A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-24 / 17. szám
VÍZIMOLNÁROK 492 11 „NINCSEN A MOLNÁRNAK PÁRJA" Már említettük, hogy a dunaradványi (Radvany nad Dunajom) molnárok történetével legtöbbet Kollányi Ödön és Nyitray Dezső foglalkozott. Az utóbbi szorgalmas gyűjtője is volt a reájuk vonatkozó Írásos vagy tárgyi emlékeknek a komáromi múzeumnak is ajándékozott fényképeket, céhkönyvet, molnáripartársulati jegyzőkönyvet és pecsétnyomókat. Amikor bizonyossá vált, hogy a Duna Menti Múzeum is egyik fö céljának tekinti az ilyen emlékek megmentését, Dunaradványról jelentkezett a nemrég elhunyt Suhai Lajos bácsi, az egykori molnársegéd. Ö nemcsak a vízimalom modelljét készítette el, hanem több olyan eszköz makettjét is. amelyeket egykor a malmok be- és kikötésénél használtak. Lerajzolva a vízimalmok belsejét és minden olyan berendezését, amikre a muzeológusok és a műemlékvédők kíváncsiak voltak (Megemlítjük, hogy néprajzi jellegű filmet is készítettek róla, a televízió, valamint az újságírók is felkeresték.) Lajos bácsi nagyon jól értett a fúráshoz-faragáshoz, de ahhoz is volt érzéke, hogy a molnárok életéről szóló történeteket, dalocskákat és az egyes szokásokat lejegyezze és az utókornak megmentse. Az egyik történet egy Gyenge Imre nevű molnárról szól, aki levitte a malmát Szentendrére szerencsét próbálni. Magával vitte a segédet is, de akárcsak a többiek, ez sem maradt sokáig nála, mert a malom tulajdonosa gyakran fogyasztott itókét. Segítség híján be kellett vezetnie az őrlés tudományába a feleségét, ha azt akarták, hogy valahogy boldogulhassanak. A harmincas években Lajos bácsi vetődött el hozzájuk, de ö is otthagyta őket, mert hazahívták sorozásra. Gyengéék továbbra sem tudtak segédet szerezni. ráadásul az asszony nemsokára bele is halt a sok szenvedésbe. Gyenge Imre ezt a csapást már nem tudta elviselni. Fájdalmában kifaragta a malom fenekét és a Dunán sorsára hagyva leeresztette. Az imbolygó szerkezet ide-oda sodródott, végül nekiütközött az egyik budapesti hídlábnak és ott elsüllyedt. A másik, vidámabb történet Bereczky Károly dunaradványi, de Esztergomban dolgozó molnárról szól, aki egyszer azzal állt elő, hogy 24 óra alatt ki tudja köttetni az összes vízimalmot a Dunáról. Miután a fogadás megtörtént, vett egy fa petróleumos hordót, felvitte a város felső végére, meggyújtotta és belökte a Dunára. Amint a molnárok az égő hordót észrevették, hamarosan az összes malmot kikötötték. Bereczky a fogadást megnyerte, de az lett a szépséghibája a viccelődésnek, hogy egy évre börtönbe zárták. Ugyancsak a molnárok szomorkásabb és vidámabb perceit eleveníti fel az egykori molnártánc vagy molnárveszedelem (az Új Szó is közölte 1971. július 11-én). A molnárok mulatságain, úgy éjféltájban, amikor tetőzött a jókedv az atyamester, a céh elnöke vagy annak helyettese elkiáltotta magát: Jön a molnárveszedelem!” Erre a zenészek elkezdtek jó ropogós csárdásokat játszani, mindig gyorsabb és gyorsabb ütemben. Közben az előbbi hang belekiáltott: — Süllyed a maiom! Ereszd le a kötelet! Csapd le a vasmacskát! i A táncoló párok a kurjantásoknak megfelelő mozgásokat végeztek, mindaddig, amíg teljesen ki nem merültek. A tánc eredetének Suhai Lajos és neje 1977-ben, az általa az a magyarázata, hogy a molnárok így idézték fel munkájuk legizgalmasabb mozzanatait. Ugyanis, amíg a vízimalom szépen ringott a Dunán, öröm volt rajta a molnárok élete. Amikor azonban a tutajok vagy a gőzhajók kiütötték a malmot a szegről, valóságos veszedelem várt a molnárokra. Ilyenkor nagy volt az aggodalom, a zűrzavar. Szaladgáltak s kiabálták: „Süllyed a hajómakészített vízimalom-modell mellett (Fotó: archívum) lom! Csapd le a vasmacskát! Ereszd le a kötelet! Kiabálj segítségért!" Nagyobb baj esetén a malom idegen tájakra sodródott vagy el is süllyedt, a molnárokra pedig nélkülözés várt. A régi molnárnótákat leginkább akkor cifráztuk — emlékezett vissza Lajos bácsi —, amikor a malom öregajtaján kihajolva a Budapest és Bécs között közlekedő személyhajót bámultuk. Ez úgy éjfél körül szokott megérkezni a dunaradványi hajóállomásra. Ilyenkor akármilyen hangosan énekelhetett az ember. Akár a bor beszélt belőlünk, akár a szerelem nyavalyája gyötörte szívünket, az éjszakában és a nagy víztükrön minden hang elveszett. Adatközlőnk szorgalmasan gyűjtötte a nótákat. A régi újságokból és a többi molnároktól sokat feljegyzett magának. A következőt Sándor József mondta el: Ladik megy a Duna hátán. Benne ül a lisztes molnár. Illik néki az evező. Karja közé szép szerető. Anya mondja a lányának, Vessen ágyat a molnárnak. Illik a molnár az ágyba. Mint a pap a katedrára ... Novotni Jenő emlékezetében a nóta egy másik változata maradt meg: Ladik megy a Duna szélén, Molnárlegény ül a végén. Illik néki az evező, Karja közé szép szerető. Nincsen a molnárnak párja. Nincs is a szájában kása. • Túrós rétes, sóspogácsa. Ez a molnár vacsorája. TOK BÉLA A színes dia Kontár Gyula felvétele
