A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-24 / 17. szám
1. Gondolatok, séta közben Rövid, áprilisi sétára invitálom a kedves olvasót,., Nem is fog kelleni hosszasan lépdelnünk valamelyik mostanában átadott lakótelepen, hogy akaratlanul is észrevegyük: sok helyütt letépett tapétamaradványok, felszaggatott szőnyegpadlók, a lakásmagra erősített fürdőszobák vas- és műanyagkonstrukciójának szétszerelt, majd kihajított elemei csúfítják a terepet. Ahhoz pedig egy gyors számvetés is elegendő, hogy kiszámítsuk: e pazarlás láttán nem is százezrekről, hanem milliókról beszélhetünk. Esztelen herdálás az ilyesmi, magyarán nem illik rá szelídebb jelző. Egyesek vadonatúj lakásuk vadonatúj tapétáit tépik le a falról, mások a szőnyegpadlót szaggatják fel, kicserélik a vízcsapokat, a mosdót — másm ilyet szerelve mindehelyett. Olyan társadalmi jelenség ez, amelyen érdemes alaposabban elgondolkozni! Mert X vagy Y több évi várakozás után végre beköltözhet családjával a régen várt önálló otthonba — és mint a lakótelepi körkép is mutatja, mégsem igazán boldog. Hogy rakhatná ugyanis a meglévő szilvakék ülőgarnitúrát a narancssárga mintás bordó tapétához anélkül, hogy nyomban ki ne ficamodna a jóízlése? A másik szobában látható virágos tapéta is harsányan rákiabál a belépőre, a piszkosszürke gumipadló nyomasztó, na és a zománcos mosogatóval szintén baj lesz rövidesen, hiszen a háziaskodni most tanuló gyerek csak egyszer ejtse bele a törhetetlen kávéspoharat, iziben lepattan a zománc. Nyilván rozsdamentes fém kellene ide! És a beépített szekrény egy részét is ki kell bontani, hogy helyet szorítsanak a spájzként használt mélyhűtőnek, elvégre a háromszobás lakás konyhájában csak akkora kamraszekrényt építettek, amekkorában a fűszer is alig fér el. Aligha kell ecsetelnem, hogy ez az újraépítés tízezernél is több koronába kerül. így hát X és Y családja meghúzza még egy darabig a nadrágszíjat, de ki-ki kedvére valóvá teremti az új otthont. Jön hát a mester, ver, tép, bont és csinálja újra, amit már elsőre is lehetett volna. Feltéve, ha az építők már eleve úgy alakítanák ki az új lakásokat, hogy azok a jövendő lakók egyéni ízlésének is megfelelnének. Sietősen hozzáfűzön: ez csak részben építőipari probléma. Részint azért, mert jobbára azzal csempéznek, tapétáznak ami éppen a nagyketíz százalékát költi közlekedésre, nagyjából ugyanannyit, mint ruházkodásra vagy a háztartásainkban használatos műszaki cikkekre. De ami ennél is lényegesebb: a legtöbb ember naponta utazik, méghozzá nem kedvtelésből, hanem nagyon is elemi kényszerűségből: munkába kell járni, orvoshoz szaladni, ügyeket intézni, satöbbi... Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az így szerzett élelmiszerek árába, szolgáltatások díjába szükségszerűen beleszámít az is, amit közlekedésre kell fordítani. És akkor még nem szóltam a fáradságról, aminek nehéz volna megadni a pontos árfolyamát, forgalmi értékét. Vitathatatlan tény, hogy tömegközlekedésünk a hatvanas-hetvenes évek mezsgyéjén ugrásszerűen fejlődött. Javarészt kicserélődött a teljes járműállomány s különböző autópályaszakaszok, közlekedési csomópontok épültek. Ami viszont aggodalommal elegy dobogásra ad okot, az a kocsi — és egyéb járműpark azóta tapasztalható elöregedése. Nem titok, hogy szinte nullára leírt buszok is közlekednek még mind a belvárosi, mind a helyközi forgalomban; hogy a vasúti kocsik állapota ennél is rosszabb, így a vonatok javarésze piszkos és elhanyagolt, a késések pedig télen-nyáron napirenden vannak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen szerelvények áporodott levegőjű, sör- és fáradtságszagú utasfülkéiben eléggé bajos a kulturált ingázás feltételeiről beszélni. És akkor még szóba se hoztam a napi ingázás egyéb idegőrlő fáradalmait... Szó ami szó, a kulturált körülményeket biztosító utazás feltételeit említve, némi kétkedő mosollyal jutnak eszünkbe a valamikori nagy kampányok, a vasútállomások kultúrvárótermei, a vasúti tanulószobák, egyszóval minden, aminek a kieső időket komfortosabbá kellett volna tennie. Aki gyakran utazik, nyilván tudja: minden jószándék ellenére e külön kijelölt helyiségek zöme épp oly piszkos és elhanyagolt, mint a síneken mozgó vagy az országutakon gördülő tömegközlekedési jármüvek túlnyomó többsége. Persze, ez utóbbiról nemcsak a közlekedtetők, hanem mi, a közlekedők is tehetünk. Ki tudja miért, de túlságosan nagy a randalírozó szemetelők, a kíméletlen kocsirongálók tábora. Mert tény és való: a vasút jóvoltából tényleg tisztábbak lehetnének a vonatok, és a különböző menetrendeket is jobban egyeztethetnék, akiknek ez a dolguk. Nekünk viszont megőrizni kellene tudni mindazt, amin közlekedünk. Ezek a dolgok együttesen teremtik meg a kulturált m09tBS8h»UP0Mt reskedelemben kapható; részint pedig azért, mert a lakásgazdálkodók már csak a kész otthonokat utalják ki, lényegében kizárva a jövendő lakó bármiféle beleszólását. Ennek eredményeképpen kerül szemétdombra a konzolon függő mosdó, a mellmagasságig rakott seszínü kerámiaburkolat és még hosszan sorolhatnék a milliókká kerekedő elherdált építkezési anyagot. Nyilván feleannyiba se jönne mindez, ha a lakásokat már félkész állapotban megtekinthetnék a leendő tulajdonosok, ha beleszólhatnának a lakás végső kialakításának néhány kérdésébe. Gondolom, ilyen esetben a szokványos és a maga választotta építőanyag közötti különbözeted vagy az esetleges többletmunkát is szívesebben fizetné meg bárki, mint a kétszer végzett munka hasztalan költségeit. Ily módon nemcsak az új lakótelepek környéke lenne szebb és tisztább, hanem ami ennél is fontosabb: sem az államkasszát, sem a lakásgazda pénztárcáját nem terhelnék fölösleges kiadások. Elvégre gazdaságosságra, minőségre törekvő időket élünk. Ha igaz. 2. Utazunk, utazgatunk Riportútról jövet, természetesen vonaton zötykölödve, azon tűnődöm: vajon kielégítő-e a tömegközlekedést naponta használók közérzete? Már csupán azért is érdemes firtatni, mert a közlekedés a hangulatunkat alapvetően meghatározó tényezők egyike. Ezt a szubjektívnak tűnő megítélést a számok is erőteljesen alátámasztják. Szlovákia lakossága ugyanis jövedelmének több mint ingázás, az ilyen-olyan közlekedés jó közérzetének feltételeit. Az utaz/tat/ásban ugyanis a színvonal és a pontosság jelenti a kultúrát. Lám, mi minden jut az ember eszébe, ha a hírlapíró is — a fürgébb meg kényelmesebb autó helyett — másodosztályú nemdohányzóban közlekedik... 3. Tavaszköszöntő Elég nyitott szemmel járni, hogy bárki észrevegye: ki ebben hisz, ki abban. Az 12
