A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-08 / 19. szám

• ••Külhoni rokonaink vagy ismerő­seink, akikkel olykor-olykor föluta­zunk hazánk fővárosába és akiket körbe sétáltatunk a Moldva-parton, akikkel elzarándokolunk a Hradzsin­­ba vagy a petfíni kilátóval büszkélke­dő hegyre, aztán ízes sört iszunk velük valamelyik jónevű szálloda te­raszán, netán a patinás hírű belvárosi sörözök egyikében, szinte kötelessé­güknek tartják megjegyezni: Prága nagyon szép város. De mi, akik a belföldi látogatók szemével figyeljük e Moldva-parti vá­ros hétköznapjait és idegenforgalmi nevezetességeit, mi vajon mit gondo­lunk Prága macskaköves utcáin lép­delve? Az eszünk persze tudja, hogy ha­zánk fővárosát hegyek fogják közre; hogy a csendes folyású Moldva szeli két karéjra, földrajzilag tehát feltétle­nül szépnek mondható. Azt is tudjuk, hogy ezt a szépséget a folyóparton, meg a környező hegyekben a sze­münk is látja. Ám a belváros zsúfolt, lármás és több helyütt is felállványo­zott homlokzatokkal „ékesített” ut­cáiban lépdelve szintén elhissztik-e, hogy Prága szép s korszerű főváros? Május kilencediké, hazánk felszaba­dulásának évfordulója jó alkalom arra, hogy hazánk fővárosának jelene és jövője felöl érdeklődjünk. A ripor­ter beszélgetőtársa Blahomir Boro­vička professzor, a tudományok kan­didátusa, aki Prága főmüépítésze­­ként bizonyára nemcsak a mosolyt, hanem a szeplöket is ismeri metro­polisunk hétköznapi arcán. • — Bevezetőben arra kérem: szóljon fővárosunknak az utóbbi években tapasztalt gyarapodásáról, és milyennek látja jelenét, gondjait, a fejlesztés távlatait? — Gondolom, nyugodt szívvel leszö­gezhető, hogy Prága a felszabadulás óta eltelt évtizedek során együtt gaz­dagodott az országgal. A korábbi idő­szakok és a második világháború közben szerzett sebeit nagyrészt be­gyógyítottuk, ami egyben azt is jelen ti, hogy értékeit nemcsak megőriz­tük, hanem jelentősen gyarapítottuk. Vendégeink mondják, de magunk is megállapíthatjuk: Prága igazi világ­város. Az ehhez kapcsolódó fény- és árnyoldalakkal együtt, ám a menet közben adódó természetes gondok megoldásával mindig újul és szépül. Az elmúlt öt évben például több tíz­ezer lakást adtunk át, a híres Vencel teret tetszetős sétáló zónává alakí­tottuk, a várost új köztéri szobrok ékesítik, elkészült a Nemzetj Színház nagyjavítása, új metróvonalak gyor­sították meg a tömegközlekedést, újonnan épült sütödék javították a lakosság kenyérellátását. Még hosz­­szan sorolhatnám az eredményeket, ugyanakkor hiba lenne megfeledkez­ni a gondokról. Például aligha nyújta­nak szívderítő látványt a belvárosi utcák mállott vakolatú házai, a ko rábbiakhoz viszonyítva felelősségtel jesebb hozzáállást igényel az üzletek árukínálatának javítása, de a rugal­masabb egészségügyi ellátás feltéte­leinek megteremtése épp oly sürgető feladat, mint például a régebbi épüle­teken szemérmesen meghúzódó dombormüvek, szobrocskák, oszlo­pok és mozaik ablakok fokozott vé­delmének és felújításának biztosítá­sa. • — Fővárosunk főmüépítészének íróasztalán nemcsak a tervrajzok tömkelegé tornyosul, hanem — közvetve vagy közvetlenül — a min­dennapi élet kisebb-nagyobb gond­jainak szálai is összefutnak itt. Az ipartelepítésre vonatkozó elképze­lésekre utalva kérdem: kielégítőnek tartja-e Prága munkaerőhelyzetét és megvalósult-e a teljes és haté­kony foglalkoztatottság ? — Említettem már, hogy Prága arcu­latára az állandó átalakulás folyama­ta jellemző. Változik az ipar összeté­tele, szerkezete, emelkedik a szolgál­tatási ágazatokban dolgozók létszá­VÁLTOZÓ ARCA ma. Természetesen, mindez hat a munkaerőhelyzetre is. Célunk, hogy a fejlődés, az iparpolitikai követelmé­nyekhez igazodjék, a kiemelt ágaza­tokat pedig világszínvonalra tudjuk fejleszteni. Példaként hadd említsem az elektronikát, a finommechanikát, a vegyipart, a jármű- és gépgyártás egyes területeit. Ebből következik, hogy a szükségleteknek megfelelően kell gazdálkodni a munkaerővel is. Nem titok, hogy a teljes foglalkozta­tottság elvének megvalósulása elle­nére számos fontos szakmában hi­ányzik a munkáskéz, másutt viszont a kelleténél többen vannak, s ezek­ben a látszatmunkakörökben bizony sok értékes munkaidő megy veszen­dőbe. Mindebből nyilvánvaló, hogy a fővárosban is egyre sürgetőbb fela­­dattá válik a racionálisabb munka­erő-gazdálkodás, mert bizony nem mindenütt van összhang a bérek és a teljesítmények között. A gyakorlat­ban nemegyszer előfordul, hogy a hanyag ember ugyanúgy megkapja a bérilletményét, mint aki szorgalma­san dolgozik. Ezért minden vonalon javítani kell a termelőmunka szerve­zettségét, a munka fegyelmét és elo­dázhatatlan, hogy a bérek differenci­áltan fejezzék ki a végzett munka minőségét s mennyiségét. Vélemé­nyem szerint a szocialista bérezés gyakorlati érvényesítése az előttünk álló feladatok egyik kulcskérdése, ezért kivételes figyelmet és támoga­tást igényel. • — Miként felel meg a követel­ményeknek á fővárosi tömegközle­kedés. és mit tesznek — avagy te­hetnének — a tisztább környezet ügyében? — Fővárosunk nemzeti bizottsága az elsőrendű feladatok között kezeli a tömegközlekedés fejlesztését. Úgy gondolom, e téren nem állunk rosszul a világ nagyvárosainak rangsorában. Jelentős érdeme van ebben a metró­nak, amelynek építését tovább foly­tatjuk, hogy mielőbb új vonalszaka­szokat adhassunk át. Nagyon népsze­rűek a hosszabb távon közlekedő vil­lamosjáratok is, valamint a külvárosi negyedeket a belvárossal összekötő buszjáratok. Azzal viszont a tömeg­­közlekedés javítása és bővítése eile nére is számolnunk kell, hogy a mo­torizáció a jövőben tovább nő. Ezért környezetünk tisztaságára is gondol­va korszerűsítjük a főváros jármű­parkját és előnyben részesítjük a vil­lamos energiával üzemelő ágazató kát. Ennek tudatában, az ország fővá­rosának levegőjét vizsgálva, már az is nagy szó, hogy annak szennyezettsé ge az utóbbi időben nem romlott Ez részben annak köszönhető, hogy nö­vekedett a zöldterület, másrészt pe­dig nagyon sok helyen földgáztüze lésre tértek át. Fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy a környezet tisztasága — mind Prágában, mind országos viszonylatban — minden felnőtt ember felelőssége. • — Milyennek látja a prágaiak, illetve a hosszabb-rovidebb időre ide látogatók egészségügyi helyze­tét? Szólhatna e tekintetben a jövő­beli kilátásokról is? — Mint ismeretes, államunk a szű­külő gazdasági keretek között is ko­moly összegeket fordít az egészség­ügy javítására és fejlesztésére. A het­venes-nyolcvanas évek fordulójától is gyarapodott mind a kórházi ágyak, mind az orvosok létszáma. Ugyanak­kor látni kell azt is, hogy e növekedés ellenére a főváros egyes körzeteiben egyelőre még kevés a gyógyító kéz és a kórházi ágy. Okvetlenül növelni 4

Next

/
Thumbnails
Contents