A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
Juli néne nagyanyám Az öreganyámat úgy ismertem, hogy majd elröppent a boldogságtól. Olyan volt, mint a kicsike fekete madár, aki ágról ágra repült. Ingott-bingott, fordult jobbra, perdült balra: — Ej-haj, ihajja! Szebben ki tudja! — ím így tette Juli néne nagyanyám. És topogott a nótához aprókat, majd toppantott akkorát, hogy a faluvégi süket is meghallja. És nyihogott, vele zenélt a duda, amit egy vénember szorongatott. Szebben ki tudta volna, mint ők ketten. Szűcs mester dudája és Juli néne nagyanyám. így múlottak a napok. A hetek, a hónapok váltották egymást. A tavasz nyárba fordult. A nyár őszbe konyult. Esztendő esztendőt követett. De ö: ő csak járta a bolondját. Aprókat topogva, nagyokat toppantva: — Ej-haj, ihajja! Szebben ki tudja! Ki tudta volna szebben, mint ő: Juli néne nagyanyám. Fák szökkentek, nagyra nőttek. Árnyékukban mások üldögéltek. Nézték, hallgatták a fekete asszonyt. Egy napon, akkor már surbankó voltam, így szólt hozzám: — Hm, te gyerek! Ha akarod, elmesélem az életem múltját, s ha tudod, megjegyezheted! Nos, ekként szól e történet. Messzi múltból ered ám! Akkorában még divat volt a tömérdek boszorkánykonyha, és annyi volt a girhes boszorka, mint ég hálóján a pisla csillag. Szóval ő is tanulta volna, mert áhítozott a repülésre, seprűvel vagy rostával: — Ej-haj, ihajja! Szebben ki tudja ... — nevetett a görbedt asszony. Indult volna lánykorában: nyomban! Seprűt kaparintani a boltba. És suhanni! Ott fönn a légben hajókázni... Ég hűvösében ... — Régen volt, nagyon régen ... — merengett az öregasszony. Lódult volna azonnal. Aztán egy napon ... már ő is közöttük volt. Egy távoli erdő derekán: hol köleskását — sótlanul — kotyvasztott sok tudós asszony, akiktől ember, ország, és hatalom reszketett. S a seprűk ... persze félrerakva. így szólt az első boszorka: — Juli lányom, gyere már! Kóstold ezt az étket... Kigyófark, békafej, és egy kevés zabpehely is főtt benne! Úgy-e finom, és ehető? S ha félt is, lába reszketett szegénynek, mégiscsak az üst felé indult. Az üsthöz lépve kóstolót vett! — Miért ne! Hiszen suhanás a bére! Repülhetsz égi madárként! S rioghatsz hozzá, vatyoghatsz, ha úgy kívánod örömödben! — Mindez csupán első próba! — kacagott a második boszorka, egy vasorrú öreg táltos-asszony, ki ördögökkel legyeskedett! — Holnap déli tizenegykor a keresztúthoz mégy, és ahány darázs szembe repül veled: déli egyik mind lenyeled! Ha ezt kiállód... — vihogott. Hangja akár a rozzant üstedény. Meglásd megjön a bátorságod a suhanáshoz! Elcsendesült a tűnődő asszony: Juli néne nagyanyám. Arcán fintor, úgy mondta: — Énekelni, táncolni, mulatni tudok. Suhanni? Suhanni? Suhanni nem! Pedig mégis elsuhant az elkövetkező éjjelen. VAJKAI MIKLÓS Tárgyilagos kritika — Nagyszerű film — állapította meg határozottan Nágya, a laboránsnő. — Micsoda bútorok! Már régóta ábrándozom ilyen berendezésről. És az a hálószoba! Bizonyára francia. Kolja nemrég egy észt garnitúrát vett, pedig mennyire kértem, hogy várjon még egy ideig azzal a vásárlással. — És hogy csókolóznak! Engem még soha az életben senki sem csókolt meg Így. Csak filmen lehet látni ilyen csókokat — sóhajtott Grigorjev mérnök. — Én csak Batalov miatt néztem meg a filmet — mondta Vera, a technikusnő —: csak őt néztem, senki mást nem láttam rajta kívül. Még háromszor is elmegyek, hogy lássam az imádott filmszínészemet. — Érdemes megnézni — jelentette ki Petrov mérnök. — Látni lehet a filmben a legújabb Moszkvics-modellt. Egészen jó kocsi. Valaki rám akar sózni háromezerért egy 1975-ös modellt. Lehet, hogy mégis megveszem. — Nézd meg te is ezt a filmet — mondja Jura, a szerelő. — Van mit látni benne. Micsoda remek táncosnők — mind a tíz ujjadat megnyalhatod! — De minek ehhez film? — kérdi Gyima, a technikus. — Nálunk a lépcsőházban különb jeleneteket látni, mint a moziban ... Holnap én is elmegyek abba a moziba ... Nem mintha érdekelne a film. De a zenéje! A magnómat is magammal viszem. M. BASKIN Fordította: G. Gy. JOGI TAKÁCSOK CS. K. olvasónk azt írja, hogy a havi alapfizetéséhez kaphat 30 százalék prémiumot, amit a főnöke határoz meg. Abban a hónapban, amikor szabadságon van, kevesebb prémiumot kap, ámbár a munka a műhelyben, ahol csak egymaga dolgozik „megvárja" s ezt a szabadságról való visszatérte után el kell végeznie. Azt kérdezi, miért nem kaphatja meg ekkor is a teljes prémiumot? A dolgozó fizetése alapfizetésből és az azt kiegészítő mozgó részből (prémium, jutalom, részesedés) áll, amit a fizetési előírásokban, a munka- vagy kollektív szerződésben meghatározott feltételek teljesítése esetén a végzett munka mennyisége és minősége szerint vagy fix összegben, vagy a meghatározott bérskála keretében kaphat. A bérskála keretében a munkaadó értékelésétől függ a konkrét prémium összegének meghatározása. Az üdülési szabadság ideje alatt a dolgozó nem végez munkát, s erre az időre a munkabér helyett az átlagkeresete összegében megállapított munkabérmegtéritésre és az esetleges természetbeni járandóságokra van igénye. Ezt az átlagkeresetet rendszerint az előző napári évben elért tényleges keresetéből állapítják meg. Ez azt jelenti, hogy a szabadság alatt nemcsak az alapfizetését kapja, hanem az előző naptári évben ténylegesen elért keresetéből (tehát az alapfizetéséből, prémiumból, jutalomból stb.) kiszámított átlagbérnek megfelelő összeget. A munkaadója nem jár el helytelenül, ha abban a hónapban amikor szabadságon van, a bérskála keretében csak a ténylegesen ledolgozott munkanapok figyelembe vételével állapítja meg a havi prémiumát. Sz. M. olvasónk azt írja, hogy beteg anyósát a halála előtt másfél évig gondozta a férjével együtt, s erre az időre hozzá is költöztek. Az elhunyt többi gyermeke most azt állítja, hogy olvasónknak, mint gondozónak nincs joga elmenni a hagyatéki tárgyalásra. Olvasónk azt kérdezi, hogy nincs-e neki is valami része az anyósa örökségéből, pedig a temetéséről is ö gondoskodott a férjével együtt. Olvasónk anyósának a törvényes örökösei a gyermekei, így olvasónk férje is, akik az elhunyt vagyonát egymás közt egyenlő arányban öröklik. Az örökösök kötelesek a hagyatéki terheket, így a temetkezési költségeket is az örökrészük arányában viselni. Olvasónk azon a címen, hogy az anyósát, mint rokonát és családtagot gondozta, nem igényelhet semmit a hagyatékból. Minthogy nem örökös, nem résztvevője az anyósa után az állami közjegyzöségen lefolytatott hagyatéki eljárásnak sem. Ebben csak a férje, mint az elhunyt gyermeke és örököse vehet részt. „Sürgős" jeligével olvasónk azt Írja, hogy férjével és fiukkal egy 6 szoba-konyhás emeletes családi házban laknak. Válófélben vannak és nem tudnak a lakás használatában megegyezni. Azt kérdezi, hogy joga van-e a férjének öt és a fiukat kitenni a lakásból? Továbbá a házassági vagyon felosztása felöl érdeklődik. A házasság alatt szerzett minden vagyon a házastársak közös tulajdonát képezi. Kivételt csak azok a vagyontárgyak képeznek, amelyeket valamelyik házastárs ajándékozása vagy örökség útján szerzett, ezek az ő külön vagyonát képezik. A házassági vagyonközösségbe tartozó tárgyakkal a házastársak csak közösen rendelkezhetnek. A családi házat is közösen használhatják, s olvasónk férjének nincs joga őt és fiát a házból kitenni. Ha a házastársak válófélben vannak, akkor közös megegyezéssel bizonyára meg lehet osztani, a ház, illetve a lakás használatát. Ha ilyen megegyezésre nem kerülne sor, akkor olvasónk a bírósághoz fordulhat és kérheti, hogy az döntsön. Ami a vagyontárgyak elosztását illeti, a házassági vagyon megosztására csak a válóper jogerős befejezése után kerülhet sor. Ebben az esetben abból kell kiindulni, hogy mindegyik házastársat a vagyon fele-fele illeti meg. A tárgyak megosztásánál, annak eldöntésénél, hogy a családi ház melyikük kizárólagos tulajdonába kerüljön, „tekintetbe kell venni a kiskorú gyermek szükségleteit, valamint azt is, hogy a házastársak milyen mértékben járultak hozzá a közös vagyon megszerzéséhez és fenntartásához. Ennél figyelembe kell venni a gyermekekről és a közös háztartásról való gondoskodást is. Ha a volt házastársak nem tudnak a vagyon felosztásában megegyezni, akkor ezt bármelyikük indítványára a bíróság végzi el. A házasság fennállása alatt a válóper tartamára csak a közös tárgyak használatát illetően lehet megegyezni, s ebben szintén a felek s a kiskorú gyermekek tényleges szükségletei az irányadók. A házassági vagyon- és tulajdonközösség ugyanis csak a házasság megszűnésével (az egyik fél halálával, vagy jogerős bontóítélettel) szűnik meg. Fontos okokból azonban a bíróság a házasság tartama alatt is megszüntetheti a házassági vagyonközösséget s ebben az esetben sor kerül a vagyon megosztására is. Az esetleges bírósági eljárás kérdésében olvasónk vagy valamelyik ügyvédi tanácsadó tagjához, vagy közvetlenül a járásbírósághoz fordulhat tanácsért. S. A. dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) olvasónk a munkahelyi baleset fogalma felől érdeklődik. A Munka Törvénykönyve 187. paragrafusa értelmében munkahelyi balesetnek tekintendő az a baleset, amely a dolgozó munkafeladatainak teljesítésekor vagy azzal közvetlen összefüggésben történt. Véleményünk szerint azt a balesetet, amelyet olvasónk a szolgálati gépkocsijából való kiszállás után, egy idegen gépkocsinak nyújtott segítség (meghúzás) után azáltal szenvedett, hogy egy harmadik gépkocsi a ködben a megsegített álló gépkocsiba beleszaladt úgy, hogy ez olvasónkat a saját gépkocsijához nyomta, nem lehet munkahelyi balesetnek minősíteni. Kártérítést csak a balesetet okozó gépkocsi vezetőjétől, illetve üzemeltetőjétől követelhet, s ha volt saját balesetbiztosítása, akkor az Állami Biztosítótól. — Munkahelyi balesetnek minősülne az eset, ha saját munkaadója kocsijának segített volna. Dr. B. G. 19