A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-10 / 15. szám
INMAN HAI]J3Tri]K-0L\ASTUK-IATITJK I nn épségekről A legsikeresebb gyermek-táncospár Nemcsak tiszta forrásból, hanem tiszta szívből és igazán ... (Želiezovce) színpadról Szombathv Viktor: SZÁLL A REGE VÁRRÓL VÁRRA Szlovákia lenyűgöző szépségű hegyeinek, hangulatos dombjainak mindig vonzó látványossága az általában a legmagasabb, de ugyanakkor a legmegközelíthetetlenebb csúcson lévő vár. Néhány kivételtől eltekintve egykori dicsőségüket ma már csak néhány, az időjárás viszontagságainak még ellenálló falmaradvány, épen maradt várrészlet őrzi. Java részük évszázadokkal ezelőtt épült, eredeti állapotukra az egykori krónikák lapjairól, metszetekről lehet következtetni. Tulajdonjogukért szinte állandó harcok folytak, hiszen a vár elfoglalása egyúttal a hozzá tartozó területek megszerzését is jelentette. S míg a várak épültek-rombolódtak, a környékükön élő emberek képzeletében legendák, csodálatos történetek születtek. A sokszor titokzatosnak tűnő események köré a nép meséket, regéket, mondákat szőtt, s szájról szájra tovább adta azokat. A szerző sokadik kiadást megélt könyvében — ezúttal a Madách gondozásában jelent meg — egy képzeletbeli utazás résztvevőiként sorra meglátogathatjuk a legismertebb szlovákiai várakat, megismerve közben rövid történetüket a hozzájuk fűződő érdekesebb regéket, eredetmondákat. Életre kelnek valóságos s kitalált személyek, szóhoz jutnak a boszorkányok, sárkányok, tündérek. Felelevenedik a rettegett Bojnik lovag története, Falkos lovag és a hricsói kőbarát története, Mátyás király gömöri látogatása stb. A könyv a serdülőkorúaknak íródott, de kedves olvasmánya lehet a szülőknek, pedagógusoknak, nevelőknek is. A belőle szerzett ismereteknek hasznát láthatja mindenki, aki turistaként eljut egy-egy hajdan nevezetes vár romjaihoz. Puntigán József A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1945-1975 (A költészet) A közismert hatkötetes magyar irodalomtörténetet folytató, a felszabadulás utáni magyar irodalmat bemutató és összefoglaló sorozatból először A határon túli magyar irodalom című IV. kötet jelent meg 1982- ben. Ezt követte az Irodami élet és irodalomkritika cimü I. kötet 1984-ben. Legutóbb pedig A költészet cim alatt két kötet jelent meg ebből a sorozatból, mely monumentalitásával, éppúgy mint részletező feldolgozási módjával az eddigi legkomplexebb felszabadulás utáni magyar líratörténet. A két kötetes mü áttekinti a háború utáni időszak költészettörténeti folyamatait, a műfaji változásokat és az egyes költői csoportosulások jellemzőit. Az első kötet azoknak a költőknek a pályáját mutatja be, akik már a két háború között is jelen voltak a magyar irodalomban, s azt jelentősen gazdagították a felszabadulás után is. Itt a középpontban a Három nemzedék (a Nyugat első, második és harmadik nemzedéke) költőinek felvonultatása áll, melyet a népi és népies lírikusok áttekintése, az avantgarde utóéletének és a szocialista mozgalom hatására kialakult új költői irányzatoknak felmérése követ. A második kötet szerzői a háborút közvetlenül megelőző években és a háború éveiben induló költők munkásságát elemzik kiindulási pontként, hogy a szocialista fordulat több generációs ágának számbavételével folytassák a sort. Külön fejezetben olvasható az 1958-ban megjelent Tűz-tánc című antológia köré csoportosulok költészetének értékelése, a hatvanas években jelentkező lírikusok eddigi munkásságának felmérése és a hatvanas évek végétől a hetvenes évek végéig megjelenő antológiákban (Elérhetetlen föld, 1969; A magunk kenyerén, 1971; Tengerlátó, 1977; Madárúton. 1979 stb.) először fellépő fiatal költők esztétikai hozadékának méltatása. A terjedelmes irodalomtörténeti munka utolsó nagyobb fejezete függelék keretében foglalkozik a felszabadulás utáni magyar műfordítás-irodalom eredményeivel. A művet életrajzi jegyzetek, a megjelent lirikusi alkotások és a szakirodalom válogatott könyvészeti adatai teszik teljessé. A felszabadulás utáni magyar irodalom története eddig megjelent köteteit a nemrég elhunyt Béládi Miklós szerkesztette. Áldozatos munkájának nagyszerű emlékét az ismertetett líratörténet is őrzi. Alabán Ferenc Cí CENTENÁRIUM JEGYÉBEN Komárom (Komárno) kapcsán gyakran elmondjuk, hogy itt született Jókai Mór, Lehár Ferenc, itt van Közép-Európa egyik legnagyobb hajógyára, itt székel a Magyar Területi Színház, itt rendezi meg a Csemadok Központi Bizottsága évről évre a csehszlovákiai magyar vers- és prózamondók, irodalmi színpadok és öntevékeny színjátszó együttesek nagy seregszemléjét: a Jókai Napokat... S hogy miről és miért nevezetes Komárom, még hosszan sorolhatnám. Itt azonban már csak annyit: Komáromban született 1887. szeptember 9-én Steiner Gábor, a csehszlovákiai munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a CSKP alapító tagja, a csehszlovákiai magyar kommunisták legismertebb vezetője, az egykori parlamenti képviselő, majd szenátor. A város méltóan ápolja nagy szülötteinek emlékét, és gondosan készül Steiner Gábor születése 100. évfordulójának megünneplésére is. A helyi párt-, állami és kulturális szervek és szervezetek által a centenárium alkalmából és jegyében szervezett rendezvények egyike: A Duna Menti Múzeum grafikai tárlata. A Magyar Területi Színház művészeinek és a helyi zeneiskola tanárainak közreműködésével a minap ünnepélyes keretek között megnyitott bemutató hét csehszlovákiai magyar képzőművész (Darázs Rozália, Janiga József, Kocsis Ernő, Kopócs Tibor, Platzner Tibor, Szilva József, Szkukálek Lajos) műveiből ad ízelítőt. A Steiner Gábor születése 100. évfordulójára emlékező tematikus tárlaton a munkásosztályhoz kapcsolódó, illetve a mai élet egy-egy eseményét kifejező kisplasztikák, rajzok, metszetek, plakát- és díszlettervek láthatók, érzékeltetve a kiállító művészek formanyelvét és elkötelezett magatartását. Steiner Gábor életéhez és a kiállított képzőművészeti alkotások mondanivalójához szorosan kapcsolódik a tárlat könyvkiállítása, amely a bratislavai Pravda Könyvkiadó magyar szerkesztősége által az utóbbi években megjelentetett politikai tárgyú kiadványait mutatja be. A városi nemzeti bizottság és a Duna Menti Múzeum által az SZLKP komáromi járási és városi szervezete, a bratislavai Pravda Könyvkiadó, a Nyugat-szlovákiai nyomdák komáromi üzeme és a Keszegfalvi Egységes Földműves Szövetkezet védnökségével szervezett — március 6-tól május 3-ig tartó — kiállítás méltóan köszönti Steiner Gábor emlékét. A tárlat Szuchy M. Emil hozzáértő rendezését dicséri. Balázs Béla Nyilván a véletlenek összjátéka hozta úgy, hogy egyazon társulatnál: a Szlovák Nemzeti Színház prózai együttesében két egymást követő napon, két aligha rokonítható színmű (Federico Garda Lorca: Vérnász. Osvald Záhradník: Karácsonyi félszigetek) bemutatóját tartották meg február végén. E két színpadi alkotás közül mindenképpen a Vémász jelent megrázóbb, maradandóbb színházi élményt. A granadai temető falánál 1936-ban meggyilkolt Lorca darabjában ugyanis a drámai formát öltött régi románcok sodró erejével olyan érzelmi és társadalmi konfliktus feszül, amely egy félszázad múltán is az eredeti spanyol környezetből általánosabb szintre emeli az írói mondanivaló lényegét. Elvégre az alakoskodás, a viszálykodás, a vallási fanatizmus, a gyűlölet, a bosszú — sajnos — ma sem ismeretlen fogalmak, így az ebből eredő konfliktusok sem veszítettek mindezidáig időszerűségükből. Ezt a felfogást, ha úgy tetszik, hát figyelmeztetést érzékelteti éles kontúrokkal megrajzolt, megrázó erejű rendezésében Jozef Bednárik, aki a Dosztojevszkij sori Kisszínpadon vendégként vállalkozott a Vérnász bratislavai színrevitelére. Az előadás főbb szereplői közül Anna Mafová jól érzékelteti a Menyasszony egyéniségét, fájdalmát és félelmét, Peter Rúfus robusztus erejű Leonardót formál meg a színpadon, jó alakítás Anna Javorková tompán szenvedő Felesége, vagy Soňa Valentová plasztikusan ábrázolt Cselédje. A Vémász mindenképpen olyan előadás, amelyen a néző egy igazi színházi katarzissal lesz gazdagabb. Karácsonyi félszigetek — ez a címe Osvald Záhradník legújabb színdarabjának. A szerző, mint eleddig több ízben, ezúttal is a mai emberek hétköznapi konfliktusszituációit állítja írói optikájának homlokterébe. Nem szépitgeti, nem is próbálja eltussolni, pusztán diagnosztizálja az emberi kapcsolatok széthullásának, a stresszhelyzetek elburjánzásának okait. Ezt a törekvést tükrözi Peter Mikulik rendezése is, aki a témafölvetés aktualitására összpontosítja elsődleges figyelmét. A darab végkicsengését azonban kissé bizonytalannak, elkapkodottnak érzem. Bár ki tudja, lehet, hogy szándékosan sikeredett ilyenné, hiszen így épp olyan, akár maga az élet. Elvégre a Karácsonyi félszigeteket egy mai szerző, a ma emberéről — a ma emberének írta. Miklósi Péter 9
