A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
Tél közepén, ha feltekintünk az égboltra, leginkább a Kaszás csillagkép vonja magára figyelmünket. Sokan a legszebb csillagképnek tartják, méltán. Jellegzetes négyszög alakja, közepén egyvonalban sorakozó három csillaga érdekes formát alkot az égbolt csillagai között. Ha figyelmesen megnézzük, a csillagkép jobb oldalánál végigkövethetjük azt a kanyargó „csillagösvényt’', amelynek rajzolata megzéka. Ez a csillag az északi égbolt legfényesebb csillaga, vagyis a Sirius, melyet népünk Zúzmaráscsillag, Árvaleány Pillantása, Ebédhordó csillag. Sántalány, Sánta Kata stb. neveken ismert. Az elnevezések között többször is előfordul az ebédhordásra utaló kifejezés, ugyanakkor találkoztunk egy sánta lánnyal is. A kettő szorosan összefügg. A monda szerint ugyanis az ebédhordó leány (Kata) a Ka-A KASZA5CSIUAŰ adja az „égi kasza" alakját. Ezek után tiem véletlen, hogy itt találhatók a Gyűjtők, Marokszedők, Rudasok, Vontatók; valamint a Rendcsillag, Kaszáspallér, Kaszás Zsombékja, Kaszás Gázlója stb. Nagy hiánya azonban ennek a „gazdaságnak", hogy a felsorolt csillagzatok közül csak néhányról tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mely csillagok is alkották valójában. E csillagzat csillagai azonban nemcsak a Kaszás eszközeit és segítőtársait jelölték, hiszen számtalan más meghatározásuk is ismeretes. Például a csillagkép közepén található, megközelítőleg egyforma fényességű és egymástól egyenlő távolságban levő három csillagot nevezték Egészkenyérnek, Inzsellérpóznának, Juhászbotnak, Koldusbotnak, Kampófának stb. A csillagzat más csillagait pedig Félkenyérnek, Rónakirálynak, Rónaőrzőnek, Óriás Kútjának, Óriás Vermének is nevezték. Ha az itt felsorolt csillagokról nem is, de viszonylag sokat tudunk egy másik csillagról, amely őseink számára még a Kaszás csillagképnek volt fontos tarto-Janiga József: Kaszás és Sánta Kata szásnak hordta az ebédet. Egy alkalommal elkésett az étellel, a Kaszás elunta őt várni, ledobta kaszáját, s lefeküdt aludni. Kata, igyekezvén a késést behozni, nagyon sietett, nem vette észre a kaszát, belelépett és lesántult. Sántikálva, bicegve lépked azóta is az égbolton, s szeretne felülni a Göncölszekérre, de mire elérné, a többi kaszás odasuhint a kaszájával. Azóta Sánta Kata a neve. Ha megfigyeljük ezt a csillagot, észrevehetjük, hogy a fenti történetnek egyik „jele" még ma is látható az égbolton. A Sánta Kata, vagyis a Sirius egyike a legpislákolóbb, legvillogóbb. „legsántikálóbb" csillagainknak. Ez a csillag ugyanis sohasem emelkedik magasra, s a horizonthoz közeli sűrűbb, illetve szennyezettebb légkörben lezajló légmozgások okozzák „bicegését", fényének vibrálását. BÖDÖK ZSIGMOND (a szerző felvétele)
