A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-06 / 10. szám

/ vei sikerült legyőznie a szörnyet. Egy bárányt hozott magával, s az állatot behajtotta a sárkány szájába. A felál­dozott bárány bundáját azonban előző­leg alaposan bekente kénnel. A kén hatására a sárkány nagyon szomjas lett, s elkezdte inni a Visztula vizét. Addig ivott, míg szét nem pukkadt. Győzelme örömére Krak várost alapított, így jött létre Krakkó. Évszázadokon keresztül (a X. század­tól a XII. századig) Lengyelország fővá­rosa volt. Itt épült fel a királyi vár, a Wawel. Már 1364-ben volt felsőokta­tási intézménye a városnak, ekkor ala­pították a Királyi Akadémiát, melyet később Jagelló Egyetemnek náveztek el. Ma Krakkó 12 főiskolájának, egyete­mének 20 000 hallgatója van. Valószí­nűleg mindannyian tudják, hogy Krakkó középkori diákjai között ott volt Koper­nikusz, az az ember, aki megállította a Napot és mozgásba hozta a Földet. A legendák szerint ebben a városban di­­ákoskodott a híres-nevezetes doktor Faust is. A város hajdani dicsőségéről tanús­kodnak a gazdagon díszített gyönyörű gótikus és reneszánsz házak, a híres Rynok, a Pod Krzystofory palota, a meg­erősített városfal maradványai, továbbá a Flórián- és a Barbakan-kapu, de min­denekelőtt az egész világon ismert góti­kus Szűz Mária-templom, melynek bel­sejét ékszerként díszíti a Wita Stwosz által 1489-ben faragott pazar faoltár. Külön fejezet illeti a Wawelt is. Közvetlenül az I. világháború kitörése előtt egy rövid ideig Krakkóban tevé­kenykedett Vlagyimir lljics Lenin is. A város a művészet és műépítészet kedvelőinek paradicsoma, de emellett ma már az acél és a vas városa is. Krakkó része az óriási Lenin Kohászati Müvek, a szocialista Lengyelország ed­digi legjelentősebb beruházása, a bará­ti szocialista országok kölcsönös segít­ségnyújtásának és együttműködésének szimbóluma. Collegium Maius (a Jagelló Egyetem legrégibb része), a Szent Katalin, a Szent Péter és Pál, a Szent András, a Szent Stanislav stb. templomok, és még folytathatnánk a csodaszép város építészeti és történelmi nevezetessége­inek felsorolását, hogy bemutassuk Krakkót, mely szokatlanul büszke és gazdag múlttal dicsekedhet, s hogy érzékeltessük a város optimista jelenét. A várost, mely reneszánsz emlékeinek bemutatójával az EXPO 1958-as világ­­kiállításán Brüsszelben aranyérmet nyert. Ez a díj is konkrét bizonyítéka annak, hogy Krakkóban nem tékozolják el az évszázadok örökségét, legyenek azok gótikus, reneszánsz vagy barokk emlékek — példamutatóan gondoskod­nak azok karbantartásáról. RAKOVSKÝ FRANTIŠEK A szerző felvételei GYERMEKEKNEK Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen-igen nagy ország. Abban az országban gyártották a tüzet. -Volt is azon a tájon akkora forróság, hogy ott még egy másodpercig sem bírta volna ki senki emberfia! Nem is kívánkozott oda senki, de onnan szívesen vándoroltak más or­szágokba a tüzes ország parányi lakói. Könnyen útra kelhettek, mert Tüzor­­szágból mindenhová egyenes út veze­tett. Sok-sok évvel ezelőtt a tüztöl-láng­­tól fényes helyről elindult egy icipici lakó, úgy hívták, hogy: Fotonka. Mielőtt elindult volna, erős tüzpró­­bának kellett magát alávetnie. A leg­forróbb tűzben elaltatták, hogy amíg meg nem érkezik úticéljához, addig semmi gondja ne legyen magával. Az ilyen művelet a befagyasztáshoz ha­sonlít, azzal a különbséggel, hogy itt a tartósítást épp az ellenkező módon végzik el. Szóval Fotonkát „behevítették" és útra bocsátották. Széltől sebesebben száguldott a fényes és egyenes úton. Sok, nagyon sok éven keresztül repült, lebegett, amíg végre megérkezett. Színezzétek ki a kocka sarkait úgy, ahogy a rajzoló elképzelte! Abban az országban, ahová leszállt, éppen tavasz volt készülőben. A fákon pattanásig feszülő rügyecskék üldö­géltek. Megjött a bíbic, és az olvadozó hótól vizenyős mezőn szapora bille­géssel keresgélte a napi betévö falat­ját. A medve már elhagyta a barlan­got, ahol a zimankós telet átaludta. Erdők, mezők vadjait és madarait édes reménység töltötte el. Ha enyhe szellő suhant át a tájon, boldogan felsóhajtottak, mert érezték a tavasz közeledtét. Az erdő egyik tisztásán egy kicsi sápadt levélke bújt elő a földből. Erre a levélkére szállt le lágyan, szinte észrevétlenül Fotonka. A levélke ajtót nyitott a parányi vendégnek és been­gedte őt a házába. Amint Fotonka az ajtón belülre került, hét országra szóló csoda történt. Tagjai bizseregni kezd­tek, egykettőre visszanyerte eszméle­tét és felébredt sok-sok évig tartó álmából. —• Hurrá!... Élek!... Újra élek!... Hurrá!... — ujjongott lelkendezve. Majd felpattant és mielőtt a sápadt levélke bármit is szólhatott volna vé­gigfutott a piciny szobácskákon. S ha az imént hét országra, most hetvenhét országra szóló csoda tör­tént. Mert a kis szobácskák, melyeken Fotonka áthaladt, azon nyomban gyö­nyörű zöld színűvé változtak. Másnap­ra elmúlt a levélke sápadtsága, egy hét múlva pedig fehér virág nőtt a karcsú levelek között. Éppen akkor dugta ki fejecskéjét, amikor kipirult arcú iskolás gyerekek érkeztek az erdei tisztásra. — Nini, kinyílt a hóvirág! Itt a ta­vasz! — harsogták, hogy csak úgy zengett belé a környék. Önfeledten összeölelkeztek, és vidám dalt énekel­ve körültáncolták a hóvirágot, a tavasz első hírnökét. A hóvirág meg csak fejét szerényen lehajtva mosolygott. Boldog volt, hogy a tavasz nemcsak vele, hanem az emberekkel is csodát művelt. KOVÁCS JÓZSEF RAVASZ JÓZSEF o gyenge napsugár napsugárka ébredj lovad hátán fűn és fán üld meg a reggelt lovas csattant aranyostor pattant fénytörés a lomb között levél árnyéka köszönt virágszirom arcáról harmatocska cseppen vízharangja kondul egyet-kettőt csendben 21

Next

/
Thumbnails
Contents