A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-04-10 / 15. szám

A CSEMADOK FOKOZOTT FELELŐSSÉGGEL Valós képet kell adni eddigi önmagunkról, hogy a ma korparancsának szellemében fo­galmazhassuk meg céljainkat E megméretés egyaránt számot kell hogy adjon a jó érzéssel nyugtázott eredményekről, de az önmagunk­nak is csak nehezen bevallott sikertelenségek­ről is. S nem csak erről. Az okokról is. Az őszinte számadás felfedi az önbizalmat erősítő jelenségek okait hogy gyarapodjanak, s ugyanakkor fel kell fednie a kudarcok okait is, hogy megszüntesse azokat. Meggyőződésem, hogy ez a felismerés, s ez az igény hozta a fővárosba kilencvenezres tagságunk küldötteit a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésére, amely a pártkongresszusunk programjából eredő gazdasági, szociális és társadalmi fejlő­dés meggyorsításának kulturális életünkre vo­natkozó feladatait is pontosítja. A XIV. Országos Közgyűlés nem egyszerűen a tizenharmadikát követő. Ennél sokkal több: a kongresszusi programból eredő gazdaságirá­nyítást, társadalmat demokratizáló, gondolko­dásmódot megújító folyamat szerves része, melyet áthat a Szovjetunió társadalmában megindult változtatási szándék és gyakorlat, s talán ennél is hatványozottabban a Szovjet­unió felelősségteljes békeprogramja. S ha nem is tennénk erről említést, XfV. Országos Köz­gyűlésünkre kihat Nemzeti Front-tagságunk ténye is. A Nemzeti Front a szocialista internaciona­lizmus elvei alapján tevékenykedik, ami arra kötelezi a benne tömörült társadalmi szerveze­teket és azok szerveit, hogy tagságukat ha­zánk nemzetei és nemzetiségei kölcsönös bi­zalmára és együttműködésére, a szocialista internacionalizmusra és a szocialista hazafi­­ságra neveljék. A Csemadok mindig is büszke volt arra, hogy belső szervezeti életével és rendezvényei legjavával tovább fejlesztette azokat az össztársadalmi igényekből fogant értékeket, és vele együtt a magyar nemzetiség azon hagyományait amelyekkel a közös haza nemzetei és nemzetiségei együvé tartozása eszméjét szilárdította. E két jelenség egyazon forrásból ered. Abból a marxi-lenini tételből, amely nem azonosítja a nemzetit a nacionaliz­mussal, s ugyanakkor nem azonosítja az inter­nacionalizmust sem az elnemzetietlenedéssel. Kulturális szövetségünk sohasem a nemzeti sajátosságok szigetelő szalagjába gubózó egyediséget, hanem a nemzetek és a nemzeti­ségek kultúrájának közeledését, cseréjét és egymást gazdagító kölcsönhatását tartotta és tartja fontosnak. E csereérték megőrzésével, ápolásával és fejlesztésével párhuzamosan is­mertük meg a más nemzetek kulturális érté­keit és ismertettük meg saját kulturális érté­keinket a többi nemzettel, ami egyúttal hozzá­járult nemzetiségünk kulturáltsága fejleszté­séhez is. Önmagunknak mondanánk ellent, ha csak az értékeset látnánk és láttatnánk. Vannak vadhajtásaink is. Még akkor is meg kell emlí­teni a nemzeti túlérzékenység, bizalmatlan­ság, előítéletek megnyilvánulásait ha azok egyáltalán nem általános érvényűek, és csak elvétve tapasztalhatók. De mégis tapasztalha­tók. Hasonlóképpen, mint a többi nemzet, illetve nemzetiség esetében. Nem minden szo­cialista jellegű, ami a szocializmusban létezik. Ezek a jelenségek sem. S csak akkor kerülnek ezek a régiszabású nyűgök a tegnapi ócskasá­gok lomtárába, ha mindenki a saját göncét veti le, s nem a másikét cibálja: mindenki a saját nacionalizmusa ellen, mindenki a saját népe internacionalizmusáért küzdjön. Mi is. Konkrétan a konkrét megnyilvánulások ellen. Ez az önmegtisztulási folyamat nem nemzeti­ségünk feladását jelenti, hanem az internaci­onalizmus erősítését Az internacionalizmusét, mely szükségszerűen csak nemzeti formák­ban jöhet létre és létezhet. Erre rendezvénye­ink java szolgálhat jó példával, s nem csupán a közös népművészeti fellépéseket említeném, hanem közművelődési rendezvényeinket is. S ha azokat sem elsősorban a vélt igények kialakítása érdekében és szellemében valósít­juk meg. korparancsot teljesítünk. E munkánk eszköze a nyelv. Az anyanyelv és a kultúra kapcsolata vitathatatlan. A kultu­ráltság és a nyelvek ismeretének összefüggése ■ úgyszintén. Most, amikor az újszerű gondolko­dásmódot szorgalmazzuk, akkor egyáltalán nem hanyagolhatjuk el a gondolkodási folya­matok nyelvi kifejezését. Ehhez anyanyelvi szintű anyanyelvi tudásra, de színvonalas szlo­vák, orosz, angol, német... nyelvi ismeretek­re is egyre nagyobb szükségünk van. A nyelv­művelés mindinkább fontos feladatunkká vá­lik. Csak nyelvek által szerezhetünk korszerű tudást És bizony, akad pótolni valónk. Országos Közgyűlésünk öt év munkáját ér­tékeli. Büszkék lehetünk arra, hogy nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is gyara­podtunk. Ezért dicséret társadalmi megbecsü­lés illeti tagságunk, szervezeteink, szerveink legjavát. Évzáró taggyűléseink és járási konfe­renciáink is ezt bizonyították. Hogy az elkövet­kező időben még hatékonyabb tevékenységgel gazdagíthassuk nemzetiségi kultúránkat, s ál­tala a csehszlovák szocialista kultúrát is, tizen­negyedik jelentéstételünkön valós képet kell adnunk eddigi önmagunkról, s látnunk kell a jó érzéssel nyugtázott eredményeink mellett a tartalékokat és a_fogyatékosságokat is. Meggyőződésem, hogy a XIV. Országos Köz­gyűlés ennek értelmében értékel és közös ügyünket, hazánk gazdasági-szociális és tár­sadalmi fejlődésének meggyorsítását szolgáló határozatot hoz E határozat maradéktalan valóra váltásához kívánok minden küldöttnek és az általuk képviselt Csemadok-tagságnak békét és örömteli kulturális munkától gazda­gabb holnapokat SIDÓ ZOLTÁN, a Csemadok KB elnöke A felvételek a Csemadok XIII. Országos Közgyűlésén készültek SZÁMADÁSRA KÉSZÜLÜNK Értékeljük az utóbbi öt év munkájának ered­ményeit, mennyiségi és minőségi mutatóit. A Csemadok XIV. Országos Közgyűlésére való felkészülés kezdeményezöen és serken­tően hatott helyi szervezeteink évzáró gyűlé­seire és a járási konferenciák tanácskozása­ira. Ezek vitaanyaga viszont könnyítette a Csemadok apparátusának helyzetét, mert a körültekintéssel összeállított beszámolók és a nagy érdeklődést tükröző viták segítettek bennünket abban, hogy objektívabban érté­kelhessük az elvégzett ■ munkát, végered­ményben Szövetségünk munkájának haté­konysága a helyi szervezetek munkájának minőségével mérhető leginkább, mert hiába vannak jó elképzelések, ha ezek tagságunk szintjén a tömegszervezeti munka széles körű kibontakozásában nem érvényesülnek. Eze­ken a tapasztalatokon kívül az értékeléseket előkészítő bizottságok munkáját könnyítette az is, hogy Központi Bizottságunk az elkövet­kező év tavaszi ülésén mindig alapos részle­tességgel értékelte a munkatervben megfo­galmazott feladatok teljesítését, és ebben a választási időszakban először a közgyűlésre való jobb felkészülés céljából napirendre tűzte 1985-től egy-egy munkaterület értéke­lését. így került sor a szervezeti élet, az irodalomnépszerüsités és nyelvművelés, a pódiumművészet és az ezekhez kapcsolódó központi rendezvényeink színvonalának érté­kelésére. Ezek mind jó alapul szolgáltak az ötéves választási időszak munkájának érté­keléséhez. A közgyűlés anyagaiban: a főbe­számolóban és az Adalékokban az elért eredmények mellett foglalkozunk a problé­mákkal és a hiányosságokkal is. Kerestük a munkánkat hátráltató szubjektív és objektív tényezőket, és ezek ismeretében megpróbál­tuk megtalálni a kivezető utat. Természete­sen egy ilyen terjedelmű írás nem biztosítja annak lehetőségét, hogy ezekről a teljesség igényével tájékoztassuk a Hét olvasóit, de eltökélt szándékunk, hogy a XIV. OK után a majd négyszáz küldött által megfogalmazott véleménnyel gazdagodva visszatérünk ezek­hez, és a közgyűlés által jóváhagyott értéke­lés alapján részletesen foglalkozunk majd a Hét hasábjain egy-egy tevékenységi terüle­tünk munkájával úgy, hogy helyi szervezete­ink és egész tagságunk tapasztalatokat és erőt meríthessenek belőle a további munká­hoz. A tömegszervezeti munkának fontos ve­lejárója a szervezeti élet és ezen belül is a szervezettség. A XIII. Országos Közgyűlést követően a Csemadok Központi Bizottsága meghatározta a következő közgyűlésig elé­rendő taglétszámot. Ezt lebontotta járásokra, és határozattal kötelezte a járási bizottságo­kat, hogy figyelembe véve a helyi szervezetek feltételeit és lehetőségeit ennek megfelelően toborozzanak új tagokat. Erre azért volt szükség, mert a szervezettség fejlődését ér­tékelve azt kellett megállapítanunk, hogy e tekintetben éppen azok a járások maradnak el lényegesen az országos átlagtól, amelyek­ben a magyar nemzetiségű lakosok arányát illetően legjobbak a feltételek a taglétszám emeléséhez (Dunaszerdahely, Galánta, Ko­márom). Ennek is köszönhető — a járási bizottságok és a helyi szervezetek megértet-6

Next

/
Thumbnails
Contents