A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-04-10 / 15. szám

Régi gimnáziumi épületben tartózko­dom. Ezerkilencszázötben épült. Ne­héz lenne felsorolni, kik tanultak mostanáig falai között. Mindjárt a bejáratnál jobboldalt a magyar szövegű, az alapítás eszten­dejére és az alapítók nevére figyel­meztető tábla, s szemben vele balol­dalt a szlovák tanítási nyelv beveze­tésére utaló szöveg az 1918-as esz­tendőt megjelölőén. A mai Šafárik Gimnázium szlovák—magyar tagoza­tos. A gimnáziumnak az 1961 — 1962-es tanévtől magyar osztályai is vannak. — Negyedszázados a magyar nyel­vű oktatás. Most hagyja el iskolánkat a huszonötödik érettségiző osztály! — mondja Čerevkáné Bedecs Teréz igazgatóhelyettes. — Hogyan tekint­sünk vissza negyedszázados mun­kánkra? Nos, körülbelül négy éve az Oktatásügyi Minisztérium országos felmérést készített arról, milyen a főiskolára jelentkező magyar nemze­tiségű tanulók eredménye, és akkor két dolgot kísértek figyelemmel: az érettségizett tanulók főiskolára tör­ténő jelentkezési arányát és a felvé­teli vizsgát nyújtó teljesítményt. Ez utóbbi teljesítésében tanulóink or­szágos elsők lettek Szlovákiában. A szlovák osztályokból a tanulók nyolcvan, a magyarból hatvanöt-het­­ven százaléka jelentkezik főiskolára. Azt szeretnénk, ha a magyar osztály­ból is nyolcvan százalékos lenne a jelentkezés. — A jelentkezők ugyanolyan jól helytállnak a továbbiakban, mint a szlovák osztályok tanulói. Számos mérnök, orvos, tanár kötődik gimná­ziumunkhoz. És hát, akikre büszkék vagyunk: Hajdú Ágnes, Mikulik Pál a Kassai Műszaki Főiskola tanársegé­dei, Tóth Zsuzsa, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem finn-ugor tanszé­kének tanársegéde, Sunyovszky Szil­via, a Madách Színház színművésze. Orosz Márta, a Madách Könyv- és Lap­kiadó szerkesztője, Krausz Tivadar és Szentandrási Tibor tehetségesen je­lentkező csehszlovákiai magyar köl­tők, és Mázik István verseivel is gyakran találkozunk. Čerevkáné Bedecs Teréz huszonhá­rom éve tanít a gimnáziumban. 1964-ben végzett szlovák-magyar szakon a Komenský Egyetemen. Nem a tanügyi hatóság irányította ide, ha­nem a házassága. Negyedéves hall­hatóként férjhez ment, s orvos férje kerületi ösztöndíjas volt, s ez köte­lezte őt a munkahely megválasztásá­ban. így kerültek Rozsnyóra (Rožňa­va) azzal, hogy legfeljebb három évet töltenek a bányavárosban. Huszon­három esztendő lett belőle. Huszon­két éves lánygyermeke Brnoban or­vostanhallgató, férje a város rendelő­­intézetének vezető orvosa. — Szülőföldem a Mátyusföld, szü­lőfalum Felsöszeli, nyolcvanöt esz­tendős édesanyám és két bátyám ott él. Én is ott akartam kezdeni az életet a közelükben, a Duna-parti nagyvá­rosban; fel is vettek már a Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztőségé­be, fordítónak és korrektornak, de végül is családi okokból vállalnom kellett a kettős kötődést Gömörhöz és Mátyusföldhöz. Čerevkáné Bedecs Terézt nem kell szóra bírni, igazgatóhelyettesi szobá­jából az iskola minden zegét-zugát érinti, hogy átfogó képet nyerjek éle­tükről, munkájukról. A gimnázium a kassai (Košice) Šafárik Egyetemmel tart szoros kapcsolatot. Tanárai elő­adást tartanak tanulóiknak, s ők is járnak hozzájuk tanulmányutakra. A gimnáziumnak az egri Dobó István Gimnáziummal van még kapcsolata. A tanulók sítanfolyamra járnak on­nan ide, innen pedig úszótanfolya­mokra utaztak oda, míg helyben nem nyílt erre lehetőség. A tantárgybi­zottságok cseréje is folyamatos, a tanárok egymás óráit látogatják, ta­nulnak egymástól. A rozsnyói Šafárik Gimnáziumnak dr. Ján Barilla az igaz­gatója. Nagy társadalmi elfoglaltsága ellenére is (az SZNT képviselője, az SZNT iskolaügyi, tudományos és kul­turális bizottságának alelnöke) hatá­rozottan vezeti az iskolát, s ez mind­két tagozaton megmutatkozik az ok­tatás színvonalában és az iskola fel­szereltségében. A régi, ódon épület falai között a legmodernebb szaktan­­termek várják a tanulókat. — Gimnáziumunk folyamatosan együttműködik az alapiskolákkal, folytatja a tájékoztatást Čerevkáné Bedecs Teréz. — Eljárunk szülői érte­kezleteikre, hogy tudtára adhassuk a szülőknek, mit jelent gyermekük szá­mára ma a gimnázium. Mert már az nem a régi, szaktantárgyakat is taní­tunk. Ha valamelyik szaktantárgyból is érettségizik a tanuló, akkor szak­­képesítést nyer. Most három szak­­tantárgyat oktatunk: bányászatot, mezőgazdaságot és vegyészetet. Szeptembertől a számítástechnika oktatását is bevezetjük. Annak elle­nére, hogy az utóbbi években orszá­gos méretben csökkent az érdeklő­dés a gimnáziumok iránt, ez nálunk még nem érezteti hatását. Például a magyar első osztályba már most hu­szonnégy jelentkező van, de meggyő­ződésem, hogy szeptemberig har­minc lesz! — Milyen a gimnázium városon belüli kapcsolata? A gimnázium épülete — Iskolánk nem él elszigetelten semmilyen tekintetben. Jelen va­gyunk minden fontos eseményen. Ta­nulóinkból verbuválódott egy gárda, amely évek óta tevékeny a városi nemzeti bizottság polgári ügyeket in­téző testületében. Tanulói a városi úttöröház érdekköreiben is dolgoz­nak. Országos viszonylatban is szép eredményeket érnek el a földrajz, az orosz, a matematika és a fizika olim­­piászon. Sikeresen képviselik isko­lánkat a kerületi versenyeken. Helye­zés nélkül még soha nem tértek haza. Külön nagy figyelmet fordítunk a szlovák nyelv oktatására, hogy a di­ákok helytálljanak a továbbtanulás­ban. Közülük többen szlovák szakot választanak a Komenský Egyetemen. Az idei tizennégy főiskolára jelentke-12

Next

/
Thumbnails
Contents