A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-03 / 14. szám
IMEENSárogh István képvilága Komor színekből áttörő optimizmus, torz figurák között a rend keresése — sommásan igy is összefoglalhatnánk Sárogh István festészetének alapeszményét, de a képek látványa nélkül ez túl egyszerű és túl általános lenne. Ö maga az „igazat mondd, ne csak a valódit..vezérfonalát tartja szem előtt, s ezzel nemcsak ez a mondat, hanem József Attila egész müvének meghatározó élménye is ott munkál benne, amikor ecsetet vesz a kezébe. Bár a költő verseivel csak megkésve, szinte már érett fővel találkozhatott, de épp a belemagyarázásoktól és előítéletektől mentes befogadása tette alkalmassá, hogy önállóan szembesüljön vele. 1960-ban Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) született, de gyermekkori eszmélésének időszaka már a bodrogközi Leleszhez köti. Édesapja irodalmi és képzőművészeti vonzódása az indító erő, majd a Ticce csoport ösztönző légköre. így kapott először, még gimnazistaként lehetőséget egyönálló kiállításra Királyhelmecen (Kráľ. Chlmec). A prešovi egyetemi évek felkészültségét megérlelték, és kitekintést kapott ahhoz, is, hogy el tudjon szakadni a szokványos megoldásoktól. Šafranko és Hegyessy tanítványaként több pályázati kiállításon figyeltek fel rá. Az olajfestés klasszikus technikáját alkalmazza aláfestéssel, több rétegben felvitt lazúrokkal, de azt is igazolja, hogy e hagyományos módszeren belül van még lehetséges megújulás. Témagazdagsága sokirányú : a zsáner- és tájképek mellett a figurális kompozíciókat is szereti. Képei dinamikusak, expresszivek, amit nemcsak az arányos elrendezéssel, a mozgás érzékletes megjelenítésével ér el, hanem színeivel, a tónusok Tavaszi szelek a Bodrogközben Fuvolás váltakozásával és a montázs bravúros szerkesztésével is. Nála a montázs a szinte meghökkentően távoli jelzések részleteinek egybeolvadó logikai kapcsolata, amit a kompozíció és a színek aránya determinál, így a kép egységes egész, ahol a párhuzamok és ellentétek, a sötétségből kiemelő izzó színek hozzák létre azt a feszültséget, mely a mélyebb összefüggések megértése vagy megérzése felé sodorja szemlélőjét. Portréi eleven érzékiségről, elmélyült átélésről, empátiáról tanúskodnak. Magával ragadóan tudja kivetíteni a természetes önfeledt örömöt és a befelé forduló ember magányosságát egyaránt. Optimizmusát a természet harmóniájával való azonosulása és ennek a rendnek az emberi viszonylatokba remélt átültetése adja. Ilyen impressziók hatása alatt, az állandó feltöltődés igényével keres bizonyossági pontokat a világban. Ezek a pontok: az otthon, a közösség, társak és barátok valamint maga a festészetben megtalált önkifejezés. Az otthoni táj, a tisztább otthonlátás igényét sugallják a fanyar zöld színeit ellenpontozó átható, világos tónusai a Bodrogközi tavaszi szelek című képén. A kórus (alcíme Ripacsok) az álszent emberi viszonyok kritikája, ahol az elmosódó hazug álarcok sem tudják már leplezni a más-más vágytól vezérelt kórustagok széthulló kötelékeit. A Fuvolás a zene felkavaró, magával ragadó indulatának képi kifejezése. Az első, felületes pillantásra idilli Fürdőzök pedig a magamutogatás visszataszító mivoltának görbetükre, amit a tarkaság és a hivalkodó kellékek révén ér el. József Attilát és Karinthy Cirkuszának gondolatvilágát idézi elénk a „Játszani is engedd!" című képe. Ezen az ártatlanul őszinte gyermeki vágyak, a világ megismerésének naiv kísérlete mögött az ebböí eredő csalódás szomorúsága is ott remeg a kíváncsi szemek mögött. Játékos gyermeki lélek képzelete szülte a festményeket. Számonkérő és szembesülni kényszerítő egyszerre. Ezért árad magabiztosság és nyugalom a Műteremben cimű képéröl, melyen alkotótársai közt otthon érezheti magát. Nem titok, hogy a Ticce közben vele együtt színre lépő alkotókat láthatjuk mellette. Bár már három éve Bratislavában él, nyaranta és év közben is visszatér közéjük. Ezek után a találkozások után tisztul le újra, telítődik ismét élményekkel, hogy önmagát adhassa. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Az elmúlt ősztől Anna Fjodorovna házában szinte családtagnak számít a képen vele együtt látható gólya. A végkimerüléstöl földre zuhanva találtak rá. Gondosan ápolták, etették, így megerősödött, s ma a kéményen fészkel. A háziak szeretik a hosszúlábú vendéget. Arrafelé úgy tartja a közmondás: A gólya szerencsét hoz. Különös szemléltető étlapot talált a spanyolországi Toledó város egyik utcáján a szemfüles fotóriporter. A „cégér" további erénye, hogy minden nyelven olvasható. Már nemcsak tejet árulnak kartondo bozban, hanem bort is. (Spanyolország ban készült felvétel...) 8
