apát sajnálja akár látatlanban is afelől aggódva, hogy az illető miként birkózik majd meg azokkal a kötelességekkel, amelyek — úgymond — kizárólag anyai feladatok? Sokak egybehangzó véleménye ugyanis, hogy a gyerek ellátását és nevelését egy férfi sohasem képes olyan maradéktalanul ellátni, mint egy nő.

E különböző nézeteket ütköztető vitában nincs, és nem is lehet vagy-vagy alapon történő döntés. Ezért helyes az a néhány esztendeje született és egyre gyakrabban alkalmazott állásfoglalás, amely kimondja, hogy amennyiben mindkét szülő alkalmas a gyereknevelésre és vállalja is a válás után a gyerekkel való törődés nagyobb részét, akkor azt annál kell elhelyezni, akihez inkább kötődik a gyerek. Ily módon a bontóperes tárgyalásokon valóban a gyerek igazi érdekeinek vizsgálata a leglényegesebb szempont, s napjainkra ezzel azon a korábban sokat feszegetett kérdésen is túljutottunk, hogy a gyermekelhelyezés ügyében vajon melyik nem felé hajlik inkább a bírák szíve?

Utaltam viszont már rá, hogy a közvélemény e tekintetben lényegesen konzervatívabb szemléletű. A hétköznapok gyakorlatából tudjuk: annál mi sem természetesebb — amióta valóban sajnálatosan magas a gyerekeket is érintő válások száma —, hogy az egyedülálló nő képes napi munkája, a hivatása mellett ellátni a háztartását és nevelni is a gyermekét. Ha kap is a társadalom részéről megértést és külső segítséget az anyagiakat s a kedvezőbb időbeosztást illetően, de ezen kívül aligha kíséri a helyzetét különösebb szánalom vagy megkülönböztetett figyelem. Ám a kisgyerekes, magányos apákról másként vélekedik a szükebb-tágabb környezet. Mintha nagyobb figyelem övezné az így élő férfiakat: kíváncsi tekintetek (és kérdések) kutatják, vajon képes-e mindarra, ami természetes családi körülmények között a nők feladata? Például a bevásárlás, a mosás, a lakás és a gyermek rendben tartása, a gyerekkel való mindennapi gondos foglalkozás. És még valami e tekintetben, ami statisztikailag ugyan alig, de valamennyiünk példatárából jól ismert gyakorlati példák nyomán kitűnően igazolható. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a nők új kapcsolatteremtésének, új házasságkötésének esélyeit lényegesen gyakrabban nehezíti, ha gyereket is visznek az új kapcsolatba. A gyerekkel egyedül élő apák esetében azonban más a helyzet. A családra, házasságra vágyó nők egy részénél ugyanis a szeretett férfi gyerekéről való anyai gondoskodás vágya számos esetben kedvezően befolyásolja, növeli az érzelmeket — és minden bizonnyal a férfiak egy része is

aszerint választ új társat, hogy legyen ismét a gyerekével anyai módon törődő asszonya.

Ehhez a témához tartozik, hogy a tanulságok levonásának céljából a házasságok felbomlásának okait a családszociológiai szakemberek is igyekeznek vizsgálni. Ennek köszönhetően ma már köztudott például, hogy a nők általános munkába állása, a fiatalok családalapítását nehezítő lakásgondok, a jövedelemkiegészítő hobbitevékenység elburjánzása, a férfiak családfenntartó szerepének leértékelődése mind-mind lényeges okok lehetnek ... Gondolom, mindennek tudatában is a tanulság levonásának lehetőségét kínálja az a történet, amelyet egy kamaszodé fiát egyedül nevelő, még fiatal édesapa mondott el nekem az ügyében illetékes járási nemzeti bizottság szociális szakosztályának ajtaja előtt várakozva. A férfi villanyszerelő és egy jólmenő baromfitelep karbantartási csoportvezetője. A felesége a járásszékhely egyik nagyvállalatánál dolgozik.

— Az én munkaidőm korlátlan — mondja tárgyilagosan a férfi. — Hazai piacra és exportra egyaránt szállítunk baromfit. Az áramkiesés nálunk szinte végzetes lehet, ezért olykor hajnalban vetődtem haza, bár az is előfordult, hogy este sikerült idejében hazajutnom. Ilyenkor bekaptam a vacsorát, megsimogattam, kikérdeztem a gyerekeket, váltottam néhány szót a feleségemmel, aztán még éjfél után visszabicikliztem a telepre, mert nyugtalanított, hogy minden rendben megy-e. A feleségem viszont pontosan tudja', mikor kezd, mikor végez. Soha nem értette meg az én nyugtalanságaimat, ha reggelente nem tudtam válaszolni arra a kérdésre, mikor jövök haza, vagy ha nemegyszer a szombat estéket meg a vasárnapokat is a családomtól távol kellett töltenem. Én mindenesetre szerettem, ma is szeretem őt, s azt hiszem, nem nélkülözték gondoskodásomat a gyerekeink sem. Annak ellenére, hogy nekik szintén tudomásul kellett venniük az én munkaidőm kiszámíthatatlanságát... A feleségem egy napon aztán csendesen bejelentette, hogy beadta a válókeresetet: Kérdésemre, hogy miért, meglepő módon válaszolt: azt tanácsolták a munkatársai, hogy nem szabad megbízni az olyan emberben, akivel legföljebb csak a nyári szabadság idején lehet közös programot tervezni; hogy milyen család az olyan, ahol a férjnek a hivatása a fontosabb? Próbáltam magyarázni, hogy milyen értékekért vagyok felelős, hogy pénzt is kapok a túlóráimért, de hiába. Elhagyott, s azóta már a válóperünk is befejeződött. A fiam viszont kijelentette: történjék bármi, ő velem marad- így most kettenketten vagyunk. Külön a volt feleségem a kislánnyal, külön mi, a fiúval. A gyerekek naponta találkoznak az iskolában, a hétvégeken pedig mi, felnőttek cserélünk: a kislány jön hozzám, a srác az anyjához. Kellemetlen, visszás egy helyzet, bárki elhiheti nekem.

E látszólag egyedi történetke is jelzi: az apjával maradt fiú nem szenved hiányt sem gondoskodásban, sem az apai szeretetben, noha az új helyzetben lényegesen nagyobb önállósághoz kellett szoknia. Ez talán még előnyére is válhat majd az életben, ám hogy egy elhamarkodott szülői döntés miatt csonka családban kénytelen nevelkedni, az már semmiképpen sem tesz jót neki — mint ahogy a húgának sem. Ez az egyik tanulság, a másik viszont az, hogy mind a hivatás, mind a család iránti kötelezettség alapvetően fontos, és a kettő arányainak megtalálásában a tűrőképesség, a megértés segít. Ez utóbbit újra meg újra tanulni kell.

M. P.

19