A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-09 / 2. szám
Várát Balassi is ostromolta Jó ideje kapaszkodunk már a várhegy meredek oldalán a fák sűrűjéből néhanéha előbukkanó rom felé. Szalánc (Slanec) várát nem lehetett gyerekjáték bevenni az ellenségnek. Ennek ellenére gyakran cserélt gazdát. Árpád kori építmény, az Aba nemzetség emeltette és a Kassa (Košice) felől a Ronyva völgyébe vezető utat védte, ellenőrizte. Tulajdonosai közül elsőnek Szalánczi Pétert említik, majd Finta nádor és Drugeth Miklós bírják. Ezután a Losoncziak kezére kerül, a huszita harcok idején pedig Jiskra is elfoglalja egy időre. Később Forgách Zsigmond, Bocskai István, majd 1644-ben Rákóczi György az ura a várnak. Ez utóbbi fel is égeti. Egy idő után Thököly előtt teszik le a fegyvert a várvédők, kiktől a császáriak visszafoglalva azt sok hasonló vár sorsát szánják ennek is: lerombolják. Ami megmaradt belőle felemelt mutatóujjként emelkedik az égbe — az öregtorony. Ezt hozatták rendbe a Forgáchok, utolsó tulajdonosai, és a család tulajdonát képező tárgyakat — főleg festményeket — helyeztek el benne. A torony és berendezése azonban a második világégés áldozata lett. Mi már csak romos állapotában láthattuk. Ahol felérünk a várba egykor a konyha volt. Innen még egy meredek kapaszkodó és a belső várban — az udvaron vagy az egykori fogadóterem helyén? — vagyunk. Úgy illene, hogy a gyerekekkel legalább számháborúzzunk egyet, ám ezen a veszélyes terepen ez könnyen végzetessé válhatna. Ehelyett inkább a kuruc-labanc időket idézik énekükkel. Visszhangzanak Szalánc várának romjai. Inkább szalonnát sütünk meg kenyeret pirítunk. És hallgatjuk a vár és a hozzáfüzödő mondaügyekben igazán szakavatott kísérőnk magyarázatát. Mikor leérünk a várból, és már a gyönyörű erdőt járjuk — ahol szinte minden fához köthető esemény —, megállapítjuk, hogy ebből a várból menekülni tán még nehezebb volt, mint megvívni azt. Flacsak nem valamelyik föld alatti folyosót használták e célra. „Most adá virágom nekem bokrétáját Magához hasonló szerelmes virágát, Kiben violáját kötötte rózsáját: Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját." Említettem a címben: Szalánc várát Balassi is ostromolta. Persze nem ágyúval. Szerelemmel. Hiszen Losonczi Anna itt lakott — öröksége volt e vár. A nyugtalan vitéz és poéta azonban a már ismert ok miatt nem kapta meg a szép és dúsgazdag Anna kezét és a gyönyörű várat. Egy másik vár vált végzetessé számára, ahol halálos sebét kapta — az esztergomi. A hibbei emléktábla közli a templom faláról g világgal: „Szerette Az öregtorony még romosán is gyönyörű A szerelmes poéta nyugvóhelye — a hibbei templom hazáját, szerzett éneket, dalt, harcmezőn esett el." Kis szerencsével szalánci várúrként írhatta volna még jó ideig — ki tudja kihez? — szép szerelmes verseit. Görföl Jenő A szerző felvételei r fj
