A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
vonásai hasonlítanak Khephrén szobrához. A Szfinx a napisten-fáraót ábrázolja, mint a gizai nekropolisz őrzőjét. A századok folyamán többször tűnt el a homok alatt, utoljára 1925-ben ásatta ki az Egyiptomi Régészeti Hivatal. A piramisok közül a legkisebb Mükerinoszé, magassága csak 66 m. Elődeitől eltérően igazságosan uralkodott és megnyitotta a templomokat is. Hérodotosz egy érdekes mozzanatot említ meg: egy jóslat szerint már csak hat éve volt hátra, ezért temérdek mécsest készített, azok fényénél mulatozott, éjjel-nappal élte a világát abban a naiv hitben, hogy imigyen hat év alatt tizenkettőt él. A piramisokhoz jóminőségű aszfaltút vezet. A piramisok körüli homokban azonban tanácsosabb teveháton közlekedni: a tevetulajdonossal előre meg kell beszélni az árat, különben körüljáratja az embert a piramisok körül azzal az indoklással, hogy a teve nem akar megállni; a borsos díj a szomjúsággal és a hőséggel arányosan növekedik. A piramisok közelében modern berendezésű büfé-vendéglő van. A piramisok lenyűgöző hatását, rendkívüli jelenségük mivoltát fokozott mértékben lehet élvezni a hetente ötször (angolul, franciául, arabul és németül) megrendezett „Hang és fény" előadás folyamán. Pár száz méterre a piramisoktól, egy amfiteátrum kényelmes karosszékeiböl figyeljük az egyórás, hang- és fényhatásokból összeállított előadást; narrátor érzékelteti Egyiptom, a piramisok, a fáraó életét, szokásait, ünnepeit, harcát, halálát. Több mint 25 éve működik ez a fénypompás, hangdús, műszakilag tökéletesen kivitelezett show. Az előadás után az ember jobban érti az ókori nagyhatalom végnélküli igyekezetét alkotóan élni, élvezni az életet és felfogni annak üzenetét. DUNAI BÉLA GYERMEKEKNEK A Tél megöregedett. Olyan vén lett egyszeriben, hogy még bele is görnyedt. Beteg volt szegény és fáradt, ám mégsem sajnálta senki. Tán még a halálát is várták. Ó, milyen hálátlan a világ, gondolta, pedig mennyi örömet szereztem a télen. Én hintettem tele a dombokat hóval, hogy szánkózhassanak a gyerekek. Én öltöztettem a fákat díszes prémruhába. Paplant terítettem a mezőre, hogy a fagytól megóvjam. Jeget varázsoltam a tóra és zúzmarát a meztelen bokrokra. Ahogy így bandukolt, búval, bánattal a vállán, találkozott a varjúval és megszólította. — Te a cimborám voltál fekete madár, együtt vészeltük át a zord zimankót. Tégy egy szívességet nékem! — Én? — csodálkozott a varjú. — Csak nem képzeled, hogy segítek rajtad? Alig várom, hogy mielőbb elköltözzél innét. Ha nem tudnád, új barátra vágyom. — Majd jön az ifjú tavasz, ő lesz a barátunk — csacsogta a cinke. S mikor a Tél tovább ballagott, csúfondárosan utána kiabált: — Vesz-e szűrt, vesz-e szűrt? Az öreg Tél maradék erejét összeszedve kiegyenesedett és határozott hangon így szólt: — Subában járok. Ünnepen pedig palástban. A cinke meglepődött, el is szégyellte magát, mert a jólelkű madarak közé tartozott. Még bocsánatot is kért, Imire a Tél így válaszolt: — Jól van, nem haragszom. Dalolj csak kedvedre, kismadár. — Kedves öregember vagy — röppent közelebb hozzá a cinke. — Miben lehetnék szolgálatodra ? — Kicsi a te szárnyad, gyengék rajta a tollak, nem bírnák ki a fárasztó utat. — Miféle utat és mekkorát? — Túl az északi hegyen, sőt még a jeges tengeren is túl, legelészik a nyájam. Roppant nagy rénszarvas-SANDOR KÁROLY Bújó Itt vagyok icska pad alatt hol vagyok kendőbe kép mögött rejtőzve szék fölött várok a szekrényben szunyóka elfértem hunyora csilláron várok a lóbálom szunyóka magamat hunyora. csorda. Három pár közülük az én szánkómat húzta, amikor hozzátok jöttem. Már itt kellene lenniük, hogy visszaröpítsenek örök birodalmamba, de úgy látszik megfeledkeztek rólam. Nincs kitől üzenjek értük. — Ó, hát csak ez a baj ? — És már röppent is a madár hírül vinni a rénszarvasoknak, hogy elindul hazafelé öreg gazdájuk. Hét nap és hét éjjel röpült a cinege. Ezalatt az apó ledőlt az avarra cseppet szunyókálni. Egyszercsak álmában beszédet hallott. — Milyen kedves bátyó, mintha láttam volna már. — Csitt, még fölébreszted! — Énekeljünk valamit, hogy szépeket álmodjon! Erre a Tél lassan kinyitotta a szemét, és látja ám, hogy körülötte sok kicsi virág bontogatja a szirmát. Sápadtak voltak, szinte színtelenek. Az alsó sorból melyik tárgy kerülhet a kérdőjel helyére? CSICSAY ALAJOS Illusztráció: L MIKA Megsajnálta őket és rájuk terítette a subáját. Még áldást is mondott felettük ilyenformán: — Legyen a színetek tiszta hófehér és ti hozzátok hírül a Tavaszt! Ekkorra éppen megérkezett a rénfogat, s vitte, repítette messze Északra az öreg Tél apót. Másnap a virágok kibújtak a meleg takaró alól, s örvendeztek a friss tava szí fénynek. Majdhogynem táncra perdültek a pajkos napsugarakkal. A subát pedig a cinkének ajándékozták, hogy vigye a vásárra, de úgy látszik nem tudta eladni, mert még mindig kinálgatja fűnek-fának. Csak egy hiba van a dologban. Folyton azt lármázza: „Vesz-e szűrt?" Talán ha subát mondana, már rég túladott volna rajta. 21
