A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
KINCSÜNK A NYELV Arasz, rőf, méter Ma a mértékek használatát a legtöbb országban törvény szabályozza, s például a hosszúság mérésére általában a méter alkalmazása a kötelező. A korábbi századokban a gyakorlat nagyon is tarka képet mutat, országonként és koronként különböző mértékeket használtak, s még ugyanazon mértékegység sem volt mindenütt egyforma. Az úgynevezett láb hossza például 29,2 és 32.5 centiméter között ingadozott. Az említett tarkaság a mi nyelvünkre is jellemző volt, hadd soroljunk fel a régiségből csak a hosszmértékek közül néhányat, olyanokat is. amelyekkel a hosszúságot pontosan, s olyanokat is, amelyekkel csak hozzávetőlegesen mérték : könyök (könyöknyi, könyökletnyi), ujj (ujjnyi). arasz, hüvelyk, láb, (lábnyi), lépés (lépésnyi), öt, sing, rőf. Vegyük szemügyre ez alkalommal közülük az araszt és a rőf öt, majd szóljunk röviden a ma általánosan használt méterről is! Az arasz a kinyújtott hüvelykujj és a kisujj közötti távolság, mintegy 15—20 centiméter. Nyelvjárásainkban és a régiségben araszt változata is előfordul. Gyakran használjuk a mértéket kifejező -nyi képzővel: arasznyi. Nyelvemlékeinkben az első adat a XV. század elejéről való. az arasztra a XVI. századból. Származéka is korán előfordul: arazni (arasznyi) — az 1532-i Tihanyi Kódexben. Hadd idézzünk e szó használatára néhány mondatot is a régiségből: „Ki meri a vizeket markával, és ki mértékű az egeket arasszával" — olvasható Heltai Gáspár Bibliájában. Bornemissza Péter Énekeskönyvében pedig ez: „Magassága hat sing és egy arasz". Régóta használják átvitt jelentésben is. Baranyai Decsi János közmondásgyüjteményéből idézhető: „Egy araz az ember élete", vagy Szenczi Molnár Alberttól: Idom nálad czac (csak) egy araszni". Hasonló példát találunk Madách müvében is: „Éljen magának, és keresse a kéjt. Mellyel betölti az arasznyi létet." Az arasz finnugor eredetű, megfelelője a rokon nyelvek egész sorában megtalálható, általában hasonló jelentésben, illetőleg „az ujjak közötti bőr", sőt „ujj" értelemben is. Ezek szerint a testrészekkel kapcsolatos mértéknevek közé tartozik, akárcsak a hüvelyk, az öl, az ujj (ujjnyi), a láb, a könyök vagy a marok marék. A rőföt számos országban használták mértékegységként. nagysága különböző volt, 60—80 centiméter között váltakozott. Eleinte a szövetféléket a kifeszített kar hosszával mérték, s ezt a távolságot nevezték el a német nyelvterületen a Reif „kötés" szóval. A magyarban tehát német jövevényszó, korábbi hangalakja réf volt, magánhangzója csak utóbb vált ajakkerekitéses hanggá: ő-vé. Az eredeti réf alakra találunk példát a Nádasdy család levelezésében is: „Az vörös bársony köntöshöz két réf és egy fertály vörös bársony kell a prémnek." A rôŕ képzett alajqa, a rőfös „textilkereskedő" és összetételei: rőfösáru „méteráru", röföskereskedö, röföskereskedés a közelmúltig eleven szavai voltak az üzleti életnek. Az alapszó jószerivel csak egy közmondásban maradt meg: „Nem rőffel mérik az embert" — azaz nem termetük magassága szerint kell megítélnünk az embereket. A legújabb kor kereskedelme megbénulna egységes mértékrendszer nélkül. A méter használatát a legtöbb országban törvény írja elő. Hossza a Föld délkörének negyvenmilliomod része. A Párizs melletti Sevres-ben őrzik azt az irídium-platina rudat, amelyen két vonás hitelesen jelöli meg a nemzetközileg is elfogadott méter hosszát. Törtrészeinek elnevezése: deciméter, centiméter, milliméter, ezerszerese pedig a kilométer. A tér másik két dimenziójának mérésére a négyzetmétert és köbmétert használjuk, (a 100 kilogramm jelölésére pedig a métermázsát vagy röviden métert). (Pl. „Tiz méter szenet vásároltam.") Egyéb összetételeit inkább tudományos műszóként alkalmazzák: méterkilogramm. méterrendszer, mikrométer, származékai viszont: a méteres, méternyi a köznyelv eleven szavai. A métert magyar szóként mintegy kétszáz éve használjuk. Érdekes, hogy a legkorábbi, 1 771-i adata 4 méter zab kiutalásáról szól, azaz a másodlagos „métermázsa" jelentés előbb bukkan fel, mint az eredeti. Eredetére nézve úgynevezett nemzetközi szó, a nyelvek egész sorában megtalálható, a szlovákban például meter, a csehben metr alakban. Végső forrása a görög jietqov „mérték", ez a latin metrum révén került a franciába. Itt vált a méterrendszer bevezetésével és nemzetközi elfogadásával a hosszmérték egységes jelölőjévé. Ének az éjben címmel jelent meg az az antológia, amely Turczel Lajos összeállításában azokat a szlovákiai magyar írókat és költőket mutatja be. akik 1939-től 1945-ig működtek Szlovákiában az úgynevezett Szlovák Állam idején. Ez az antológia tulajdonképpen hézagot tölt ki irodalmi ismeretünkben, egyúttal bizonyítja azt, hogy a fasiszta Szlovák Állam idején Szlovákiában maradt írók nem tették le a tollat, s ha számszerűen meg is fogyatkoztak, volt erejük folytatni az első köztársaság idején megkezdett utat. Tulajdonképpen a Szlovák Államban folyó magyar kulturális és irodalmi élet eddig terra incognita volt az átlag szlovákiai magyar olvasó számára, hiszen úgyszólván semmi nem jelent meg erről az időszakról. Éppen ideje tehát, hogy Turczel Lajos antológiája napvilágot látott. A múltbeli csehszlovákiai magyar irodalmat, kulturális. politikai és gazdasági állapotot kitünően ismerő író-tanár, egyetemi docens a könyv bevezetőjében széles körű helyzetképet ad a Szlovák Államban maradt magyarok életéről, akik 1938-ban új körülményeknek nézhettek elébe, hiszen testvéreik túlnyomó része Csehszlovákia széthullása után Magyarország fennhatósága alá került. Turczel Lajos míves tanulmányában kitér a politikai, gazdasági, kulturális helyzet ismertetésére, ezen belül az irodalmi és művelődési intézményekre, könyvkiadásra, mindarra, ami a Szlovák Államban élő magyarságot valamiképpen érintette. A fő hangsúly azonban az irodalmon van. Tanulmányának befejező szakaszában írja többek között: „... az antológiánk éppen azt igyekszik bebizonyítani. hogy az 1918—19-től bontakozó kisebbségi irodalmunk folytonossága ebben a nehéz korszakban sem szakadt meg, csak társadalmi bázisai és mennyiségi összetevői szűkültek meg erősen." Turczel három részre tagolja az antológiát. Elsőnek az elbeszélőket mutatja be, majd a költőket, végül az esszéírókat. Tizenkilenc írót és költőt sorakoztat fel, név szerint: Ásgúthy Erzsébetet, Egri Viktort, Jankó Zoltánt, L Kiss Ibolyát, Páll Miklóst, Pozsonyi Annát, Győry Dezsőt, Környei Eleket, Kövesdi Lászlót, Sebesi Ernőt, Stelczer Endrét, Szenes Erzsit, Szeredai Gruber Károlyt, Arany A. Lászlót, Brogyányi Kálmánt, Fábry Zoltánt, Mártonvölgyi Lászlót, Mezei Gábort, Szalatnai Rezsőt. Nekem a legmaradandóbb élményt a novellisták nyújtották, különösen Ásgúty Erzsébet és Pozsonyi Anna, akik egy külön kötetet is megérdemelnének, hiszen hazai irodalmunk egyébként is szegény jó elbeszélésekben. A többiek is figyelemkeltöek, ám a válogató bizonyára a legjobb elbeszéléseket sorolta be. A költők közül Győry Dezső magasodik ki Emberi hang című, ódái hangerővel zengő, a háborút és a fasizmust elítélő poémájával. Dicsérni kell még az esszéket, helyzetképeket, amelyeknek darabjai melegfényű ékkövekként csillognak. Turczel Lajos válogatása gondos és figyelemkeltő, kár, hogy a könyv csak 2 400 példányban jelent meg, s ebből is 1 800 példány Magyarországra került. (dénes) FOTÓ: J. DUBEŇ KÁZMÉR MIKLÓS FIGYELEM! FIGYELEM! A Hét 16. számában, a Kincsünk a nyelv rovatban NYELVI TOTÓ címmel játékos fejtörőt közlünk. Már a cím is sejteti, hogy játszani hívjuk Önöket. Ebben a totóban százezreket — netán milliókat — nyerni ugyan nem lehet, jutalomkönyveket sorsolunk ki a sikeres megfejtők között. A játékot és az anyanyelvét szerető embernek azonban a tárgyjutalomnál is fontosabb a játék, a megfejtés, az ismeretszerzés öröme. Ezentúl minden második héten olvashatják majd a kérdéseket és az előző forduló megfejtéseit. A kérdések összeállításakor arra törekedtünk és törekszünk, hogy érdekesek és sokrétűek legyenek. A válaszadás módja is különböző lehet: néha a megadott válaszokból kell a helyeset kiválasztani, máskor a feleletet önöknek kell majd megfogalmazniuk. Reméljük, kellemesen szórakoznak majd. Tehát: figyelem! A Hét 16. számában jön a nyelvi totó!!! 10