A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-20 / 12. szám
A csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás mindmáig megíratlanul maradt történelemkönyvébe illő adatok között tallózva vetem papírra itt és most a következő tényeket: az 1952 őszén létesített Magyar Területi Színház 1953-ban a komáromi (Komárno) Fučík utcában önálló otthont kapott. Sajnos, erről az emlékeiben is rokonszenves színházépületről a munka- és tűzvédelmi szakértők 1962-ben azonban megállapították, hogy számottevő műszaki fogyatékosságai miatt már alkalmatlan a közönség befogadására. Ebben az évben így csupán az igazgatóság, no meg a társalgószerü színészklub maradt; a próbák jelentős hányadának és a komáromi előadások mindegyikének új színhelye a szakszervezetek művelődési háza lett. Tizennyolc esztendővel később, tehát 1980-ban, azután ennél is bonyolultabbá vált a helyzet... A városrendezés diktálta követelmények értelmében az egykori színházépületet lebontották, most már az igazgatóság is egy valamikori lakóházba költözött, a komáromi együttes a város négy különböző pontján próbált, de nem volt kisebb a raktárak és a műhelyek szétszórtsága sem. Aligha kell ecsetelnem további részleteket annak illusztrálására, hogy a napi üzemvitel biztosítása — ilyen körülmények között — felért akár egy szerényebb bűvészmutatvánnyal is. Mindez nem (volt) titok Komáromban, ezért hát a művészek és a színházpárti közönség bizony türelmetlenül várta a jópár esztendeig talán még a lucaszékénél is lassabban készülő új épület kapunyitásának, a hosszas várakozás varázslatos beteljesedésének pillanatát. Nos, a napilapok fürge tudósításai már beszámoltak róla: 1987. február húszadikától — 25 esztendei átmenetiség s több mint fél évtizednyi kvázihontalanság után; a közelmúltban létesített Komáromi Városi Művelődési Központtal közös fedél alatt — ismét otthonra lelt a Magyar Területi Színház komáromi társulata! Méghozzá egy olyan szellemes építészeti megoldásokkal készült épületben, ahol a belső terek elegáns kialakítása és a valóban korszerű műszaki berendezések alkalmazása a színházi varázslat mind tökéletesebb hangulati s technikai megvalósítását teszik lehetővé. A színházavató eseményét — ahogy ezt Miroslav Válek, nemzeti művész, a szlovák kormány művelődésügyi minisztere az épületavatón elhangzott beszédében is kihangsúlyozta — különös rangra emeli az a körülmény, hogy Szlovákiában a felszabadulás óta még nem avattak új színházépületet. Ezért nem mindennapi feladatra vállalkoztak a város és a Komáromi járás vezetői, amikor a hetvenes évek első felében elhatározták, hogy Jókai Mór szülővárosában megépítik az új, régóta várt és halogatott színházat. 1. Folytatás a 12. oldalon Mennyit érnek a dalok? SUCMENSKY FESTIVAL FOLmCKEJ PESNE Vajon mennyit? Sőt, mire a járási, a kerületi vetélkedőkön keresztül eljutottak a szlovákiai döntőbe Martinba, úgyis módosulhatna a címben feltett kérdés, hogy: meddig élnek a dalok? Mert ezek a dalok korunkban születtek, alkotóik munkájára jellemző a társadalmi töltés, a haladás ügye melletti elkötelezettség. Szövegük hitelesen ábrázolja bonyolult világunkat, örömeinket és gondjainkat. Hangszerelésükben pedig a modern kor ritmusát követik. Ezért nem véletlen, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség vállalt védnökséget a Politikai Dalok Szlovákiai Fesztiválja felett. Jubileumi volt az ez évi szlovákiai döntő. Immár tizenötödször találkoztak a járási, illetve az azt követő kerületi vetélkedők győztesei. De nemcsak ök, hanem jeles előadóművészek tolmácsolásában mutatták be az új szerzeményeket is. Az esemény rangját emelték ebben az évben is a hazai és külföldi előadóművészek, akik nemcsak a pódiumon szerepeltek, hanem a három nap alatt számtalanszor találkoztak a város diákjaival, dolgozó ifjúságával. A Hečko testvérpárt, Marcela Laiferovát, Pavol Hammelt, az amerikai Judy Gorman Jakobsot, valamint az Olympic, a lengyel Basztyl, az NDK-beli Spartacus, a szovjet Planéta együttes tagjait nagy szeretettel fogadták mindenütt. Ők voltak azok, akik nemcsak a zene nyelvén mondták el véleményüket a világról hanem párbeszéd formájában A szerzői verseny kategóriájának győztes dalát Beiadič és Gulda szerzeményét Janka Daňová mély átéléssel tolmácsolta Rajta kívül díjat nyert a Mixiband Divá Hus és az A-conto együttes. Az újságíró, aki nemcsak a pódiumon látja a fellépő együtteseket, szólistákat, a fesztivál rendezőit, szervezőit hanem megpróbál a kulisszák mögé is betekinteni, most a nagy verseny után vitatkozik és mérlegel. Ismét lezajlott egy fesztivál. Számos új dal hangzott el, eljutott a szlovákiai, illetve az országos bemutatóra. Bízom abban, hogy a rádió, a tévé és a hanglemezgyártó vállalat is sokát tesz e számok népszerűsítésének érdekében. A martini, illetve a sokolovi fesztiválig viszonylag könnyű volt a dalok útja. A bírálóbizottság kiválasztotta az együtteseket, az előadandó számokat, és a siker nem is maradt el. Ezt tapasztaltam legalábbis Martinban, ahol az utolsó helyig megtelt sportcsarnok közönsége hatalmas tapssal köJana Šimková nemcsak a Mixi band Divá Hus csapat tagjaként, hanem szólistaként is győztesen hagyta el a pódiumot. váltottak szót a fiatalok helyzetéről, a mai világukban betöltött szerepéről. A martini fesztivál díjazottjai lettek a lévai (Levice) Dynastia, a bratislavai A-conto, a kassai (Košice) Exakt, a prešovi Gaštanky, a nyitrai (Nitra) Mixiband Divá Hus csapat, valamint a szintén nyitrai Jana Šimková. Azok, akik itt dijat nyertek képviselték Szlovákiát a politikai dalok országos fesztiválján Sokolovban. Ma már ismert az országos verseny eredménye. A húszéves Jana Šimková elhozta a pálmát Sokolovból is. A szovjet PLANÉTA együttes rövid időn belül a martiniak kedvencévé vált A DAKK nevet viselő érsekújvári csapat tagjai a szerzői versenyben Fujas-B/ažek: így nem élhetek című szerzeményét adták elő szönte meg a díjazottak fellépését. Am, hogy mennyit ér a dal, illetve meddig él a dal, az nem az országos vagy a szlovákiai seregszemlén dől el, hanem ott és akkor, ha ezeken a seregszemléken elhangzott számokból legalább néhány sláger lesz, és százezrek dúdolják szerte az országban. így méretik meg a dalok igazi értéke. CSIKMÁK IMRE (A szerző felvételei) 5
