A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-04-24 / 17. szám

JOGI TANÁCSOK

» msuöuöx.

MKSmtÖN

JÁ

R

Ó

(Folytatás az 5. oldalról)

ból. tarackból, perjéből. vadrozsból, szőrfűből, csenkeszből, ebirből, ecsetpázsitból ... ugyan ki tudná felsorolni, hányféle fűféléből szerkesztődön a zöldek végtelen skálája. Ismered azt az érzést, amikor a hüvelyk- és mutatóujjadat végighúzod a perje szálán, s bojtos, toklászos füzérkéjét a markodba fésülöd, hogy aztán szétszórd a szélben. A kiszakadt szárat a szádba veszed, rágod, forgatod a fogaid közön és nyelveden érzed a növény tejének, nedveinek izét? Aztán hányán fekszel a fűben és egyszerűen csak azért vagy boldog, mert hanyatt fekhetsz benne, mielőtt jönnek a kaszások? És a kaszálás illatát ismered? Tejszagú. Másnap megint más, harmadnap újra más, és gyűjtéskor, boglyarakáskor, szénahordáskor is mindig más és más, mindig másképpen bolonditja meg az embert, s annak kamasz gyerekét, aki ugyanúgy ölelésre vágyik a lábon álló sarjú, mint a lekaszált széna illatától? De mindezt apának s kamasznak, legénynek, öregembernek titkolni kötelezi a férfiszemérem. No de nem is erről, hanem e zöldben tarkálló virágokról akarok szólni neked.

Nem is tudom, hol kezdjem, mert félek: tévedni fogok, hiszen látod, hogy egy csodálatos könyvvel segítek magamon, mert megkoptak bizony az emlékeim. Bizonyos, hogy a mi mezőinkön a margaréta volt a „domináns" virág. Ne haragudj az ide nem illő szóért, ezt a „dominánsot" már a városban tanultam. Aztán az ördögszem következett, vagy tán a margarétát oly fürtökben, apróban utánzó székfű, mely nálunk csak kamilla volt, s bóditóan illatos, mint bárhol a világon. Mert úgy tudom, mindenütt honos. Nyilván azért, mert mint ősi gyógynövényre, mindenütt szüksége volt rá az embernek. Az ördögszem kétféle: vajszínű, és szelíden iilás. A napfényben mindkettő megfakul — az egyik csontszínű lesz, a másik szürke. Ugy-e anakronizmusnak látszik: szürke virág. Igen, szürke, és mégis gyönyörű. Erre is csak a természet képes — mint minden igazi csodára egyedül a természet... Ismered-e a vadrezedát az eprek és pimpók alacsony virágát, a herék és lucernák oly sokszínű virágainak tarkaságát. Tudod-e, milyen a kacúros estike ? Ha azt mondom, kék — nem mondtam semmit. Ami a könyv szerint bujdosó mák, az nálunk egyszerűen csak pipacs. Virágzás után másnap már érinthetetlen, mert zászlóvörös levelei azonnal lehullanak, de a fekete sziromszálak ott reszketnek tovább a papsipka formájú magházon, melybe ha belevájod a körmödet, kinyílik, s kismillió tejes magocska buggyan ki belőle. Jó érzés, ahogy befészkelik magukat a körmöd alá. A tavaszi hérics színe sárga, mint a legtöbb mezei virágé. De két egyforma sárga nincs, ezért most kapásból felsorolok neked néhány gyönyörű sárga mezei virágot. Figyelj a nevükre! Szamárkenyér. Szalmagyopár. Pipitér. Gyujtoványfű, gyűszűvirág, ökörfarkkóró, tavaszi hérics, kankalin, mocsári gólyahír, aranyvessző és aranyfürt. Persze, ez csupán a sárgák töredéke. De most figyelj a lilákra! Imola, ászát, réti dákoska, üstökös gyöngyike, gyíkfű, árvacsalán, baltacím. Aztán a tüskés útifüvek sokféle fajtájának sokféle lilája. Az egyiket felénk koldustövisnek hívták. Aztán a mügék: ebfojtó müge. olasz müge, szagos müge ... Kakukkfű. Az illatát ismered, abban a barna üvegben fűszerként tartjuk a polcon, de gyógyszer is, mint a legtöbb mezei virág. És következnek a ciklámenszínüek, rikító magasnövésüek és a szerény alacsonyak. Figyelj! Régi füzény. Erdei deréce. Árvacsalánok. És kék imolák a lilák között. És aszatok — sokféle, ciklámenben is. És a szineváltókról még nem is szóltam. Ilyenek például a kutyatejek. És nem szóltam még a tárnicsokról, a harangvirágokról, az akácos levelű finom bükkönyökről és lednekekről, a sokféle tövises bogáncsféléről. a vasfüvekről, a veronikákról és a gyöngykölesről, a buzogányos útifüvekről, a herevirágokról, az eprekről és a pimpókról, a sóskafáról, a martilapuról, az ezernevű százszorszépről, az aggófűről, és a bókoló bogáncsról, a cickafarkról, és felsorolhatatlanul sokféle mezei virágról, a bozótra felfutó kelyhes szulákról, vagy az ellentmondásos nevű mezei ligetszépéről. Az utóbbi ugye igen különös nevű, de ettől csodálatosabb.

A parlagi rózsát viszont ki nem hagyhatom. A tövisei aprók, a virága sárga és rózsaszín, ártatlan mint a ... — nincs hasonlat. Tudom, hasztalan keresném. És nem szóltam még zsályákról, a mezei csormolyáról, a merev szemvidítóról, a kakascimerekről és az erdei nefelejcsről sem.

Befejezem. A mezei és erdei virágok felsorolhatatlan gazdagságát kár megkísérteni. De tudod, olyan jó kiejteni a nevüket, és olyan nemes, megnyugtató érzés egy olyan gyerek előtt kiejteni, mint te vagy — aki városban töltötte élete eddigi életét, kinek nem lehetett része abban, ami a szüleinek döntően fontos volt: ezt úgy mondják, hogy a természet közelsége. De meg kell tudnod, hogy nem csak az ember távolodott el a természettől, a természet is távolodóban van az embertől, mert az ember igen mostohán bánik a természettel.

Tudod, most van az erdők hónapja és a szerkesztő bácsi felkért, írjak ez alkalomból az erdőkről valamit. Én most az erdőkről és a mezőkről mesélek neked, és riasztó a lelkifurdalásom, mert téged még alig részesítettelek abban, ami az én életemet meghatározta: Ez a természet volt.

Itt és most férfiasán megígérem: a mulasztást pótolom. „CC7CI, [Ep[ur

„Sürgős I." jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy jár-e a fiának az 1986-os évre szabadság. Miután fia letöltötte kétéves tényleges katonai szolgálati idejét, 1986. október 1-jén a régi munkahelyén ismét munkába lépett. A munkaadója azonban nem ismerte el a szabadságigényét az év hátralevő részére.

A folyó naptári évben annak a dolgozónak van szabadságra igénye, akinek a munkaviszonya már legalább öt hónapja tart és a folyó évben legalább 75 munkanapot ledolgozott.

A Munka Törvénykönyvéhez kiadott 1975. évi 54. számú kormányrendelet 64. paragrafusa 2. bekezdése értelmében a szabadságigény szempontjából nem tekinthető ledolgozott időnek a tényleges katonai szolgálat ideje.

Így olvasónk fia esetében csak az 1986. október 1 -je után ledolgozott munkanapok számíthatók be. Az idézett kormányrendelet 64. paragrafusa 3. bekezdése értelmében annak megállapításánál, hogy a dolgozónak van-e szabadságra igénye, azt a dolgozót, aki a számára megállapított törvényes munkaidőben dolgozik úgy kell tekinteni, mintha heti hat napot dolgozna.

Ezek szerint olvasónk fiának az október 1-jétől december 31-ig terjedő időben 76 ledolgozott munkanapot kell beszámítani — természetesen akkor, ha nem mulasztott el egyet sem —, s így erre az időre igénye van a megfelelő rövidebb szabadságra.

Olvasónk fia esetében az egész évi teljes szabadság 3 hetet tesz ki, ezt kell a továbbiak szerint megrövidíteni.

Az évi szabadságot az első 100 elmulasztott munkanapért 1/12-del, s minden további 25 elmulasztott munkanap után további 1/12-del kell megrövidíteni.

Ha olvasónk fia a szabadságát nem vehette ki 1987. április 30-ig azért, mert a munkaadója nem határozta meg a szabadság megkezdésének idejét, illetve mert nem engedte öt szabadságra, akkor a Munka Törvénykönyve 109. paragrafusa 2. bekezdésének b) pontja értelmében a szabadság idejére járó bérmegtérítésre van igénye.

„Sürgős II." jeligéjű olvasónk családi ügyben kér tanácsot. 14 éve házasok, a férje az utóbbi időben gyakran kimaradozott, későn járt a munkából haza, s mint kiderült, egy nálánál 14 évvel fiatalabb leánnyal „szórakozott". Férje már egyszer megígérte, hogy felhagy ezzel az ismeretséggel és olvasónk meg is bocsátott neki. De pár hét után minden újra kezdődött. Két gyermekük van, azt kérdezi, mi tévő legyen, beszéljen-e a lánnyal?

A házasság két ember szoros életközössége, amelynek nemcsak érzelmi, hanem értelmi motivációja is van. A házastársak kötelessége, hogy együtt éljenek, egymást segítsék, egymáshoz hűek legyenek s közösen gondoskodjanak a házassággal alapított család szükségleteinek a kielégítéséről. A házastársak kötelesek a gyermekeiket nevelni, őket irányítani, róluk erkölcsileg és anyagilag gondoskodni, ami egyúttal a társadalomnak is elsőrendű érdeke.

De mint minden emberi közösségben, így a házasságban is felmerülhetnek nehézségek, nézeteltérések, problémák.

A pillanatnyi fellángolás, lelkesedés idővel nyilván rendszerint ellanyhul vagy meg is szűnik és ilyenkor a vétlen fél mértéktartó, komoly magatartása és indokolt tartózkodása legtöbbször meghozza a gyümölcsét és

előbb-utóbb a másik felet is jobb belátásra bírja. Az elhamarkodott, indulatos lépések vagy reakciók ritkán vezetnek jóra. — Maguk között nagy összekötő kapocs a két gyermekük, akiket nyilván a férje is szeret és így rajtuk keresztül is hathat a férjére, hogy felhagyjon felelőtlen ismeretségével. Idővel férje is belátja majd, hogy egy nálánál 14 évvel fiatalabb lánynál kalandról, átmeneti fellángolásról van szó, amiért nem szabad a családját, gyermekeit feláldozni.

Próbáljon valamelyik közeli rokonuk, jó barátjuk vagy jó ismerősük útján is hatni a férjére, beszéljen vele nyugodtan, higgadtan, de azt nem ajánljuk, hogy az illető lánnyal lépjen személyes érintkezésbe. Aligha válna az ügy hasznára és bizonyára nem szolgálná a gyermekeik érdekeit sem, ha családi problémájukat — amely most csak kettejük dolga — kiteregetné, mert ezzel esetleg még jobban elmérgesitené a helyzetet.

Tartsák szemük előtt a gyermekek érdekeit, akiknek mindkét szülőre szükségük van.

P. P. alsószeli (Dolné Saliby) olvasónk azt kérdezi, hogy mint szövetkezeti tagnak van-e az 1986. évre fizetett szabadságra igénye akkor, ha ebben az évben egyáltalán nem dolgozott, mert először fizetett szülési szabadságon volt, majd utána igénybe vette a további fizetés nélküli szabadságot.

A szabadságigény szempontjából a 26 hetes fizetett szülési szabadságot olyannak kell tekinteni, mint amit ledolgozott.

Minthogy már régen tagja a szövetkezetnek s a fizetett szülési szabadság ideje, amely nyilván 75 napnál többet tett ki az 1986. évben, ledolgozott időnek számít, az egész évi szabadságát úgy kell csökkenteni, hogy az első 100 elmulasztott munkanap után 1/12-del s minden további elmulasztott 25 nap után további 1/12-del kell megrövidíteni.

Ezt a megrövidített szabadságát a fizetett szülési szabadság letelte után kellett volna kivennie s csak ezután kellett volna a további fizetés nélküli szabadságot igénybe venni.

Ha azonban a szövetkezet nem tette magának lehetővé, hogy a szabadságát ez év április 30-ig természetben kivegye, akkor igénye van a szabadság idejére eső bérmegtérités kifizetésére.

N. Árpád rimaszécsi (Rim. Seč) olvasónknak üzenjük, hogy a már közölt „Mezőgazdasági föld" jeligéjű válaszunkhoz nincs mit hozzáfűznünk. Ott részletesen megírtuk, hogy az 1975. évi 123. sz. törvény szerint azok a mezőgazdasági ingatlanok, amelyek szocialista szervezetek használatában voltak 1976. január 1-jével minden további intézkedés nélkül ezek tartós és ingyenes használatába mentek és ezekkel úgy gazdálkodhatnak, mintha tulajdonosok lennének. E dátum után azonban az ilyen jog megalapításához a járási nemzeti bizottság Írásbeli közigazgatási határozatára volt szükség. Eszerint kell az esetüket megítélni.

Amennyiben a szövetkezet e törvény rendelkezéseivel ellentétben jogellenesen járt el és jogellenes eljárásával valakinek kárt okozott, akkor kárukat a károkozó ellen a törvényes kétéves határidőben bírósági perrel érvényesíthetik, amely határidő attól a naptól számítódik, amely a kárukról tudomást szereztek, de legkésőbb a kár keletkezésétől számított három éven belül.

Dr. B. G.

19