A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-29 / 22. szám
— mondta elhaló hangon, s a megriadt fiatalemberhez dűlt. Mindannyian bedűltek neki. Kiss Fei Cl ív* felpattant és felajánlotta a segítségét. Egyedül Erzsébet őrizte meg a hideg nyugalmát, s nem hitt az egyébként nagyszerű színészi alakításnak. Nem hitt, mert ô is megpillantotta a vegyészmérnököt, s nyomban rájött, honnan fúj a szél. Eközben a két férfi közrefogta Borbálát és kivezette a teremből. Erzsébet figyelte és észrevette, hogy a vegyészmérnök arcán lekicsinylő, s egyben kárörvendő mosoly jelenik meg, majd a büféhez sétál és üdítő italt rendel. Mikor Kiss Ferenc visszajött, nyomban felhajtott egy pohár bort. Megborzongva dörzsölte össze a tenyerét. — Kutya hideg van, csak úgy beretvál a szél! — Hazamentek? — Haza — bólintott Kiss Ferenc. — Hogy mi baja lehet ilyen hirtelen?... Erzsi! Csak nem állapotos? — Ugyan kitől? — Kitől, kitől... mit tudom én, akárkitől. — Hát a dunna sarkától nemigen — jegyezte meg Erzsébet csípősen. Alig tudta visszatartani a nevetését. — Mit akarsz ezzel mondani, Erzsi? Az asszony a világért sem hagyta ki ezt a helyzetet: — De begyulladtál, Ferikém! Csak nem járultál te is hozzál? — Mihez? — meresztett nagy szemet a férfi. — Hát a Borbála kisasszony állapotához ... Elvégre jártál vele a pincénkben ... meg a halászcsárdában ... miért is ne? A férfiasságodra még nincs panasz! — Te megbolondultál, Erzsikém! — No-no, nem tudom, hogy kettőnk közül ki veszítette el az eszét, s melyikünk a bolondabb! — De hülye elképzeléseid vannak, Erzsikém — mondta a férfi duzzogva. — Most már értem és tudom, hogy miért akarod eltávolítani a közelünkböl Borbálát. Nem az iskolád jó hírnevét félted, hanem a saját érdekeidet véded — támadott a férfi dühösen, pedig jól tudta, hogy nincs igaza, dehát legjobb védekezés a támadás. — A kettő nem zárja ki egymást, Ferikém! Valakinek gondolkodni is kell a családban. — Őszintén szólva, Erzsikém, úgy vélem, hogy ez már több, mint a nyílt gyanúsítgatás. Nem tetszik nekem. — Ne hőbörögj! — nevette el magát az asszony, pedig amit a férjének címezve mondott, komolyan gondolta. — Megnyugtatlak: a Borika kisasszonynak nincs semmi baja. egészségesebb, mint én. Tudod mi az ő baja?... Nézz csak a büfé felé! Nos, mit látsz? — Egy csomó szomjas embert... — Az igaz, de valaki kirí közülük a sorból... az a galambszürke ruhás férfi. Nem ismersz rá? — Kertész, a vegyészmérnök! — ismerte fel Kiss Ferenc hüledezve a fiatalembert, s rögtön megértette az összefüggéseket, mire felötlött benne a gondolat: valóban annyira gonosz lehet az a ragyogó teremtés!? — Szóval azért lett rosszul a kisasszony, hogy a macska rúgja oldalba! — Látod, látod, te nagyokos! Nemcsak nézni, hanem látnunk is kell a két szép szemünkkel — nevetett fel Erzsébet, s játékosan megfricskázta a férje orrát. Hajnalig mulattak. Legalábbis úgy tettek, mintha rendkívül jól éreznék magukat a vidám forgatagban, valójában pedig mind a kettejükben keserű gondolatok keringtek. (Folytatjuk) BARAK LÁSZLÓ A szavak A szavak kirágják magukat belőlem, miként a patkányok. Ha leírom őket, rám vicsorítanak. „Románc" A meszelt falakról lehulltak a képek. Pókhálós ablakán kihajolt a lélek. Szeme tiszta ezüst, arca aszott alma. Imádságos szavát a muskátli hallja. A csűrből apránként elfogytak az évek. Pókhálós ablakát becsukja a lélek. FOTO: MÉRY GÁBOR KISS PÉNTEK JÓZSEF DÉNES GYÖRGY Találkozás a tavasszal A párás szemű fűszeres alkonyaiban ott van a megváltó tavasz, s a vágy a megváltó tavaszban. Csak be kell húnynod A szemed s már fölzúgnak az ágaskodó lombok, nyugtalan levelek. Vajon milyen éjekből üzen, milyen időkből árad ringatózva ez a lázadó túvalom ? Ifjúság? Igen. Álmomban játszik még velem. Kacagva szalad s megáll húnytszemű ablakom alatt. Beszól a nyújtózkodó kert alól s mind hangosabban kiabál. Örül, hogy még itt talál. 15
