A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-27 / 13. szám

HALDOKLÓ MOZIK

Gyermekkorom leglátogatottabb területei közé tartozott a mozi. Úgy szerettem nézni a fehér vászonlapra vetített, gyorsan pergő filmkockákat, hogy legszívesebben ki sem tettem volna a lábam a teremből, ott reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam volna, s még éjszaka is erőltettem volna a szemem, az unalmasabb részeknél el-elszenderedve. így aztán mélységesen elszomorít, gyermekkori gyönyörűséges emlékeimen ejt sebet, ha kisvárosaink egyikében-másikában járva azt tapasztalom, hogy vége a mozi csodálatos, vonzó varázsának; Bártfán (Bardejov) péltoboroz és reklámoz, s teszi mindezt fennmaradásáért, bizonyítandó, nem kell véglegesen bezárni ajtaját és ablakait.

Egy másik kisvárosban, délebbre, meg olyan benyomást szereztem, hogy néhány kamaszkorú fiatal, lány és fiú, randalírozásra foglalták le maguknak az első széksorokat, s filmvetítés közben abban lelik örömüket, hogy ízléstelenül cuppognak, ha éppen csókos jelenetet látnak, s ha ennél is több történik a vásznon, már magukról elfeledkezve üvöltöznek, mint a tébolyodottak. Ez utóbbi helyen nem is volt felnőtt részese a film nyújtotta élménynek, talán a moziban viselkedni nem tudó kamaszkorú fiatalok miatt. Akárhogyan is van, számomra egyáltalán nem közömbös, hogy a mozik csendesen haldokolnak, ha sziszifuszi küzdelmet kívánó

Ami pedig a filmélményeket illeti, arra ott van az annyit emlegetett, hibáztatott, dicsért televízió ...

KI A BARKÓ?

Medvesalja falvait járva az egyik kocsmában került először szóba, barkó-e az idevalósi ember, vagy balóc? Beszélgetőtársam egyértelműen kijelentette, hogy a medvesaljai emberek pedig palócok, még véletlenül sem barkók. Egy másik helyen meg ennek az ellenkezőjét állította határozottan valaki, mondván, hogy a medvesaljai zárt katlanba szorult hat községet is

Pogony, Domaháza, Péterfala, Gesztete, Tajti, Óbást, Egyházasbást, Medveshidegkút és Vecseklö .. . Fülek körzetében barkónak a medvesaljai falvakat tartják."

Paládi-Kovács Attila könyvéből az derül ki, hogy a Barkóságot nem lehet határozottan megvont határokkal megjelölni. Ezt az igyekezetét mind a mai napig pontatlanság kíséri. Voltak kutatók, akik azt is megállapították, hogy a barkó megjelölés nem okoz osztatlan örömet a Barkóság falvaiban, amelyeket hegyek határolnak egészen a Medvesig. Maga a tájnév 1834-től használt megnevezés, de a barkó név eredete távolról sem egyértelmű, vannak, akik helységnévből, vannak, akik személynévből származtatják, és a XVIII. század végén létezett még egy Barkó regiment is — „a 10. magyar huszárezredet, a

HÁROM JEGYZET

dául egyenesen kínosan érintett, hogy tizedmagammal ülök végig egy mélyen emberi problémával foglalkozó filmet, s az üres széksorok azt a félelmetes érzést keltették bennem, hogy már csak mi élünk tízen, akik ezt a filmet nézzük, kint elpusztult a világ. A Dukla mozi bejárata előtt csupán egy-egy szuperkrimi vetítésekor láttam kígyózni a sort a pénztár ablakánál, no meg akkor, amikor tanárok és diákok szervezett mozilátogatásra indultak. És már el is érkeztem a dolog lényegéhez, látogatók szervezése nélkül már a mozi sem él meg, szüksége van az önkéntességet pótló mankóra, a mozi vezetője fordul az iskolákhoz, üzemekhez,

12

közönségszervezés nem késleltetné a halálát, talán már be is fejezte volna az életét. Ma már igen ritka az olyan film, amelynek a vetítésekor a pénztár ablakába kell akasztani a táblát: minden jegy elkelt! IMem is emlékszem, hogy találkoztam volna ilyen táblával. Lehet, nem a legjobbkor érkeztem a kisvárosba. Sovány vigasz. Az igazsághoz tartozik, hogy a mozinak nincs már romantikája. Másképp múlnak el az esték és a vasárnap délutánok. A mozi hangulatfényének és koromsötétjének nincs már csábító varázsa. A tizenéves fiatalok közül sokan az utcán csókolóznak, vagy sétálnak kéz a kézben. Semmi szükségük a mozi sötét vermére.

barkók lakják, és hogy erről ne legyen helye a vitának, olvasottságát fitogtatva Petőfi 1845. évi gömöri útjának egyik emlékét idézte: „Várgedéről a második kirándulást tettük többen Vecseklőre (egy barkó faluba)". Barkó falvak a medvesaljai falvak is, tette hozzá, és én azóta is bizonytalanságban vagyok, valóban igy igaz-e ez? Könyveket ütöttem fel, amelyek egyformán szóltak a medvesaljai falvak barkósága mellett és ellene. Ezekből azonban csak egyre hivatkozom, a Paládi-Kovács Attiláéra, akinek A Barkóság és népe című könyvében azt olvastam, hogy „Zabaron a következő falvakat sorolják a barkó csoporthoz: Zabar, Cered, Bárna,

monarchia 35. lovasezredét nevezték így" —, amellyel az olasz származású Barco Vince tábornok rendelkezett. Eredhet innen is a barkó elnevezés.

Egyszóval bizonytalanságomtól nem tudtam szabadulni ide vágó könyvek segítségével sem, bár Medvesalja Barkósága mellett szól a vitathatatlanul barkónak tartott Péterfala (Petrovce) és más falvak múltbeli élete és az azokkal teljesen megegyező szokáshagyománya. És hogy a szóbanforgó tájon ki szereti, ki nem, hogy barkónak tartják őket, azzal nem érdemes a továbbiakban foglalkozni. Elég legyen annyi, hogy míg a „Barkóság a várossá fejlődött Ózdban találta meg a központ-