A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-01 / 18. szám

KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés Cséfalvay Ferenc hadtörténésszel Részlet a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésén elhangzott beszámolóból Miklósi Péter: SÉTA A PRÁGAI ARANYUTCÁCSKÁBAN Mács József: KAZINCZY NAPOK '87 Hajdú András: EZ NEM URGA, HANEM ULÁNBÁTOR Kovács József: A SZERETET MELEGE Címlapunkon F. Tomik felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK A bemutatkozás röviden: — Ötvenhét éves vagyok. Nős, kétgyermekes családapa. Egyik gyermekem most végez Prágában orvos­­egyetemen, a másik most készül Prágába orvosegyetemre. Gyermekkor: — Mokcsakerészen szület­tem, Nagykapos mellett, az Ung-vidéken. Nyolcszáz lakosú kisközségben. Egytanerös iskolában tanultam az olvasást és a betűve­tést. Jó tanítóm volt. Fölkeltette a könyvek iránti érdeklődést. Édesanyám az Ungvár melletti Őrdarmán lánykodott. Tejet hordott házakhoz és olyan helyeken is megfordult, ahol járatták a Nyugat című folyóiratot. A kiolvasott számokat továbbadták. így került házunkba a Nyugat. Anyám az egyik legran­gosabb magyar folyóiratot olvasta. Nagya­pám mesélő ember hírében állt. Háza előtt állt egy nagy eperfa, ott letelepedett, s jöttek a papfiűk s meséinek egy-egy csupor aludt­tej volt az ára. Rengeteg mesét hallottam tőle. Vas Gereben meséit már nyolcéves koromban olvastam. Mikor iskolába adtak, már az irodalmi érdeklődésem megvolt. Apám is verselő, rigmusfaragó ember-volt. Házasember korában is nagyvöfélyként volt hivatalos a lakodalmakba. Innen ered versírói készségem. Édesapám földművesember volt. Később szövetkezeti elnöknek válasz­tották meg a falujában. Ungváron írattak be középiskolába az 1941 —1942-es tanévben. Polgári iskolába természetesen. Naponta vo­natoztam. Ebből az időből a regölés élménye maradt meg bennem. Vezetett is eddigi életem során. Egyik tanárnőm kisebb létszá­mú irodalmi csoportot szervezett és jártuk az Ungvár környéki falvakat. Az állandó berepü­lések miatt azonban abba kellett hagynom a falujárást, sőt még a tanulást is. A háború után meg már Ungvárra nem tudtam iskolá­ba járni. A bátyám beiratkozott a sárospataki református tanítóképzőbe, én meg — jobb híján — megfogtam az eke szarvát. Nem tetszett a paraszti munka. Én is Patakra szerettem volna menni a bátyám után. De ez szóba sem jöhetett. Apám frontkatona volt, majd engedelmesség megtagadása miatt in­ternált. 1947-ben vergődött haza a nyugati fogságból. Iskolába persze azután se mehet­tem. Annyit tehettem csak. hogy elszegőd­tem Csicserbe kovácsinasnak. 1949-ben se­géd lettem. Az első munkahely: — 1951-ig voltam segéd a kassai Poledniak üzemben, a későb­bi Kelet-szlovákiai Gépgyárban. Kitűnő mes­terem volt a munkásmozgalmi múltú Pajor Pali bácsi személyében. Állandóan kétszáz szá­zalékra teljesítettük a normát. Sztahanovis­ták voltunk. Akkor jött divatba a hegesztés. Akkor tértünk át szegecselésröl a bányacsil­lék hegesztésére. Ez rendkívüli módon fel­gyorsította a munkát. Pali bácsi kiszemelt az utódjának, s elküldött az akkor megnyílt magyar ipari szakközépiskolába, ahová nem vettek fel, mivel csak három polgári osztá­lyom volt. Magánúton tettem vizsgát és az 1951 —52-es tanévben már a gépészeti ta­gozat tanulója voltam. Nyaranként visszajár­tam a gyárba, ahol már műhelymesterként dolgoztam. Jól ment a tanulás az ipariban. Futotta az időmből másra is. Hatalmas kul­turális csoportot szerveztünk, és egész Dél- Szlovákiát keresztül-kasul beutaztuk a mű­sorunkkal. Én szólótáncos voltam. Módom­ban állt hivatásosokkal is megismerkedni. 1952-ben megalakult a Népes (Csehszlová­kiai Magyar Népművészeti Együttes). Béres József, a Csemadok kerületi titkára igazgat­ta. Tánckarát Hemerka Olga irányította. Mi-GYÜRE LAJOS, a Matesz Thália Színpadának művészeti vezetője után én baráti kapcsolatban álltam velük, néhányszor el is utaztam székhelyükre. Első fellépésük színhelyére, komáromi szereplé­sükre is kíváncsi voltam. Ott találkoztam Veres Péterrel, aki az életben és az irodalom­ban ma is példaképem. Az ipariban volt egy rossz tanárom. Ez vezetett arra a gondolatra, hogy a pedagógusi hivatást válasszam. Nagyvárosi évek: — 1954-ben iratkoztam be a pedagógiai főiskolára. Ekkor szűnt meg a Népes, és én úgy éreztem, a magyar főiskolásoknak meg kell találniuk a módját, hogy összejárjanak. Mede István, Csikmák Imre és én alapítottuk meg a magyar főisko­lások művészegyüttesét. A CSISZ KB égisze alatt működött. Tánccsoportja, énekkara, színjátszó csoportja volt. A Csemadok KB közbenjárására lett belőle az Ifjú Szivek. A tanulás itt is jól ment. Megkaptam a Haken­­díjat. Ezt a jó tanulóknak ítélték oda. Pénzju­talommal járt. Kétezer koronával. Önellátó voltam a főiskolán. Ösztöndíjas, könyvtáros és már írogattam is, honoráriumot is kaptam. Első versem az Új Szóban jelent meg Túri János esküvője címmel. Nagy Jenő a rádió­ban is elszavalta. 1954-ben kezdtem verset írni az Új Ifjúságba, Fáklyába, a Hétbe. A főiskolás évek az érés idejét jelentették. Az állandó szellemi harcot az irodalomban, az állandó tevékenységet a kulturális munká­ban. Meghatározható útvonalaim voltak: előadás, próba, szerkesztőség. Egri Viktorral az Új Szóban, Dénes Györggyel a Rádióban ismerkedtem meg. A Hét szerkesztőivel is kapcsolatban álltam. Szívesen emlékezem a Duna parti városban eltöltött évekre. Az Ifjú Sziveknek is szólótáncosa voltam egy ideig, aztán egészségügyi okokból átléptem az énekkarba. Az utánam következő évfolya­moknak számos olyan hallgatója volt, akikből irodalmárok lettek: Cselényi László, Duba Gyula, Kulcsár Tibor, Simkó Tibor, Tőzsér Árpád és mások. Velük állandóan együtt voltam az Ifjú Szivekben. A mi akkon irodal­mi tevékenységünk és az Ifjú Szívek egyet jelentett. 1958-ban megjelent a Fiatal ma­gyar költők antológiája. Fecsó Pál és Petrik József is közénk került. Aztán 1959-ben okleveles pedagógusként Bősön álltam ka­tedrára. Tanítottam, bevonultam, és rettene­tesen vágytam vissza a Duna parti városba. Hiányzott nagyon az ottani légkör! Nem ment könnyen a visszatérés. Végül is enge­dély nélkül távoztam a katedráról, és a Rádió KÖTŐDÉSEK Magyar Adásának külső munkatársaként dolgoztam. Ekkor ismerkedtem meg szintén pedagógus feleségemmel, s a házasság meghatározó volt további éveimre. Ismét katedrára álltam, de már Nagymegyeren. Tartósabb munkahelyek: — Mezőgazda­sági szakközépiskolában tanítottam. Huszonöt éven felüliekbe oltottam a tudás szomját. Kizökkentem az ifjúság keltette hangulatból. Valós problémákkal találkoz­tam. 1964-ig állt fenn az iskola, aztán három év a magyar gimnáziumban következett. 1967-ben pedig a Kelet-szlovákiai Nemzeti Bizottság kulturális szakosztálya felkért ma­gyar művelődési szakfelügyelői poszt betöl­tésére. Nem sokáig töprengtem a lehetősé­gen. Hazafelé robogott velem a vonat, szülő­földközelbe. Rövid életű munkakör volt a szakfelügyelöség, de az alatt is sok minden történt. Krúdy Gyula-emléktáblát helyeztünk el Podolinban, Erdélyi János-szobrot leplez­tünk le Nagykaposon, Rákóczi-mellszobrot Borsiban, Hviezdoslav-emléktáblát Balaton­­füreden. S a legnagyobb: létrehoztuk Kassán a Thália Színpadot! 1971-ben megszűnt a szakfelügyelői munkakör, volt iskolámba, a magyar ipariba helyeztek tanítani, majd 1974-ben igazgatóhelyettesnek neveztek ki a magyar gimnáziumba. 1986 szeptemberé­ig tanítottam újabb munkahelyemen. Közben három könyvem jelent meg: Meditáció eső­ben, Üvegharang és A kelet-szlovákiai ma­gyarság 50 éve (monográfia). 1980-ban A becsületes molnárlegény című színművem is a Thália színpadára került. Ezt megelőzően darabom a Népművelési Intézet anonim pá­lyázatán első dijat nyert. 1986-ban Kassai Napló címmel újabb monográfiám jelent meg, s a közeljövőben mesejátékomat mu­tatja be a Thália Rózsa és ibolya címmel. Elkészült egy egész estét betöltő újabb drá­mám is: Apáczai. Most dolgoztam át Ján Chalúpka A vén szerelmes című színmüvét. Thália Színpad: — Igen, ez a legújabb munkahelyem. Most már bizonyos vagyok abban, hogy a regölés élménye határozta meg lépéseimet. Közel vagy nyakig benne akarok lenni azokban a műhelyekben, ame­lyek egész szlovákiai magyar kulturális éle­tünk szempontjából döntő fontosságúak. Szóltam már arról, hogy közöm volt a Thália alapításához. S miután a színház szekere kátyúba jutott, kötelességemnek éreztem a segítést. Takáts Ernőd, a Matesz igazgatója felkért, hogy legyek művészeti vezetője a Tháliának. Egyeztettük nézeteinket, és átlép­tem a Thálíába. A dramaturgiai munkát is rám bízták. Dramaturgként tettem célommá, hogy a színházat népszinházi feltételeknek megfelelően fogom irányítani. Szerintem a színház lelke a dramaturg. Annak pedig tudnia kell, kiknek játszanak. Már az idei évadban így tűztük műsorunkra a darabokat, így egy évad alatt sikerült elérnünk, hogy a színház iránti érdeklődés nő, ma már nincs gondunk a közönségszervezéssel. Ha így ha­ladunk tovább, állandóan telt ház előtt fo­gunk játszani. És ami számunkra min­dennél lényegesebb, hogy a közönség magá­énak fogja tartani a Tháliát. Repertoárunk­ban a klasszikus és kortárs magyar színmű­veken kívül a világirodalom örökbecsű da­rabjai, s nemutolsósorban a csehszlovákiai magyar szerzők alkotásai is helyet kapnak. Szeretnénk egyre több csehszlovákiai ma­gyar írót színpadunkon avatni. Magam is igyekszem hátralevő éveimben maradandó értékeket alkotni. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents