A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-08 / 19. szám
INMAN HAILOTTUK-OLmSTUK-LATTUK Ingrid Bergman két ízben, már pályája csúcsán, formálta meg Szent Johanna alakját a filmvásznon, 1948-ban és 1954-ben. A tragikus sorsú Jean Seberg, pályája kezdetén, 1956-ban alakította az orléansi szüzet. De Jeanne D'Arc öszszetett személyiségét, gyermeki hitét és meggyőző erejét egyikük sem tudta teljesen közvetíteni. Ezért keltett feltűnést Andrzej Zulawski rendező elhatározása, hogy elkészíti Szent Johanna újabb filmváltozatát, Sophie Marceau-val a címszerepben. Megígérte, hogy az ő Johannája más lesz, mint elődeié! A rémfilmek áradata adta az ötletet Villiam Marshallnak, a londoni Daily Mirror újságírójának, hogy egy csupaszőr „szörnyeteggel" sétálva kipróbálja, hogyan reagálnak rá az emberek. Csalódottan állapította meg, hogy a járókelők szinte rá sem néztek a szörnyre, „akit" a Savoy szállodába is beengedtek — ellentétben Villiam Marshallal, akinek nem volt nyakkendője, így kívül maradt. m r C KIS Csányi Vilmos: KIS ETOLÓGIA III Gondolkodnak-e az állatok? A szerző az egyszerűen megfogalmazott kérdésre egy fejezet erejéig már az előző kötetében (Kis etológia II, Gondolat, 1985) is kereste a választ. S hogy az nem egyszerű azt mutatja többek között az is, hogy ezúttal egy egész kötetet szentel neki. A tudósok, a témával foglalkozó szakemberek eddigi vizsgálatai, kísérletei alapján szinte egyértelmű az „igen" válasz. De ennek nagyságrendjét, „minőségét" már nehezebben lehet meghatározni. Az ösztönös és a tudatos tevékenység közötti határvonal ugyanis már nem határozható meg egyértelműen. A gondolkodás fogalmát talán egy angol neurobiológus D. M. MacKay fogalmazta meg a legjobban: . a gondolkodás azoknak a folyamatoknak az összessége, amelynek a segítségével az állatok és az emberek központi idegrendszere a külső világot modellezi". Ez lényegében azt jelenti, hogy egy állatot annál inkább sorolhatjuk a gondolkozók közé, minél jobban tud modelleket készíteni, azaz feladatokat megoldani. Az állati tudatot, a tanulási készséget tárgyaló fejezetek után a szerző az állatok közti információcserét, a „beszélő készséget" — összefoglaló nevén: kommunikációt — veszi célba. Erre igen szép példa a méhek táncnyelve, amellyel a méhek a táplálékhely irányát, távolságát ill. annak minőségét tudatják egymással. E nyelv megfejtéséért Kari von Frisch osztrák etológus 1973-ban Nobel-dijat kapott. Az idézetten túl sok-sok példa, kísérleti eredmény bemutatása után kerül sor az állati agy feladatának, a külső világot modellező képességének a vizsgálatára. A két utolsó fejezet „történelem". A modellkészítés evolúciójával és az emberi tudat kialakulásával foglalkozik. Gondolkodásra ösztönöz a könyv címlapja is, hiszen széken ülő, modern ruhába öltöztetett dohányzó majom nem mindennapi látvány. Puntigán József Max Gallo: A GYILKOSOK ÉJSZAKÁJA „Oknyomozó dokumentumkrimi" — ez a műfaja Max Gallo, az 55 éves író, kritikus és történész közelmúltban magyarul megjelent könyvének, „A gyilkosok éjszakája"-nak, bár maga a szerző, aki a párizsi „Le Matin" című újság főszerkesztője, „történelmi elbeszélésnek" nevezi. A könyv lapjain megelevenednek a Sturmableitung, A Reichswehr és a Párt közötti ellentétek, a náci Németországban dúló hatalmi harc: Hitler kancellár türelmetlenül várja az öreg Hindenburg Reichspräsident halálát, hogy a saját kezében összpontosíthasson minden hatalmat. Eleinte megbízik az SA-ban, hiszen az juttatta hatalomra. Az SA csak Hitler parancsára vár, hogy megindíthasson egy második forradalmat, nehogy a reakció és Göring puccsot kísérelhessen meg — s ezt nyíltan hangoztatja is! Világos tehát, hogy az SA-t tönkre kell tenni. Az SD és az Abwehr szorgalmasan gyűjti ellene a valós, de főleg a hamis információkat. Hitler íróasztalán gyűlnek a jelentések és bizonyítékok a homoszexuális orgiákról és az ellene irányuló puccs előkészületeiről. Sietni kell, mert az SA 1934. július elsejétől szabadságra készül. Himler, Heydrich és Göring. látván Hitler tétovázását, meggyorsítják az eseményeket. Az intrikák végül is meghozzák gyümölcsüket. A bizonyítékok súlya alatt Hitler nem habozhat tovább, s engedelmeskedve a reá nehezedő nyomásnak kiadja a végső parancsot az SA soraiban végrehajtandó tisztogatásra. Elérkezik 1934. június 30-ika, szombat, vagy ahogyan a történelem nevezi: „a hoszszú kések éjszakája". Münchenben, Berlinben és Sziléziában előre elkészített listák alapján megindul a gyilkolás. Hitler később így indokolta meg a mészárlást: „Felelős voltam a német nemzetért, következésképpen huszonnégy órára a magam vállára vettem a német nép legfőbb bírójának szerepét... A lázadókat mindig és mindenhol megtizedelték ... Parancsot adtam, hogy lőjék agyon a főbűnösöket, és parancsot adtam arra is, hogy irtsák ki a belső és külső fertőzések keltette kelevényeket, egészen az eleven hús kiégetéséig ..." Az SS által végrehajtott tisztogatásnak áldozatul esik Ernst Rohm, birodalmi miniszter, az SA vezérkari főnöke és számos tévelygő bajtársa, valamint Schleicher tábornok, volt birodalmi kancellár és felesége, Bredow tábornok, Klausener miniszteri osztályfőnök, és „mellesleg sok-sok ártatlan ember is". Hitler elégedett, azt hiszi, megerősítette hatalmát, holott csak az ördögött (SA) cserélte fel Belzebubra (SS). Max Gallo a sötét náci korszak e véres éjszakájáról írt könyve érdekes, lebilincselő olvasmány. Ardamica Ferenc W A FOTOK VÉDELMÉBEN Ez a címe annak a terjedelmes és elemző cikknek, vitára felszólító írásnak, melyet a Nové Slovo idei, 11. számában közölt Fero Tomik fotóművész tollából. A cikk írója hangoztatja: „Mind a vitákra, mind a bírálatokra szüksége van az általános értelemben vett fotózásnak, de a fotóművészetnek is." Óvatos szabadkozással előrebocsátja, hogy vitaindítónak szánja cikkét. Azután sorra veszi azokat az írásokat, beszámolókat és recenziókat, amelyeket Ján Lofaj, a Komenský Egyetem Újságírói Tanszékének fotósa, pedagógusa jelentetett meg az utóbbi két évben. Aprólékos elemzéssel, utalásokkal, helyenként a szerző szövegének szó szerinti idézeteivel azt igyekszik bizonyítani, hogy ezek az írások, beszámolók és recenziók nem is bírálatok, hanem általános, lényegében alaptalan elmarasztalások. A recenziókkal foglalkozva több olyan kiállítást is megemlít, ahol mások felvételeivel egyidejűleg Huszár Tibor, Tóthpál Gyula fényképeivel is találkoztak az érdeklődök. Stílusosan szólva: kontrasztos megvilágításba helyezte az Újságírói Tanszék fotósának, pedagógusának mindegyik írását. Ami csak helyeselhető, ha vitát, élénk és pezsgő vitát akar kezdeményezni a szerző, aki azért közben azt is elmondja, hogy más városokhoz viszonyítva Bratislava milyen mértékben, mennyire maradt le a fotóművészet terén. Érdekes és felfigyeltetö ez a vitaindító írás, mert nem a bírálatok bírálata, hanem olyan cikk, olyan helyzetelemzése a hazai amatőr és művészi fotózásnak, mely a fejlődést akadályozó tények és jelenségek bírálatát sürgeti, elsősorban a fiatalok érdeke szempontjából. Reméljük, visszhangja lesz. Hajdú András A SEVILLAI BORBÉLY Megnyugtatom nyomban a kedves Olvasót, hogy nem valamiféle rovatvezetői tévedésről van szó, s a rovatunkban már ismertetett Rossini A sevillai borbély című operáról szólunk ismét. Nem. Ez egy másik, hasonló című, s ugyancsak Beaumarchais vígjátékából készült vígopera, szerzője a XVIII. század végének egyik legismertebb és legsikeresebb zeneszerzője, Giovanni Paisiello. Paisiello, aki több más sikeres vígopera megírásával is magára vonta az operakedvelö közönség figyelmét, ezzel a vígoperájával különösen nagy sikert aratott. Müve ugyanis akkoriban meghódította szinte egész Európát, sőt még Mexikóba is eljutott, mint az első ott játszott olasz opera. A sevillai borbély bécsi bemutatója 1783-ban volt, két évvel később Pozsonyban is bemutatták, 1791-ben pedig Haydn vitte színre Eszterházán. Kétségtelen, hogy Paisiello Sevillai borbélya a XVIII. századi olasz vigopera, az „opera buffa" egyik remekbeszabott alkotása. Librettója igen hasonlít a későbbi Rossini-operáéhoz. Paisiello müvében is megtaláljuk a mandolinkísérettel előadott Szerenádot, a feldühödött vagy ábrándos Bartolót, a szerelmes Rosinát, hallhatjuk a Rágalom-áriát és több, a Rossini-operából jól ismert egyéb vidám vagy lírai áriát. A Paisiello-opera diadalútjának Rossini vetett véget, aki Ž4 éves korában, 1816-ban bemutatta Nápolyban az általa készített hasonló című operát. Ez a bemutató botrányos bukással végződött. A nápolyi közönség nem tudta megbocsátani az ifjú zeneszerzőnek, hogy azt a szövegkönyvet zenésítette meg, amelyhez a nápolyi iskola nagy mestere, Paisiello már zenét szerzett. A nápolyi botrány azonban nem állhatta útját Rossini operájának. A közelmúltban 3 lemezen kiadott Hungaroton-album a Paisiello-opera első teljes lemezfelvétele a szerző saját kezű partitúrája alapján. Rosina szerepében a kitűnő szopránénekesnö. Laki Krisztina nyújt remek alakítást. Almaviva szerepét Gulyás Dénes, Bartolót Gregor József, Basiliót Sólyom- Nagy Sándor énekli olasz nyelven, a tőlük megszokott magas színvonalon, hiszen valamennyien bel canto- és buffo-specialisták, ami jelen esetben is kitűnően érvényesül. A remek digitális felvételen a Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik a kiváló Fischer Ádám vezényletével. Sági Tóth Tibor 9
